A rövidfilmek előtt Gelencsér Gábor filmtörténész mondott bevezetőt. Elmondta, hogy a képzőművészeti filmeken (főleg a portréhoz választott művészek személyén és a külső narráción) ugyan erősen érződik a kor ideológiájának elvárása, de már a Jancsói kézjegyek is fellelhetők bennük. Bár a rendező szívesen viccelt azzal, hogy azért használ hosszú beállítást, mert nem tud snittelni, ezekben a filmekben arra is rácsodálkozhatunk, hogy már pályája elején milyen mesterien használta a montázst.

A három Jelenlét-film kapcsán pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy míg az épület az évtizedek előrehaladtával egyre romosabb és egyre inkább az enyészeté lesz, addig a filmekben megjelenő alakok egyre fiatalabbak. Az első filmben két idős zsidó férfi látogat el a zsinagógába, hogy imádkozzon, a másodikban két középkorú férfi, a harmadikban pedig gyerekek. Az épület pusztulásával tehát ellentétes irányú erő, hogy a hagyomány egyre élőbb a közösség egyre fiatalabb tagjaiban. A három filmet a hely állandóságán és az imádkozás gesztusán kívül még egy nagyon erős képi motívum is összeköti: a háttérben, mintegy mellékesen, megjelennek a falu szélén eldübörgő zajos tehervonatok.

titanic jancso4 600
Gelencsér Gábor (fotó: Titanic / Déri Miklós)

A bevezető után a filmeket nem kronológiában vetítették, így a végére került a Halhatatlanság, amelynek erős felütésében azt halljuk, hogy minden embert utolér a halál, de munkája vagy akár egy gesztusa által tovább élhet az emberek emlékezetében, s így halhatatlanná válhat. Ez ugyan Goldmann György szobrászművész kapcsán hangzik el az 1959-es filmben, de a nézők valószínűleg a néhány hónapja távozott, munkái által világhírűvé vált filmrendezőre, vagy a kedves és közvetlen gesztusairól ismert Miki bácsira gondoltak közben.

A rövidfilmeket beszélgetés követte Gelencsér Gábor, Hirsch Tibor és Báron György filmtörténészek, valamint Raj Ráchel, a Harmadik jelenlét egyik gyerekszereplőjének részvételével.