MMK STRATÉGIA
Ha korszerű szemléletű magyar filmet, hatékony gyártást és forgalmazást akarunk, ki kell lépni a dobozból. Grunwalsky Ferenc, az MMK kuratóriumának elnöke az új stratégiáról.
„A legutóbbi filmművész-szövetségi ülésen azt mondtam, nézzenek végig a teremben! Legtöbbjük négy éve még nem volt a pályán, vagy nem volt rangja, befolyása. A magyar filmnek a filmtörvény előtt alig volt közönsége, a műfajok gyengén teljesítettek, a finanszírozás pedig egy elavult döntési mechanizmuson alapult. Mára az egész pályázati rendszer megváltozott. A 20 %-os adókedvezmény abszolút megmozdította a tőkét, s kényszeríti a producereket, hogy valóban önálló figurák legyenek. A filmtörvény előtti szemlélet úgy működött, hogy majd kapunk pénzt az MMK-tól, s abból filmet csinálunk. Most az MMK az utolsó beszálló. Ez alapvetően új helyzetet jelent. A törvény végül is egy garantált összeget biztosít. Azt a kulturális minimumot, amitől a szakma működőképes. Ez körülbelül évi 20 játékfilmet, 40-50 dokumentumfilmet jelent. Miközben az egész műfaj léte nem evidens, hiszen mindig felvetődik a kérdés, kell-e egyáltalán a magyar film valakinek. Ma már ez is másként van. Négy évvel ezelőtt csak 400 ezer nézőnk volt, most 2 millió.”
BRIT BORZONGÁSOK
Anglia nem csupán a hitchcocki thriller, de a szocio-horror bölcsője, és újabban a politikusokat bíráló szatirikus mockumentaryk hazája is. Joseph Losey a szarkazmusban is a nagy elődök egyike. Amerikai létére a brit szokások és társadalmi viszonyok talán legélesebb szemű megfigyelője lett, a kiüresedett tradíciók és a hamis látszatok szigorú kritikusa.
„Michael J. Bassett, Neil Marshall, Andrew Parkinson s még megannyi társuk ugyanazt az utat járják: gunyoros önreflexiók, zavaró álszemérem és cinikus kikacsintások nélkül, öntudatosan vállalják a zsáner letisztult értékeit, nem szégyellik, hogy „csak” horrorfilmeket készítenek Shakespeare hazájában. Intelligensek, tehát tiszteletben tartják technikai és pénzügyi lehetőségeiket, józan fejjel szerkesztenek (a filmek játékideje ritkán lépi túl a 90 percet), okosan tallóznak a színészek között (gyakorta alkalmazva meglepően tehetséges amatőröket és félprofikat, lásd A barlang, vagy a Vadon színészgárdáját), és puritán eszközökkel is képesek feszültséget teremteni. Alkotásai szerencsésebb esetekben nem csupán szórakoztatnak, de a nívós horrorra jellemző módon komoly társadalomkritikai üzenettel is rendelkeznek, ily minőségükben pedig egytől-egyig aggasztó diagnózisokkal szolgálnak.”
NDK KÍSÉRTETEK
A Stasihoz hasonló titkosszolgálatok nemcsak a megfigyelt ellenzékiek életét tették tönkre, az emberek közti bizalmat is évtizedekre lerombolták. A mai német film egyik legfontosabb témája továbbra is az NDK utóélete.
„A mások életé-ben visszatérően emlegetik Brechtet, s a jó emberről szóló passzusok a szecsuáni jó embert idézik meg. A magam részéről azonban ennek a filmnek a világát a korai Brechttel rokonítanám: a Baal és A városok sűrűjében világával, ahol a jó és a rossz menthetetlenül összekeveredik, mindegyik a másik álarcát ölti magára, míg végül az álarcból valódi arc válik. Meggyőződésem, hogy ezt a filmet csakis a volt NDK-ban (és NDK-ról) lehetett elkészíteni (még ha a rendező nyugatnémet is – bár szülei keletnémet menekültek voltak). Magyarországon egyelőre kizártnak tartok egy ilyen filmet.”
ANTIK MOZI
Az ógörög világ mozgóképes mása mindig követi az aktuális trendet és a monomániákat: a Frank Miller képregényéből forgatott 300 spártai harcosai olyanok, akár Sin City mogorva, magányos hősei.
„A 300 történelmi tévedéseit nem részletezném hosszasan, mivel ez valójában nem történelmi film, és a céljai közt nem szerepelt, hogy annak látsszék, de az ókortörténész azért mozinézőként is kikívánkozik belőlem: a koraszülött gyerekeket sohasem dobálták le semmiféle szikláról. Plutarkhosz, akit rendszeresen félrefordítanak, csak annyit mond, hogy kiteszik őket a Taügetosz-hegység „Kitevés helye“ nevű völgyébe. Ott bárki magához veheti és felnevelheti őket. Ephialtész nem volt spártai és különösen nem torzszülött. Thesszaliából származott, éppen ezért ismerte jól a Thermopülai szorost elkerülő ösvényt. A háborút túlélte, és mivel a görögök vérdíjat tűztek ki a fejére, emigrációban halt meg. Az ephoroszokat évente választották Spártában, és nem alkottak valamiféle szektát. Feladatuk a királyok ellenőrzése volt.”
