C.B.: Hallottam már róla, sőt, készülésképpen megnéztem a Witman fiúkat, és a Woyzecket is. Azt is tudtam, hogy e filmek után sokáig inkább csak színházban rendezett. Szász nyilvánvalóan egyfajta stílusváltást szeretett volna az új filmjében, ezért vált meg a régi operatőrétől (Máthé Tibor szerk.), aki számos korábbi filmjét, a fent említettekkel egyetemben is fényképezte. De - ahogy én láttam - ez harag nélkül ment, sőt, egyeztetés végett még én is leültem Máthé Tiborral beszélgetni az új film képi világáról.
A nagy füzet
filmhu: Hogyan telt a forgatás?
C.B.: Ne is kérdezze. A nyelv nagy probléma volt, tolmács kellett mindig. Jánossal ment az angol párbeszéd, de a többiekkel olykor elég nehéz volt megértetni magam. Ez kicsit csalódottá tett, úgy éreztem a nyelv egyfajta nacionalisztikus vonás, védőernyő a magyarok számára. Nem nagyon éreztem a közös történelmi múltunk nyomait...
filmhu: Gondolom, a külföldi színészekkel: a német Ulrich Matthesszel, sőt, még a dán Ulrich Thomsennel sem voltak ilyesfajta nyelvi problémái.
C.B.: Természetesen nem. Egyébként itt meg kell jegyeznem, milyen könnyű is volt a dán sztárral együtt dolgozni. Az egyik legintelligensebb színész, akivel valaha találkoztam, egyszerű vele a munka, mint a karikacsapás.
Haneke: A fehér szalag
filmhu: Melyik jelenet volt a legnagyobb kihívás, a legerősebb a filmben?
C.B.: Mindegyik. Ebben a filmben nagyon sok erős jelenet van, és ezért az operatőri munkán végig nagyon nagy volt a hangsúly. Ez jórészt Szász János kitűnő rendezői munkájának is köszönhető. Az ikrek (Gyémánt László és Gyémánt András) tökéletesen lettek kiválasztva a szerepükre, és Szász is nagyszerűen, hatalmas türelemmel instruálta őket, így sikerült kihozni belőlük a maximumot. A nagymamát játszó Molnár Piroska, egyre inkább lett színésznőből megformálható figura, a rendező alanya és tárgya. Szász munkájának köszönhetően így tehát nincs csupán egy vagy két különösen erős jelenet a filmben, hiszen valahol mindegyik. Talán inkább mágikus pillanatokról beszélhetünk.
Nézd meg A nagy füzet előzetesét!
filmhu: Mit ért mágikus pillanat alatt?
C.B.: Minden olyan filmben, amely valamennyire is érdekes projektnek bizonyul, kell, hogy legyen egy-két olyan momentum amely, ha megtörténik szerencse, de erre egyáltalán nincsen garancia. Ezeket hívom én mágikus pillanatoknak. A nagy füzetben például ilyen jelenet, amikor Ulrich Thomsen felébreszti az alvó gyerekeket, amikor kint játszanak a szabadban, vagy ahogy, éjszaka, titokban bújják a könyveiket.
A nagy füzet
filmhu: Az egész életművére lebontva melyik a legmágikusabb mágikus pillanat?
C.B.: Nehéz kérdés… Ha egyet kell mondani, akkor az Haneke A fehér szalagjában az a jelenet, amikor a lány elmondja a kisfiúnak, hogy az édesanyja halott.
filmhu: Ha jól tudom, ezt a jelenetet a nehézsége miatt is kiemelte már korábbi előadásai során.
C.B.: Igen, mivel nagyon szűk térben kellett forgatni, így bár belső kép volt, inkább kívülről vettem fel. A megvilágítást is csak így tudtam megoldani. Nagyon érdekes volt.
Haneke: A fehér szalag
filmhu: A körülmények ezek szerint igencsak befolyásolják a munkáját. Ön ezt hogy látja?
C.B.: Mindennek megvan az előnye, és a hátránya is. A természet kiszámíthatatlanabb, ugyanakkor nagyobb a tér, és számos inspirációt is kaphatok tőle. A belső jeleneteknél ezzel szemben több dolog kiszámítható, viszont gyakran alig férünk el, sokkal nagyobb technikai felkészültségre van szükség, több a stressz, az idegesség, ellenben talán nagyobb a kihívás is, ezt ezért imádom.
Haneke: Benny videója
filmhu: A nagy füzet helyszínei mennyire inspirálták?
C.B.: A kelet-európai vidék. Egyáltalán nem romantikus, kellemes, hanem olyan, amilyen, és mi úgy használtuk, ahogy volt. Bár az udvar és rajta a ház azért jól járt a forgatással, hiszen friss festést és falakat kapott. A legjobban azonban arra a fára emlékszem, amelyet a téli, előzetes terepszemle alkalmával szúrtam ki magamnak a környéken. Hatalmas fa, pont két nagy ággal, mintha egyenesen az ikrek számára lett volna teremtve, hogy oda bújjanak a külvilág elől. Jánosnak tetszett az ötlet, és így lett ez a véletlenül talált fa a film egyik legfontosabb képi eleme.
A nagy füzet
filmhu: Ön hogyan készül fel a forgatásra? Rajzol vagy fényképez?
C.B.: Inkább az utóbbi, de sokszor írok is. Szeretek írni. A saját magam által rendezett filmjeimben különösen sokmindent vetettem papírra. Néha az álmaimat is leírom.
filmhu: Improvizálni nem is szokott?
C.B.: Inkább csak a saját rendezésű filmekben, ott néha magamat is meglepem egy-egy felvételem eredményével. De A nagy füzetben, vagy Hanekénél például nem sok ilyen meglepetésre volt lehetőség, ott meg volt tervezve előre minden.
Haneke: A zongoratanárnő
filmhu: Többször is említette Hanekét: az osztrák rendező-óriásnak több nagy filmjét is Ön fényképezte. Hogyan találkoztak, milyen a közös munka?
C.B.: Haneke talált meg engem. Korábbi munkáim alapján kért fel az egyik első nagyjátékfilmje, a Benny videója fényképezésére – ez mintegy húsz éve történt. Azóta, ahogy Ön is mondta, számos filmben együtt dolgoztunk. Michaelben nagyon tisztelem a művészet iránti szenvedélyét, de ugyanakkor a precizitása is lenyűgöz. A pontosság pedig nagyon fontos a filmkészítésben. A munka mégsem unalmas vele, hiszen nála minden pillanatban történik valami.
filmhu: Nem volt nehéz például A zongoratanárnő csöppet sem kellemes, sőt, mondhatni kegyetlen, olykor perverz jeleneteit fényképezni?
C.B.: Egyáltalán nem. A részletek annyira lekötötték a figyelmem, hogy egyáltalán nem befolyásolt, miről is van szó. A jeleneteken én egyáltalán nem gondolkodtam el, csak azon, hogy azt képileg hogyan lehet a lehető legjobban megoldani. Mi más lenne egy operatőr legfontosabb feladata.
