Az Animáció világnapja orosz, szerb és lengyel animációkkal nyitott kedd délután a Kino-ban. A vetítést egy rövid, 'vitaindító' szakmai beszélgetés követte, amelynek résztvevői Liszka Tamás a Szimplafilm vezetője és az Anilogue fesztivál egyik társszervezője, továbbá Patrovits Tamás animációs rendező, a Manifeszt / Asifa Hungary elnöke voltak. A beszélgetőtársak főként az animáció itthoni és külföldi forgalmazási lehetőségeit vitatták meg, valamint eddigi tapasztalataikat is megosztották a közönséggel. Az alig 30 perces program során azt is megtudhatták a szemfüles hallgatók, hogyan lehet eljutni az Oscar nevezésig, és milyen eszközökkel felvértezve kell megjelenni egy nemzetközi filmfesztiválon a fiatal animátornak.
Liszka Tamás az egész estés animációk világforgalmazásának nehézségeit a Nyócker-rel tapasztalta meg. "Nullkilométeresként indultunk neki a Szimplafilmmel a Nyócker világforgalmazásának" - kezdte tapasztalatainak ecsetelését a Szimplafilm vezetője, aki elmondta, hogy az egész estés felnőtt animációk forgalmazásának ügye nem egyszerű, ellentétben a családi és gyerekfilmekkel, sorozatokkal, amelyek esetében egyaránt nagy a kereslet és a kínálat. A Nyócker esetében az első fesztiválsikerek - köztük a 2005-ös Annecy Animációs Filmfesztivál fődíja - mozdították elő az addig sikertelennek bizonyuló nemzetközi forgalmazást. "Az első díj elnyerésének hetében rögtön hét országból jelentkeztek forgalmazók, de a fesztiválsikerek ellenére is nehezen, félve forgalmazták a Nyóckert a legtöbb országban, rétegfilmként kezelve" - tette hozzá Liszka Tamás.
A Maestro-t (M. Tóth Géza alkotása) is a Szimplafilm csapata indította el az Oscar-jelöléshez vezető rögös úton - kezdetnek például keríteni kellett egy Los Angeles-i mozit, ahol műsorra tűzték a magyar animációt - ez ugyanis az egyik kritériuma az Oscar nevezésnek a sok közül. A Szimplafilm vezetője kifejezte abbéli reményét, hogy több 'Oscar-gyanús' film is készül majd a későbbiekben, mivel szívesen kamatoztatnák eddig megszerzett tapasztalataikat a magyar film hírnevének öregbítéséért.
|
| M. Tóth Géza Oscar-jelölt filmje: Maestro |
Patrovits Tamás a filmjogokról beszélt, állítása szerint főként a rendszerváltás előtt készült animációk jogai problémásak, és ez nagyban megnehezíti a forgalmazást, ennek okán rengeteg animációtörténeti klasszikushoz lehetetlen hozzájutni. "A Rendszerváltás előtt a Pannónia Filmstúdióban készült szinte minden animációs film, később mégis hol a Pannónia, hol a Magyar Televízió adta ki ezeket. Az alkotói jogdíjakkal is hasonló a helyzet, tudomásom szerint volt, aki kapott némi jogdíjat, de akadnak olyan alkotók, akik soha nem részesültek jogdíjban a Pannónia falai közt készült munkáik után" - ismertette az egyik alapvető probléma forrását Patrovits Tamás. A rendszerváltás után készült animációk jogai tisztázottak, ezeknek a kiadása jóval egyszerűbb feladat lenne, mégis csak elvétve jelenik meg egy-egy animációs film DVD forgalmazásban.
Patrovits Tamás arra is rávilágított, hogy számos fiatal alkotó munkája - köztük a Moholy-Nagy Iparművészeti Egyetem diákjainak filmjei - "eltűnnek a süllyesztőben", mert sokuk nem gondol azzal, hogy a filmkészítés nem ér véget a végefőcím elkészültekor, nem lehet ilyenkor magára hagyni a filmet, hiszen Magyarországon kevés olyan stúdió van (mint például a Studio Baestarts vagy a Szimplafilm), aki hajlandó és tud segíteni az animációs filmek promótálásában, forgalmazásában. Ezért rendkívül fontos nagy hangsúlyt fektetni az önmenedzselésre, kikerülhetetlen, hogy ezt megtanulják a fiatalok. "Nevezni kell nemzetközi fesztiválokra a filmeket, és az is fontos, hogy a rendező elkísérje alkotását a fesztiválkörútra, DVD-vel felszerelkezve, amelyet producerek, forgalmazók kezébe tud nyomni a megfelelő pillanatban. Lényeges továbbá, hogy készüljön a filmhez kapcsolódó honlap, ahol bárki első kézből juthat információhoz az adott alkotásról" - taglalta a sikeres forgalmazást elősegítő lépéseket Patrovits Tamás. A beszélgetés ezen a ponton be is fejeződött, hisz 18-órakor kezdődött a portugál és francia diplomafilmek vetítése a Kino nagytermében.
A francia és portugál vizsgafilmek rendkívül széles palettán mozogtak, mind műfaj, mind téma tekintetében. Egy valami mégis elmondható a vetített animációk 90%-áról: láthatóan professzionális körülmények között készültek, egyedi látványvilágú, rendkívül igényes és szemmel láthatóan - a magyar viszonylatokhoz képest - nagy költségvetésből készült filmeket láthatott az Animációs Világnap közönsége, amely teljesen megtöltötte a Kino nagytermének széksorait. A blokk felütéseként levetített Handy című abszurd tragikomédia megalapozta a közönség hangulatát. Egy kislány, akinek a vállából nőttek ki a kezei egy csodatévő hajszeszre bukkan a pincében. A szer hatására egy darabig úgy tűnik, hogy a haja segítségével képes kiküszöbölni a fogyatékosságot, ám a haj engedetlenné válik, és elszabadul a pokol.
|
| Részlet az Oktapodi című francia filmből |
Mindenképp megér néhány sort a francia Oktapodi (Polipok) című film (itt megnézheted), amely egyúttal szórakoztató és szemet gyönyörködtetően jelenik meg benne a görög falu, amelyben két polip élet-halál harcot vív szerelmükért. Ez az alkotás iskolapéldája lehetne a Patrovits Tamás által felsorolt marketingtevékenységnek, hiszen annak ellenére, hogy egy kevesebb, mint 3-perces animációról van szó, saját honlappal rendelkezik, amelyen külön oldalon olvashatóak a tekintélyes fesztivákörút állomásai, és a bezsebelt díjak. (Innen gyakorlatilag 'leleshető', milyen animációs filmfesztiválokra lehet, érdemes filmeket nevezni a világ különböző szegleteiben.)
A Moving still (Mozgó képek) című francia alkotás nem történetet mond el, a ritmusra építve jeleníti meg az állandóan átalakuló várost, amelyet mindvégig egy zötyögő vonat ablakából szemlélünk. A 8-perces 3D technikával készült Marin (Tengerész) című filmben egy halacska kerül választás elé: szerető gazdáját vagy a tenger adta szabadságot válassza-e? A történet ugyan nem rengeti meg alapjaiban az animáció-történetet, de a látványvilág ezúttal sem hagy kívánnivalót maga után. (Erről itt bizonyosodhatsz meg.) A La Queue de la Souris (Az egér meséje) egy klasszikus mese rendhagyó átdolgozása – főszereplői a szeszélyes oroszlán és a karakán kisegér. A vörös-fekete-fehér színvilág határozza meg a film nyújtotta különleges látványt, amelyet a humor, és a franciául karattyoló kisegér figurája tesz még élvezetesebbé. (Itt látható egy kis ízelítő a filmből )
A portugál diákok animációiról összességében elmondható, hogy elvontabbak, 'filozofikusabbak' voltak francia társaiknál, komolyabb témákat boncolgattak, hol több-hol kevesebb sikerrel. A Melodia Amarga (Bitter Melody) egy zongorista alkotói válságát jeleníti meg, de sokat mond – szavak nélkül – a házastársak közti szakmai féltékenység témakörében is. (Ebből a filmből rövid ízelítő itt látható) A Twenty question (Húsz kérdés) egy – a kevésbé sikerült, elvontabb darabok közül való – 'egzisztencialista dráma', főhősünk az élet 'nagy kérdéseit' feszegeti, a „Befizetted a számlát?”-tól egészen a „Létezem én egyáltalán?”-ig jutunk a 7-perces animáció végére.
|
| Harcos bárány az Animal Instincts című ausztrál animációban |
A Friss Ausztrál Animáció elnevezésű blokk kissé sokkoló válogatás az ausztrál animáció jelenéről. Az első film, a Starcross'd a meleg szerelem szépségeit tárta elénk a számítógépes játékok világát idézve, balettbetétekkel fokozva a szűrrealitást. Volt itt animációs akciófilm (Animal Instincts), amelyben a bárányt biztosan Bruce Willis játszaná, ha nem animáció volna, volt némafilm némi zörejjel, ami valamely rejtélyes okból a Lovesong (szerelmes dal) címet kapta, de láthattunk a globális felmelegedés kapcsán kiírt pályázatra készült filmeket is, köztük a Global Warming című opust (a blokk legszórakoztatóbb alkotását), amelyben egy fura zöld lény azt énekli meg, hogy miért nem hisz a globális felmelegedésben. Ez az anti-kampánydal itt nézhető meg. A komolyabb témát feszegető animációk közül a Father-t érdemes kiemelni, amely egy fiú vallomása gyermekkoráról, apjához fűződő viszonyáról. Az őszinte, kompakt kis alkotás fényét a végén eldurrantott közhely árnyékolja be némiképp.
Az Animáció Világnapjának szerdai programja 16-órakor a MOME animációival kezdődött. Bár ismertem néhány 'iparos' munkát, titkon a francia és portugál diákfilmek, illetve a MOME animációk összehasonlításának kívántam szentelni ezt a bekezdést. Hogy tudniillik kevesebb pénzből, kisebb stábbal készülnek ezek a filmek, és ez meg is látszik... de nem. A MOME-s filmekről elfogultság nélkül kijelenthető, hogy semmiféle színvonalbéli eltérést nem mutattak portugál vagy francia 'versenytársaikhoz' mérten. Szinte mindegyik alkotás rendkívül egyedi látványvilággal rendelkező, jó zenékkel, zörejekkel és professzionális hanggal megkomponált munka. Ez a blokk is rendkívül sok színt és műfajt hozott, a videoklipektől (Beat dis – Just like, Spiss – My Slang) a realisztikus-szociodrámákon át az absztrakt kísérletekig.
A Studio Baestarts által támogatott diplomafilmek közül kiemelkedő a sok fesztiválon bemutatott Vízen, Gaál Fruzsina munkája, amely egy párkapcsolat anatómiája, markáns forgatókönyvvel, izgalmas figurákkal, eredeti módon alkalmazott szimbólumokkal. A MOME animációk emlékezetes darabja volt a realista-minimalista Lépcsőház, amelyben egy idős néni küzd meg a rozoga bérház végtelennek tűnő lépcsősorával. A film a harmadévesek kollektív alkotása, amelyről az aprólékos, részleteiben kidolgozott, megkomponált látvány ad tanúbizonyságot. Muszáj megemlíteni a Büdöské-t, Hermánn Árpád animációját – amelyben egy réten kaszáló idős házaspár életéből kiragadott jeleneten keresztül kapunk bepillantást – a pestiekre halmozottan jellemző – emberi érdektelenségről, miközben folyamatos nevetésre ad okot az ötletesen megírt, szórakoztatóan előadott monológ.
 |
| Részlet a Büdöske című MOME-animációból |
A MOME animációi után egy szakmai beszélgetés következett az animációs oktatásról, amelynek résztvevői Fülöp József rendező, a MOME animációs szakirányának vezetője, az Iparművészeti Egyetemet és a londoni Royal College of Art-ot is 'megjárt' Gacs Réka animátor-grafikus, valamint Péterffy Zsófia animációs rendező, középiskolai tanár. A beszélgetést ezúttal is Iványi-Bitter Brigitta művészettörténész, a Kovásznai Kutatóműhely munkatársa moderálta, akárcsak a keddi napon.
Péterffy Zsófia indította a diskurzust azzal a gondolattal, hogy nagyobb hangsúlyt kellene fektetni az animációs filmek fogyasztóinak 'kinevelésére', már az általános iskolától kezdődően. A filmrendező rávilágított továbbá arra a tényre, hogy Magyarországon öt olyan tévécsatorna fogható, amely kizárólag animációt vetít, tehát nagy a felvevőpiac, a képzést viszont elégtelennek tartja. „Kellene egy önálló animációs tanszék a Moholy-Nagy Iparművészeti Egyetemen, ahol együttesen képeznek storyboard rajzolókat, animátorokat, gyártásvezetőket az egyes szakirányokon” - fogalmazott Péterffy Zsófia.
Gacs Réka szerint nagyon fontos lenne, hogy a technikai oktatáson felül az animációs filmnyelv oktatása is nagyobb szerepet kapjon a magyar animációs oktatás keretein belül. Az animátor azt is megfogalmazta, hogy a MOME alap-és mester-képzésekre tagozódásának áldásos következménye, hogy az összesen 5-éves képzés után céltudatos rendezők hagyják el az intézményt. Patrovits Tamás unszolására Réka beszélt arról, mennyiben más pályakezdő animátorként munkát keresni Londonban, mint Magyarországon. Londonban sem szeretik a 'zsákbamacskát', előszeretettel alkalmazzák a pályakezdőket 3-4 hetes fizetés nélküli gyakorlatra – ám a magyar tapasztalatokkal ellentétben – ezt általában valós munkaajánlat követi, amennyiben elégedettek az illető munkájával, szakmai kvalitásaival. „Ott sincs kolbászból a kerítés, nagy a verseny, viszont nagy a felvevőpiac is. Persze angliában sem árt, ha vannak kapcsolataid, de nem feltétlenül kell egy filmstúdió-vezető nagybácsi ahhoz, hogy munkát kapj.” - mondta az animátor.
Fülöp József animációs rendező elmondta, hogy tapasztalatai szerint Nyugat-Európában szinte senkit nem érdekel a papír, pusztán a portfólió alapján döntenek arról, ki kapjon meg egy-egy munkát. „Senki nem rendezőként kezdi az 'ipart', végig kell járni a ranglétrát, de, ha tehetséges vagy, gyorsan feljebb juthatsz” - egészítette ki tapasztalatait a MOME tanára.
|
| Gacs Réka Ma nem volt semmi című alkotása |
A beszélgetés lezárásaként Iványi-Bitter Brigitta egy körkérdést szegezett a beszélgetőtársakhoz, amelyben arra kérdezett rá, mi volna az a dolog, amelyen első körben változtatnának az oktatás terén. Patrovits Tamás kívánsága az volna, hogy a frissen végzett hallgatókat várják 'tárt karokkal' különböző animációs stúdiók, segítsék az izgalmas kísérletek kibontakozását. Gacs Réka ezt azzal egészítette ki, hogy már az egyetemi évek alatt be lehetne vonni a diákokat az iparba, több külső megrendelés, nagyobb projekteken való közös munka erősítené az oktatást, és elősegítené a kreatív alkotócsoportok kialakulását. Péterffy Zsófia 'leghőbb vágya' az volna, hogy az iskola után, a munkavállalás előtt legyen egy olyan időszak, amikor a fiatalok szabadon kísérletezhetnek az animációs filmnnyelvvel. A beszélgetés végén Zsófia büszkén készített egy gyors felmérést, amelyből kiderült, hogy a közönség soraiban ülő diáksereg fele az ő tanítványa, másik fele pedig a MOME hallgatója.
A szakmai programot a Dokumentarista megközelítések az animációban elnevezésű blokk követte. A cím valamelyest egységes alkotásokat sejtet, ennek ellenére ez volt a két nap legeklektikusabb összeállítása. A Kumagaya – Az utolsó légitámadás című japán animáció az önfeledt gyermeki létet állítja párhuzamba a háború borzalmaival. A film erényeinek sorolása nehéz volna, a figurák mintha két-három világból lennének 'összeollózva', a párbeszédek rosszul megírtak és szájbarágósak (néhol a Szomszédok egy-egy dialógusát is megugrották), az üzenet tolmácsolása didaktikus. A filmet az az abszurd fordulat mentette meg némiképp, hogy az utolsó jelenetben egy robbanószerkezetre bukkannak a gyerekek, ami törvényszerűen fel is robban – és ezzel a rendező kinyírt minden, a filmben szereplő kiskorút. Ezt a fordulatot hangos nevetés kísérte a Kino nagytermében, ám félő, hogy a rendezői koncepció nem ezt kívánta meg. A másik e blokkban vetített japán film egy totálisan kusza, kollázs-szerű animáció, a Japanese volt, amelyben nehezen volt tetten érhető az áhított dokumentarizmus.
A következő alkotás a Szomszéd szoba volt, amely leginkább Buddhista tanmesének illenék be, mindenesetre valószínűsíthetően valamely vallási felekezet megrendelésére készült az animációs tévésorozat a „magány dicsőítéséről”. Az egyes epizódokban egyszerű emberek végtelenül unalmas, ám annál tanulságosabb élettörténetét követhetjük nyomon. Egy Harlemben felnövekedett írónő sztorija lógott ki némiképp a sorból, a lényegesen jobban megírt történethez erősebb képi világgal rendelkező animáció és atmoszférateremtő zene társult.
|
| Kovásznai György kultikus filmje: Habfürdő |
A dokumentarista filmek között behozhatatlan előnnyel vezettek a magyar alkotások, a Vajda Béla rendezte Pléh boy és Kovásznai György Riportré-ja. A Pléh boy egy kollázstechnikával készült animáció egy tetőfedőről, aki hétvégén az „éjszaka királya”. A film 30 év távlatából is végtelenül eredeti és szórakoztató – erről a hangosan nevetgélő közönség soraiban ülő rendező is megbizonyosodhatott. Kovásznai György riportokra épülő animációjáról is csak elismerően lehet nyilatkozni, a 28 évvel ezelőtt készült alkotás abszolút megállja a helyét, technikailag cseppet sem elavult, a képi világ ennyi év távlatából is eredetiséget sugároz, a poénok ülnek, amit Hap Magda a vágóasztalnál művelt, az pedig egyszerűen briliáns. Időről-időre újranézve ezt a filmet csak egy dolgot vágynék kideríteni: vajon milyen kérdéseket kell feltenni egy interjú során ahhoz, hogy ilyen válaszokat kapj?
Az Animáció Világnapjának első etapját Kovásznai György egyetlen egész estés felnőtt-animációja, a Habfürdő zárta, a vetítésen a film zeneszerzője, Másik János is részt vett. A 35-ös kópiáról ritkán vetített kultikus alkotásra már kora délután minden jegy elkelt, így egy tízórai pót-vetítéssel végződött az animációnak szentelt két napos program.
Az Animáció Világnapja 'afterpartit' tart az Uránia moziban november 2-án, vasárnap. Aki lemaradt, és akinek nem volt elég ez a két nap, az itt találja meg a vasárnapi vetítés programját!
