A fesztivált január 27. és február 2. között rendezik meg, helyszíne a Cinema City Aréna.
Méz-királynő (r.: Ljubomir Stefanov, Tamara Kotevska) / #harcazálmaidért
Nagyszerű főszereplőt találtak a középkorú méztermelő nő személyében, aki egy kihalt faluban élve tartja el önmagát és félig vak, ágyhoz kötött anyját. Úgy tűnik, hogy semmi sem törheti le az életkedvét, ingathatja meg az erejét, személyében ritka erős példáját látjuk annak, hogy igenis lehet harmóniában élni a természettel. Aztán megjelenik egy lakókocsis család a közelükben, és a film az emberi ostobaság és a természet kizsákmányolásának megrázó portréjává vált át.
Személyes, ezért érzelmekkel átitatott mikrotörténeten keresztül kegyetlen pontossággal mutat rá, hogyan teszi tönkre a környezetet az emberiség, és figyelmeztet arra, hogy ez az út a pusztulásba vezet. Az idei BIDF-válogatás erejét mutatja, hogy az Oscar legjobb dokumentumfilm kategóriájának öt jelöltjéből három szerepel a fesztivál programjában. Az észak-macedón Méz-királynő ráadásul egy másik aranyszoborra is esélyes, a legjobb nemzetközi filmek versenyében is ott van a legjobb ötben.
Vetítési időpontok: január 27. 19:00, február 1. 20:45, február 2. 13:00
Kislányomnak, Samának (r.: Waad al-Kateab, Edward Watts) / #harcaszabadságodért
Az utóbbi egy esztendő egyik legnagyobb doku-szenzációját a személyessége teszi igazán megrendítővé. A szíriai Aleppót a több éven át tartó ostrom 21. századi Sztálingráddá változtatta. Állandó bombázások, kibelezett épületek, porral és vérrel borított emberek. Rengeteg hasonló képsor jutott el hozzánk a szíriai polgárháborúról, talán már immunissá is váltunk a szörnyűségekre.
Most viszont egy idealista, a szabadságért küzdő fiatal nő a kamerájával tényleg közel visz minket a túlélők mindennapjaihoz, bemutatja egy önkéntesek által létesített kórház működését. A képsorokat pedig a háború idején megszületett kislányának címezi, magyarázatául, hogy miért maradtak a romvárosban, és miért nem menekültek el. Szívszorító film a szabadságvágyról, és arról, hogy mekkorát tud küzdeni egy apa és egy anya, amennyiben úgy érzik, hogy ezzel a gyereküknek jobb lesz. A tavaly Cannes-i Filmfesztiválon megkapta a legjobb dokumentumfilmnek járó díjat, február 7-én pedig eldől, gyarapodik-e egy Oscarral a rendezők díjgyűjteménye.
Vetítési időpontok: január 31. 11:00, január 31. 20:15, február 02. 12:45, január 30. 11:00
Aki a maffiát fotózta (r.: Kim Longinotto) / #harcaszabadságodért
A gengszterélet romantizálása régi toposz a játékfilmek történetében. Az olyan megátalkodott keresztapákért, mint Don Corleone vagy Tony Montana, minden gyarlóságuk és bűnük ellenére is rajongunk – pedig a valóságban a rács mögé kivánnánk őket. Mert arról még legárnyaltabb maffiafilmek sem szólnak, hogy mennyire pusztító hatást gyakorol egy társadalomra, ha annak minden egyes pórusába beférkőzik a szervezett bűnözés. Az idén 85 éves fotóriporter, Letizia Battaglia épp annak szentelte rendkívüli életművét, hogy a kisember nézőpontjából megmutassa a világnak a szicíliai maffia tevékenységét.
A szakmájában legendának számító fotográfus portréfilmje két párhuzamos, egyaránt lebilincselően érdekes úton halad. Megismertet egy bátor, szabad szellemű asszony inspiráló történetével, aki magánéletében az erősen férfiközpontú szicíliai társadalom elvárásaival, fotósként pedig magával a Cosa Nostrával is képes volt dacolni.
Merényletek, kegyetlen leszámolások eredményét rögzítette a 70-es évek elejétől: a sokkoló, fekete-fehér képeken a halottak között gyakran nemcsak hivatásos gengszterek, hanem nők és gyerekek fekszenek, vagy az áldozatok hisztérikus állapotban lévő rokonai adják ki fájdalmukat. Letizia (valamint több régi kollégájának és szeretőjének) visszaemlékezései mellett archív híradásokból rajzolódik ki a Palermo utcáit éveken át vérbe borító alvilági háborúk, majd a 90-es évek maffiapereinek kemény története.
Vetítési időpontok: január 31. 18:15, február 01. 16:00
K polgártárs (r.: Alex Gibney) / #harcaszabadságodért
A mai Oroszországgal kapcsolatban, objektivitásra törekvő dokumentumfilmet készíteni baromi nehéz feladat lehet. A putyini rendszer által tökélyre fejlesztett ködösítési módszer, a „Politikai Színház” a konstruált valóság olyan formája, amiben a hatalom az egymásnak ellentmondó narratívák tömkelegébe folytja a megbízható tényeket, pedig ilyenekre egy valós eseményeket bemutató filmnek elengedhetetlenül szüksége van. Az Oscar-díjas Alex Gibney-nek ezen az ingoványos talajon kellett navigálnia ahhoz, amikor úgy döntött, hogy hitelesen akarja bemutatni a két évtizede regnáló orosz államfő egyik hírhedt politikai ellenfelét, aki még megmaradt a kevésből.
Persze az egykor leggazdagabb orosznak tartott Mihail Hodorkovszkij maga is erősen ellentmondásos személy – a gátlástalan üzletember a Szovjetunió bukását követően egyike volt az ország gazdaságát irányító nagy oligarchának. Kegyetlenül megszedte magát a privatizációból, megalapította az első orosz kereskedelmi bankot, majd még a legnagyobb orosz olajvállalatot is felfuttata. Miközben a film hosszasan kielemzi, mivel lépett Hodorkovszkij a frissen hatalomra került Putyin kislábujjára, szerencsére nem akarja elhitetni, hogy a gazdasági bűncselekmények vádjával évekig Szibériában raboskodó, jelenleg külföldi száműzetésben élő milliárdosból egy csapásra szent ember lett.
Alapos kutatómunkával feltárja, hogyan fojtották hamvaiba az egykori gazdasági elit gátlástalan üzleti módszerei a 90-es években éppen csak kialakulóban lévő szabadpiaci demokráciát, a sors fintoraként megágyazva saját bukásuknak is. Persze kétségtelenül szembetűnő a változás Hodorkovszkij hajdani és jelenlegi énjei között: az archív TV-interjúkban még saját kapzsiságával, és törvényekkel való játszadozásával kérkedik, manapság már arról mesél, hogyan pénzeli külföldről a demokratikus törekvéseket hazájában– de merhetünk hinni neki, ha a sokat sejtető, és kissé fenyegető félmosoly az arcán ugyanaz maradt?
Vetítési időpontok: január 31. 19:00, február 02. 15:30
Egy család / egy gyerek (r.: Nanfu Wang, 2019) / #harcagyermekedért
A kínai származású, Amerikában élő rendezőnő, Nanfu Wang az “egygyermekes családpolitika” idején született, sok millió sorstársával együtt. Saját gyermeke születése után visszatér a szülőhazájába, hogy a kínai kormány szélsőséges, életeket tönkretevő rendeletének körülményeit és következményeit megvizsgálja. Leleplező hadjáratában elsőként a családjával, falusi vezetőkkel és bábákkal beszél, akik annak idején a ‘népességi háború’ mintahősei voltak, ma rettegésben és bűntudatban élnek tovább. Arról mesélnek, amiről a dalokban és plakátokról harsogott propaganda nem: erőszakkal kényszerített sterilizálásról, felgyújtott házakról, szétszakított családokról.
Wang (akinek keresztneve, a Nanfu szétválasztva ‘fiút’ és ‘oszlopot’ jelent, egy másik szereplőjének a neve lefordítva pedig ‘legyen’ ‘hamar’ ‘öcsém’) fokozatosan, thrillerbe illő fordulatokkal tágítja ki a kört. A 80-as évek elejétől a legnagyobb hiba, amit egy kisbaba elkövethetett, hogy nem fiúnak született. A lány gyermekek sorsa az esetek túlnyomó részében tragédiába fordult: az út szélén hagyták vagy eladták őket egy embercsempésznek, aki pénzért tovább adta őket egy árvaháznak. Wang elképesztő alapossággal fogja össze a szálakat, amiben nem csak az árvaházak, hanem a ‘családtervező tisztviselők’ és az országot ‘felvirágoztató’ állami szervek is közrejátszanak.
A Sundance filmfesztiválon a zsűri nagydíjával jutalmazták Wang oknyomozását, aminek végeredménye keserű és kiábrándító, a legszörnyűbb mégis az, hogy ennyi tönkretett élet és az országos méretű korrupció után Wang szüleinek generációja továbbra sem tud mást mondani, mint hogy nem volt más választása, és akkor se cselekedne másképp, ha visszamehetne az időben.
Vetítési időpontok: január 30. 17:15, február 01. 12:15
Huszonéves vénlányok (r.: Shosh Shlam, Hilla Medalia, 2019) / #harcazidentitásodért
Nanfu Wang dokumentumfilmje felkutatta a múltat, Shosh Shlam és Hilla Medalia pedig az egygyermekes családpolitika mai hatásával foglalkozik. Az 1979-től 2015-ig tartó rendelet miatt Kínában mára több mint 30 millióval több férfi él, mint nő. A kormány propaganda-gépezete most éppen azt sulykolja, hogy minél hamarabb meg kell házasodni és családot alapítani. A rendezőpáros három ‘vénlányt’, egy 28, egy 34 és egy 35 éves, diplomás, egyedülálló nőt követ, akik akarva-akaratlanul igyekeznek megfelelni a kormány és a szüleik elvárásának.
Ahogy sorra megismerjük a modern kínaiak ismerkedési lehetőségeit, úgy esik meg egyre jobban a szívünk a három nőn. A kormány által szponzorált vakrandi-rendezvényeken, vagy társkereső cégek segítségével olyan kétségbeesetten próbálnak társat találni, mint a szülők, akik fiaik és lányaik személyleírásával (magasság, diploma, lakáshelyzet), parkokba kitelepülve akarnak kerítőt játszani. Okos döntés a rendezők részéről, hogy nem nagyítanak fel egy-egy randevút, nem arra koncentrálnak, hogy ki az éppen aktuális férj-jelölt, hanem azt az érzelmi skálát járják be, amit a csalódások, a családi és az állami nyomás vált ki belőlük. A két film különböző módokon, de egymást segítve mutatja be, hogy európai viszonyainkhoz képest, milyen döbbenetesen nehéz lehet Kínában nőnek lenni.
Vetítési időpontok: január 30. 19:30, február 1. 14:30
