Tóth Barnabás / fotó: Pozsonyi Janka
Utóbbival kapcsolatban megtudjuk, hogy a bevezetőben említett két főszereplő találkozása a véletlennek köszönhető: a holokauszt után árván maradt lánynak orvosi vizsgálatra van szüksége, amit a másik főhős végez el rajta. Rögtön megéreznek egymásban valamit, ami először a lányban ölt testet: egy lehetséges pótapát fedez fel az orvosban, aki szép lassan el is fogadja, hogy van egy lánya. A film megmutatja, hogy hogyan fejlődik, egyáltalán hogyan tud létezni egy ilyen kapcsolat a holokauszt drámája utáni, de a küszöbön álló kommunista diktatúra előtti, viharos és bizonytalansággal teli időkben.
A történet fentiek szerinti összefoglalása már a filmet rendező és a forgatókönyvet is jegyző Tóth Barnabásnak köszönhető, akivel az ebédszünet második felében ülünk le egy rövid beszélgetésre. A választott korszakkal kapcsolatban elmondja, hogy hű maradt a regény cselekményének idejéhez, de hangsúlyozza, hogy a történelem ez esetben nem több háttérnél, amely ablakokon beszűrődő, vagy szomszédoktól kapott hírek szintjén van jelen. „Ez a beteg korszak abból a szempontból lehet érdekes, hogy az emberek hogyan tekintenek egy ilyen kapcsolatra, de ezzel csak érintőlegesen foglalkozunk. Ami igazán érdekel, az az apa és a nevelt lány kapcsolata: milyen áthallásai vannak, merre fejlődik, és hogyan alakul akkor, amikor a lány egyre nagyobb lesz.”
Szőke Abigél / fotó: Pozsonyi Janka
A központi párost Szőke Abigél és Hajduk Károly kelti életre. Miért éppen ők? – kérdezzük a rendezőt. A válasz szerint mindketten ott voltak a kezdeti jelöltek között, de csak egy több fordulós castingot követően dőlt el, hogy az övék lesz a szerep. Egyénileg is meggyőzőek voltak, de ennél sokkal fontosabb, hogy együtt is nagyon erősek a kamera előtt. „Itt tényleg minden rajtuk múlik, a jelenetek hetven százalékában ők vannak a képen” – teszi hozzá Tóth Barnabás. E mellett persze az epizódszerepekben látható karaktereknek is élesnek kell lenniük: „Lesznek olyan arcok, akiket még nem, vagy csak nagyon régen láthattunk filmen, és nem számítunk rájuk. Nem szeretném ellőni az összes meglepetést, de Jordán Adéltól Balla Eszteren át Lukáts Andorig nagyszerű színészekről van szó, akár pár mondatos szerepben is. A válogatás folyamatában nagyon sokat köszönhetek Ascher Irma casting directornak, aki az egészet irányította.”
A stáb nagy része még ebédel, mialatt körbejárjuk az elvarázsolt kastélynak is beillő kúriát – kivéve azokat a részeket, ahol lépni sem lehet az összetolt bútoroktól. Képek, szőnyegek, kisebb-nagyobb dísztárgyak, amelyekből még úgy is sok a félretett, hogy három lakásbelső áll készen a hátralévő jelenetek felvételéhez. Mennyi van még hátra, hol tart a forgatás? – kérdezzük. „Ez a tizennegyedik nap a tizenkilencből, ami a film 80 perces játékidejéhez képest nagyon rövid. Ráadásul egyetlen kameránk van, úgyhogy ügyesen kell bánni az idővel.” – válaszolja a rendező.
Nézz több fotót a forgatásról!
Mécs Mónika, a film producere is válaszolt kérdéseinkre
Amikor tavaly beszélgettünk, épp a Van egy határt vágtátok Tóth Barnával, és elmondtad, hogy szívesen dolgoznál vele nagyjátékfilmen is. Most a forgatáson vagyunk, készül Inforg-M&M gyártásban az Akik maradtak. Hogy sikerült ilyen gyorsan tető alá hozni?
Valójában már 2016-ban beadtuk a tervet a Mecenatúrához, és kaptunk is támogatást forgatókönyv-fejlesztésre. Barna elkezdte írni a könyvet, eredetileg Pannónia utca címmel, ebből lett később az Akik maradtak. Tavaly már mehetett is a Fehér György pályázatra, ahol 120 millió forint támogatást kapott a projekt. Örülök, hogy meg tudjuk csinálni, mert egy nagyon szép, F. Várkonyi Zsuzsa adaptációról van szó, aminek a forgatókönyvét végül Muhi Klárával ketten írták Barnáék. Az is örömteli, hogy a film a megjelenésében is felnő a tartalom szépségéhez. Gyönyörűek Marosi Gábor képei, de Rajk László díszleteit, vagy Lengyel Rita jelmezeit is kiemelhetjük. Ezért is szeretnénk nagyon, hogy a szintén szép kivitelezésű Félvilághoz hasonlóan az Akik maradtak is moziba kerülhessen. Nagyvásznon nézve más az élmény.
Tóth Barna korábban nem csak írója, rendezője, vagy főszereplője, hanem sokszor a producere is volt saját filmjeinek, de más rendezők munkáin is dolgozott az utóbbi minőségében. Amellett tehát, hogy tanulta a produceri szakmát, még gyakorlata is van benne. Ez segít a közös munkában?
Nagyon sokat, különösen ennél a filmnél. Egy egész estés, kosztümös filmről beszélünk ugyanis, 19 napos forgatási idővel, ami nem túl sok, másrészt egy kosztümös film készítésekor nincs az a pénz, amit ne lehetne elkölteni. Csakhogy nincs több száz milliós keret. A tévéfilmek jóval kevesebből gazdálkodhatnak, mint egy mozifilm, így nekünk is erősen meg kellett húzni a nadrágszíjat. Az, hogy Barna produceri szemszögből is képes tekinteni a filmre, akkor válik igazán fontossá, ha valamire kénytelen vagyok azt mondani, hogy nem fér bele anyagilag. Nagyon jó, hogy rögtön megérti, amit mondok, de még jobb, hogy pillanatok alatt átformálja, vagy akár át is írja az adott jelenetet. Ez egyébként nem csak rá, de a stáb egészére igaz: mindenki megtesz mindent azért, hogy kevésből hozza ki a maximumot, és ez ne menjen a látvány rovására. Rendszeresen visszanézem a felvett anyagokat, de eddig még sehol sem vettem észre rajtuk, hogy spórolnunk kellett.
Marosi Gábor, az Akik maradtak operatőre / fotó: Pozsonyi Janka
A helyszínről megtudjuk, hogy rendszeresen forognak itt kosztümös filmek. Néhány évvel ezelőtt például Mágnás Elza lakhatta be az épület egy részét Szász Attila nagyvászonra került tévéfilmjében, a Félvilágban. Tóth Barnabás valószínűleg kiegyezne vele, ha a szintén tévéfilmnek készülő Akik maradtak a moziforgalmazást, vagy akár a fesztiválszerepléseket tekintve is hasonló utat járna be, mint a Félvilág. Elmondása szerint novemberben kell leadniuk a kész munkát a fő támogató MTVA-nak, de bízik benne, hogy moziba is kerülhet majd a film.
Közben véget ér az ebédszünet, egyre nagyobb körülöttünk a jövés-menés. Szőke Abigél és Hajduk Károly is eltűnik a sminkszoba függönye mögött, az övék lesz a következő jelenet, amit jó tíz perc múlva már egy monitoron nézünk a konyhai helyszín melletti kis szobában. Úgy tűnik, senkit sem kell külön emlékeztetni az idő szorosságára, annyira olajozottan megy minden. Mindenki az ideális íven veszi a kanyarokat, láthatóan feszített a tempó, de nem megy át kapkodásba.
Nagy Mari / Fotó: Pozsonyi Janka
„Kevés a 19 nap és az egy kamera, viszont profi a stáb, jók a színészek, úgyhogy nem lehet rámutatni semmire, hogy ez vagy az hiányzik, és ettől kevesebb lenne a film. Tudtuk előre a kereteket, e szerint terveztünk” – idézzük fel magunkban a rendező beszélgetést záró szavait már a kocsiban, a kastélypark ősfáktól árnyékos útján távolodva a forgatástól.
Címlapon: Hajduk Károly. Fotók: Pozsonyi Janka
