A Magyar Filmművész Szövetség fórumán Kőrösi Zoltán megválasztott elnök mellett jelen voltak dr. Bod Péter Ákos, dr. Baán László, dr. Kovács Árpád és Durst György. A Magyar Producerek Szövetségének közgyűlésén Kálomista Gábor moderálta a beszélgetést, a Szövetség tagjai közül a pulpituson ült még Cirkó József főtitkár és Mikulás Ferenc, valamint a meghívott Kőrösi Zoltán.
Az MPSZ rendezvényén a kuratórium elnökét jelölő bizottság elnöke, Mikulás Ferenc számolt be: "Négy kollégámmal együtt csináltam azt a 12 oldalas beszámolót, amely alapján a kuratóriumi elnök jelölése történt. Nemcsak a Közalapítvány alapítóit, hanem a filmszakma minden fontos szereplőjét megkérdeztük, mi a véleményük a kuratórium munkájáról, feladatairól, működéséről, és e dolgozatban javaslatokat tettünk a kuratórium vezetőjére és tagjaira" Az MPSZ által fontosnak tartott kreditrendszer is bekerült a beszámolóba, és Mikulás örülne, ha a jelentés hozzáférhetővé válna az egész filmszakma számára.
Kőrösi Zoltán, az MMK új elnöke
"Ebből is látszik, hogy kommunikáció az egyik olyan terület, ahol az alapítványnak változtatnia, fejlődnie kell." - reagált Mikulás felvetésére Kőrösi. Az MMKA új elnöke elengedhetetlennek tartja a szakmai konzultációs tanács felállítását, melynek legfőbb feladata az élő párbeszéd kialakítása lesz a filmszakma szereplői és a kuratórium között, amely elősegítené a szakmai konszenzust. "Nyilvánvaló, hogy a szakmai szervezetek többet tudnak a munkájukról, mint mi, ezért elemi kötelességünk a konzultáció.A szakmai konzultációs tanács remélem az új kuratóriummal egy időben meg tud majd alakulni. Ez a testület nem csak azért fontos, hogy a szakma véleményét közvetítse a kuratórium felé, hanem azért is, hogy a kuratóriumot közvetítse a szakma felé, ugyanakkor a szakma véleményét is elmondja a kuratórium működéséről." Kálomista Gábor hatásköröket firtató kérdésére Kőrösi elmondta, hogy minimum negyedévente ülésezne a testület. "Én úgy képzelem, hogy a szakmai visszacsatolás színtere lesz. A szakmai véleményeket jelenteti meg és kanonizálja, ajánlattételi joga lesz a kuratórium felé - természetesen nem szavazati, de javaslattételi lehetősége -, így a döntési folyamatba is bekapcsolódik. Negyedévente értékeli a kuratórium tevékenységét, ezen kívül a testületnek bizonyos koordinációs tevékenységet is el kell látni, hogy miképpen választódjanak ki a szakkollégium tagjai. A testület éves vagy két éves rotációval működne, és tagjai a filmszakma képviselői közül kerülnének ki."
Az alapítói kör kibővítéséről Kőrösi elmondta, hogy mindenképpen szükségesnek tartja, ugyanakkor a Kuratórium nincs abban a helyzetben, hogy erre javaslatot tegyen - ez az alapítók hatásköre. A mostani alapítói kör a filmszakma kb. 80%-át fedi le, de ennek 100%-nak kellene lennie. "Szándékaink szerint erős reformok várhatók, ha két év múlva nem látszik eredmény, akkor nem jól végezzük a munkánkat, és akkor erre figyelmeztetni fogtok minket, remélem." - zárta szavait Kőrösi.
Az új Kuratórium
A Magyar Filmművész Szövetség fórumán Vészi János fel is szólalt a dokumentumfilmes szakma védelmében: "A dokumentumfilmesek sokszor nem egységesek, ezért örülök, hogy azt hallom, hogy a kuratórium a jövőben fontosnak tartja a konzultációt. Sajnos egyetlen egy dokumentumfilmes szervezet sem alapító, ezért szavazati jogunk nincsen, és bár mindig meghallgattatok minket, de más egy kávézó asztalánál elmondani a véleményünket, mint szavazni bizonyos kérdésekben. Az MMKA-t nem a kormányváltástól kell megvédeni, hanem azt kell elérni, hogy az új kormány, bármilyen módon nyúl hozzá a filmszakmához, az a mi javunkat szolgálja." Bod Péter Ákos a probléma lényegét abban látja, hogy az alapítói kör és a szakma nem fedik le egymást, mert a régi alapítók közül néhányan kihullottak, miközben sok új szereplő lépett színre.
Sándor Pál, rendező, producer, a Hunnia Filmstúdió vezetője a feladatok ütemezését firtatta, de Bod Péter Ákos csak az átadás-átvétel után tud jövőbeli teendőkről konkrétan dönteni. "Három közgazdász ül itt az asztalnál, ezért tudjuk, hogy az MMKA csupán egy szereplője ennek a többszereplős iparágnak, ezért egyetértek azzal, hogy vissza kell hozni régi szereplőket - mint pl a televízió - ebbe a rendszerbe, de a külföldi kapcsolatokat is felül kell vizsgálni. A politikai változás akkor nem fogja érinteni a filmszakmát, ha nem látnak benne káoszt. Ha a szakma egységet és konszenzust mutat, akkor a következő kormány más, fontosabb problémákkal fog foglalkozni, és a filmszakmát békén hagyja."
Durst György
Baán László elmondta, jelenleg 2,2 milliárd tőketartozása van az MMKA-nak, amit folyamatosan le kell dolgozni. "Vagy azt mondjuk, hogy egy évig nem készül film, vagy azt, hogy előre ütemezve, fokozatosan fizetjük vissza." Kőrösi hozzátette: "A forrásbővüléssel kapcsolatban nagy illúziói ne legyenek senkinek, mert a gazdasági helyzetre való tekintettel a következő kormány biztos nem fogja tudni megemelni a filmes szektor támogatását az ideális, optimális szintre, ami a mostani támogatásnak körülbelül a kétszerese, annyi mint Csehországban. Én látok esélyt arra, hogy a vélhetően átalakuló közszolgálati televíziókkal együtt tudjunk működni, nem csak elvi szinten, hanem a forrás-összekapcsolás szintjén. A televízió minimum stratégiai kérdés, főleg az animáció, ismeretterjesztő és a dokumentumfilm esetében, ezért elengedhetetlen, hogy csak olyan produkciókat támogassunk, amelyek rendelkeznek televíziós sugárzási ígérvénnyel. Az alapítványnak el kell mozdulnia a szolgáltató, transzparens és tiszta, átlátható szabályokkal működő szervezeti működés irányába. A végső cél az, hogy ha két év múlva itt leülünk, akkor arról tudunk majd beszélni, hogy van egy csomó jó film, hogy az elnyomott műfajok előtérbe kerültek, és hogy az alapítvány nemzetközi szinten, koprodukciókkal is porondra lép."
Az MPSZ közgyűlésén Kálomista Gábor ugyancsak az új kuratórium finanszírozással kapcsolatos elképzeléseit tudakolta. Kőrösi Zoltán elmondta: “A célunk továbbra is az, hogy minél több film készüljön, de ezzel együtt az alapítványnak felelősen kell gondolkodnia, és el kell döntenie, hogy a jelenlegi egyáltalán nem magas összegből, sőt kifejezetten alacsony keretből mi a célszerű stratégia. Eddig az volt, hogy részben szociális, stratégiai, és szakmai szempontokat egybevéve minél több produkciót támogatni akart az alapítvány, szerintem ez a koncepció erős változtatásra szorul. Forrásbővülésre nem számíthatunk, maximum a szinten tartás lehet reális elképzelés, de az jó hír, hogy előrehaladottak a tárgyalások a hároméves keretszerződésről, ami erre az időre biztosítaná a fix mértéket. Elemi feladatunk, hogy az alapítvány és a köztelevízió között stratégiai együttműködés jöjjön létre, az állam által támogatott filmeknek meg kelljen jelennie a közszolgálati csatornákon, sőt, archív anyagokból működtetni kell egy olyan sávot, amit a magyar film tölt ki a köztelevíziókban, és azok a műfajok, amelyek moziba nem jutnak el, itt mindenképpen jelenjenek meg: animáció, dokumentumfilm, ismeretterjesztő, stb. Sőt, azok a filmtervek ne kaphassanak támogatást az alapítványtól, melyek nem rendelkeznek televíziós vetítési ígérvénnyel. A határainkon túlra is nyitnia kell az alapítványnak, nem koproducerként, hanem lobbi tevékenység folytatásával, és szakmai kapcsolatok ápolásával. A producereket kell támogatni abban, hogy eljussanak ezekre a külföldi fórumokra, és méltóképpen képviseljék a magyar filmet. Ez tehát szolgáltató tevékenység az alapítvány részéről."
Kovács Árpád
Czabán György az Alapítványi támogatással készült filmeket elemzés tárgyává tenné: "A filmszemle idején a létrejövő termékeket elemeztetném független szakértőkkel, hogy mi volt a cél, és abból mit sikerült megvalósítani. Az eredményt lehetne publikálni, és akkor az egy visszacsatolás lenne." Kőrösi szerint megvitatandó az is, hogy milyen legyen az a mustra, ami az államilag támogatott filmeket bemutatja.
Czabán az adósság visszafizetéséről is beszélt: " A tőketartozás kamatai is évi fél milliárdot tesznek ki, talán tiszta lappal kellene kezdeni, és azt mondani, hogy a következő 5 és fél milliárdból fizessük vissza a tartozást, és utána nem lennének hiteleink. Rendezvények, kiadványok továbbra is finanszírozva lennének, csak bizonyos nagyobb produkciókat addig nem indítana el a MMKA, amíg adósság van. Egyébként a kevesebb film nagyobb támogatással lehet jó, de vannak olyan megoldások, amelyek a darabszámot nem változtatnák. Létre lehetne hozni több kisköltségvetésű filmet, amelyeket mondjuk az alapítvány technikai kapacitással támogatna." Kőrösi szerint is járható út lenne a gyártóbázis kiépítése, de ez nem feladata az alapítványnak, ráadásul a törvényi szabályozás is beszűkíti a lehetőségeket. "Most is van az alapítvány kezelésében olyan gyártóbázis, ami nincs teljesen kihasználva, és ezen sokan gondolkodnak, hogy hogyan lehetne százalékos arányban kötelezővé tenni ennek a gyártóbázisnak a bevonását, de jelenleg ezeket a jogszabály tiltja. A low budget filmek kapcsán nem azt tartom helyesnek, hogy kevés, de gazdag kivitelű filmmel kellene előállni a magyar filmnek, hanem hogy azt vizsgáljuk meg - költségvetéstől függetlenül -, hogy melyek azok, amelyek valóban érdemesek a támogatásra. A kultúra egyébként nem a bevett, kanonizált központokból szokott megújulni, hanem a marginális helyekről: az elsőfilmesek és a low-budget film is ilyen." - tette hozzá Kőrösi.
Bod Péter Ákos
Az alacsony költségvetésű filmek kapcsán Szabó Simon, a Papírrepülők rendezője rá is kérdezett az összegre: "Szeretném megtudni, hogy a low budgeten mit értetek? Mekkora összeget? Hogyan készülhetnek el ezek a filmek?" Kőrösi nem számszerűsítette a low budgetet: "Fontos, hogy kiépítsük az érvényes rendezői és produceri kreditrendszert, ami nem csak azért jó, mert előnyöket szerez, hanem hogy a bukásnak következménye legyen. A producert érdekeltté kell tenni a low budgetre, erre is jó a kreditrendszer." A Magyar Producerek Szövetsége öt-hat éve próbálkozik a kreditrendszer felállításával: Néhány éve javasoltuk, hogy a közpénzhez jutó producereket kreditrendszer alapján sorolja be a szakma, hogy ki-milyen hatékonysággal hasznosítja a pénzt. Sugárzások, nézőszámok, televíziós eladások adják a pontrendszer kritériumát, ami segítség az MMKA-nak is, hogy együttműködjön a producerekkel. Mi kidolgoztuk a rendszert, de úgy tudjuk, nem áll sehogy."
Az MPSZ megszólalói és Kőrösi
Kőrösi elmondta, hogy a Szakmai Konzultációs Tanács létrehozásának érdekében a következő egy hónapban egy előkészítő bizottság fogja végigjárni a teljes szakmát: "Tisztelettel kérem a producereket, hogy ha fontosnak tarjátok egy ilyen operatív testület felállítását, akkor segítsétek a munkáját és elsőként a felállítását a javaslataitokkal. De egyébként sem látok más utat, mint a kreditrendszer bevezetését, de nemcsak a producerek, hanem a rendezők számára is. A kreditrendszerre számos európai példa létezik, mindegyik azt célozza, hogy a szubjektív szempontokon túl legyen egyfajta normatív kritériumrendszer, ami alapján a pénzek elosztása történhet. Ezt a rendszert partneri viszonyban kell létrehozni. A kreditrendszer preferenciákkal is bír, de azt is megmutatja, ha valaki nem teljesíti a vállalásait, ezzel a felelősség kérdését is beépíti a rendszerbe.
Kálomista Gábor az MPSZ fórumán a Mafilm és a Magyar Filmlabor sorsa iránt is érdeklődött. "Fejleszteni, visszafejleszteni akarjátok, mi a szándékotok vele?" - tette fel kérdését a producer. Kőrösi csak a beiktatása utánra ígért pontos és részletes választ, de az alapítványi tulajdonban lévő gyártóbázis kapcsán is a konzultációt javasolta. "Felmerültek olyan javaslatok, hogy építsünk be a pályázatokba afféle kritériumokat, hogy bizonyos feladatok kötelezően az MMKA tulajdonában lévő intézményekben kerüljenek elvégzésre a támogatott filmek esetében. Egyébként én úgy gondolom, a vagyon révén magabiztos és erős fal van az alapítvány mögött, de ezt a falat sokan szeretnék befesteni a politikai paletta bizonyos színeire, ami nem biztos, hogy nekünk jó."
Bemutatkozik a Kuratórium
Kocsis Tibor a dokumentumfilmek védelmében emelt szót: "A nem fikciós területen át kell gondolni, hogy van-e értelme azoknak a kategóriáknak, hogy ismeretterjesztő film és dokumentumfilm, hisz a világ nagyobbik részén ezek már nem válnak szét. Szakítani kellene azzal a hagyománnyal, hogy a dokumentumfilmnek is felső határt adnak összegszerűen, mert a kuratórium úgy gondolja, hogy ebből biztosan el lehet készíteni egy doksit. Ha külföldön körülnézünk, láthatjuk, hogy bizony drága, nagy költségvetésű dokumentumfilmek is készülnek." Kőrösi elmondta, hogy az Alapítványnak 51%-ot kell egészestés filmekre költeni, amelyben természetesen lehetnek egészestés dokumentumfilmek is.
Sipos József producer a magyar filmek közönséghez való eljuttatásáról érdeklődött, de Kőrösi szerint aosem lesz olyan rendszer, amelynek nincsenek vesztesei, de ezzel együtt meg kell teremteni azt a pályázati rendszert, ami kitermeli azokat a filmeket, amelyek behozhatják a magyar közönséget. "Ha ez megtörténik, az európai közönség is nyitottabb lesz a magyar filmre. A kiírást és a döntési mechanizmust úgy kell átalakítani, hogy szélesebb legyen a merítés. Az első etapokra, a forgatókönyvre és a fejlesztésre kell több pénzt szánni, és el kell várni, hogy a valóban gyártásba engedett filmek azok közül kerüljenek ki, amelyeknek komoly forgalmazási és marketing-tervük van. Ne legyen kétsége senkinek, hogy nehéz lesz megtartani a szakmai konszenzust ezen döntések során. Ezek fájdalmas döntések lesznek, ezért kell törekednünk a világos, őszinte beszédre."
Kálomista Gábor arról is érdeklődött, hogy milyen változásokat tervez az új kuratórium a magyar film védelmében,. Kőrösi Zoltán elmondta: “Nem csak a magyar film vergődik a rendszerváltáskor elkövetett hibákban, hanem a kultúra egésze. Én őszintén remélem, hogy lesz egy olyan felelős magyar kulturális minisztérium, amely majd fontosnak tartja ezen kérdések megoldását. Az alapítvány nincs abban a helyzetben, hogy mozikat üzemeltessen, vagy forgalmazzon, de törekednie kell a helyzet megoldására. Ezekben a stratégiai kérdésekben kell majd konszenzusra jutnunk, hogy a szakma is és az Alapítvány is elégedett legyen a közös állásponttal, és azokat egységesen tudjuk képviselni. Erőteljes lobbi tevékenységre van szükség az állami szférában, a kulturális minisztériumnál, stb. Hogy van az - kérdem én -, hogy egy vidéki kisvárosban élő polgárnak nincs lehetősége arra, hogy kortárs magyar filmterméket láthasson, mert nincs mozi? Fel kell éleszteni a közösségi tereket, kultúrházakat, könyvtárakat, amelyek alkalmasak a nemzeti filmgyártás forgalmazására. Ez nem az alapítvány hatásköre, de lobbizhat érte, ha az egész filmszakma fontosnak tarja ezt. A kópiaszám ugyanez a kérdéskör, ahol automatizmusok működnek. De ma Magyarországon még mindig jövedelmezőbb a forgalmazás, mint a filmkészítés, de ettől függetlenül tényleg a forgalmazás az egyik leggyengébb pontja a magyar filmnek. Elodázhatatlanok olyan lépések, hogy a közszolgálati televízióknál vetítési felületet, társadalmi hirdetéseket szerezzünk, stb. Ezért mondtam az elején, hogy a komoly marketing tervvel rendelkező filmeknek kell támogatást adni. Az Alapítvány nem fogja megreformálni a magyar forgalmazást, de a magyar filmek javára lobbi tevékenységet kell folytatni, és alternatív terjesztési módokat kell biztosítani, amit nyilvántartási szinten is biztosítani kell."
Kőrösi szerint a támogatott filmek számát is erősen át kell gondolni, ugyanis a magyar filmnek nincs más útja, mint az európai filmbe való bekapcsolódás, és a magyar nézőkhöz visszatalálás. "Olyan támogatási rendszer kell, ami az első perctől azt tartja szem előtt, hogy a magyar nézők beüljenek rájuk a moziba. Persze az alternatív forgalmazási módoknak is be kell épülnie a számokba, de a filmnek mindenképpen a nézőket kell megcéloznia." Kőrösi a jelenlegi (évi 30 nagyjátékfilm) struktúra felét tartja reálisnak.
Várják a javaslatokat
Tóth Erzsébet főtitkár elmondta, hogy kaptak időpontot a pénzügyminisztériumtól a szakmai küldöttség fogadására, de a törvényjavaslat elfogadtatásához a szakma teljes konszenzusára szükség van. Ezért Kőrösi Zoltán, az MMKA új kuratóriumának megválasztott, de még be nem iktatott elnöke mindkét fórumon ismételten megkérte a jelenlévőket, hogy vegyenek részt a szakmai konzultációs tanács felállításában, és javaslataikkal segítsék a grémiumot.
