Hegedüs Péter 14 éves kora óta Ausztráliában él, így Magyarországot egyszerre látja külső és belső szemszögből. Korábbi dokumentumfilmjei is kifejezetten magyar témákat dolgoznak fel: a Nagyapák és forradalmak (1999) Magyarország legfiatalabb (névleges) vezetője, az 1955 és 56 között (a forradalom előttig), 33 évesen a minisztertanács elnöki címét betöltő Hegedüs András életét dolgozza fel. Ő a rendező nagyapja is volt, így a film személyes indíttatású múltfeldolgozás is - amely műfajnak meglehetősen szűkében vagyunk.
A másik filmje pedig az Örökség: Egy halász története (2003) a tiszai ciánszennyezés hosszabb távú hatásait dolgozza fel egy halász történetén keresztül. Ez annak idején eljutott az Oscar-várományosok 12-es köréig, és sok helyen főműsoridőben vetítették a tévék. Hegedüs most egy, legalább is látszólag kevésbé magyar történettel foglalkozik - hisz az biztos, hogy az Egyesült Államok politikája minden országra hatással van így vagy úgy. Márpedig a rendező épp erről a meglehetősen kiterjedt témáról elmélkedik legújabb filmjében.
A My America története 2004-ben kezdődött, amikor Hegedüsnek egy út során elege lett a Bush-kormányzat politikájából és ennek hatásaiból. A konkrét kormányzattal szemben már rengeteg film, játék-, dokumentum- és pamflet mondta el a magáét. Ráadásul időközben a történelem kereke is megfordulni látszik: Obama személye kapcsán most mindenki csodákat vár az USA politikájától. A kérdés magva viszont ugyanaz: a világ leghatalmasabb, legerősebb, legbefolyásosabb országa tudatában kell legyen, hogy milyen felelőssége és hatása van a többi kultúrára.
Az inspirációt tehát a kezdeti frusztráció után egy mélyebb szintű érdeklődés jelentette, amihez megint hozzájárult a Hegedüs filmjeiben szinte hagyományosnak mondható személyes jelenlét is: a fiatalon emigrált fiú gyerekkorában Amerika mindannak a rossznak az ellentéte volt, ami a szocialista Magyarországon tapasztalható volt. A személyes tét tehát abban rejlik, hogy az álmok, ideák Amerikája, az igazságos, megmentő ország mennyiben fér meg a valóságos Amerikával?
 |
| Hegedüs Péter a Toldi moziban (A képet a Plastik média szerkesztősége bocsájtotta rendelkezésünkre) |
A My America módszere az utazás: Hegedüs bejárja a világot, és hat-hét helyszínen tapasztalatokat gyűjt egyrészt az Amerika-képről, másrészt a helyi kultúrákról. Utóbbi tapasztalatai sokszor ellentmondanak a leegyszerűsítő, ideologikus értelmezéseknek - Irán, Mexikó, Kenya, Kína mind különleges és érzékeny téma Amerika kapcsán, Ausztrália pedig az egyéni érintettség folytán fontos. A végső cél pedig eljutni Barack Obamához, eljutni Amerikába konkrétan és képletesen szólva; megtalálni a realitások Amerikáját, illetőleg eljuttatni a film üzenetét a tengerentúlra. Utóbbit a lehető legkonkrétabban kell elképzelni: Hegedüs minden forgatási helyszínre elvitt magával egy kis fülkét, amelyben mindenki elmondhatta üzenetét Obama elnöknek. Amerika erejét mutatja, hogy mindenhol komolyan vették a dolgot, mindenhol evidenciaként kezelik, hogy az USA keze mindenhova elér.
Az is érdekes, ahogyan az üzenetek eljuttatásának sorsa alakul: egy kenyai blogger azt ajánlotta a rendezőnek, hogy a személyes kapcsolatfelvétel helyett próbálkozzon a virtuálissal, indítson blogot az ügyben, és a neten amúgy is kiemelkedően aktív Obamához így könnyebben eljuthat. A virtuális elnökség kérdése így a film közben került bele a nagy Amerika-kérdés merítésébe.
A film költségvetése biztosítva van, s a My America a tervek szerint jövőre, a Cannes-i Filmfesztiválra készül el, de magyar mozipremierje is lesz. A film létrejöttében és megvalósulásában Hegedüs mindenképpen szeretne köszönetet mondani Bodnár Ágnesnek, illetve az Inforg Stúdió vezetőjének, Muhi Andrásnak.
Muhi András arról beszélt nekünk, miért is látott az Inforg Stúdió fantáziát filmben. Az átlagos magyar dokumentumfilmekhez képest a My America mind témájában, mind gyártásában máshogy viselkedik: ez egy nemzetközi trendekre (Michael Moore, Morgan Spurlock) reflektáló, személyes témájú film lesz, ahol a rendező személyesen is megjelenik a vásznon, és az átlagos magyar játékfilmes költségvetésnek köszönhetően rendes előkészítés, forgatás, utómunka jutott neki osztályrészül.
Vagyis úgy készül, a hogy ma már a komoly, nemzetközi piacokon is versenyképes dokumentumfilmeknek készülniük kell – mint egy játékfilm. A magyar dokumentumfilmek azért vannak nehéz helyzetben, mert szinte csak tehetségből kell csodát tenniük, a lehetőségeik minimálisak. Pár millió forintból szinte lehetetlen nemzetközi téren is sikeres témákat feldolgozni.
Az anyagi helyzete folytán gúzsba kötve táncoló magyar dokumentumfilmnek tehát akár példát is adhat egy ilyen példa: a My America HD-ra forog, és 35 mm-es kópián forgalmazzák majd. Sok animációs betét készül hozzá, a finanszírozásába az MMKA és az NKA mellett pedig beszállt a külföldi partnerek mellett az RTL Klub is. A gyártás a magyar filmes szakembereknek ad munkát, vagyis egy jól átgondolt, eladható ötlet nemcsak egy hiteles, de sokakat érdeklő problémákról beszélő, ezért a kellő háttérrel megtámogatott filmet eredményezhet, hanem a magyar filmiparnak is hasznos.
