Cinefest 3.

Miskolcon, a főváros forradalmi zajaitól távol egészen érdekes dolgokról lehet hallani. Zágoni Balázs Képzelt forradalom, avagy Osztrák – Magyar – Románia című dokumentumfilmje után többen is döbbenten néztek össze: ez tényleg igaz? Tényleg élt Aradon egy Szoboszlay Aladár nevű békepap, aki a címben szereplő államformát szerette volna létrehozni az ötvenes években? Pedig igen, az igényesen kidolgozott, a beszélő fejeket szépen felképező film láthatóan körültekintő kutatómunka eredménye, így valódi és alapos ismeretterjesztést nyújtott, és azzal a jó érzéssel állhattunk fel a székünkből negyven perc után, hogy ma is tanultunk valamit.

Nagyvárosi folklór

A brazil Guilherme Marcondes animációs munkájában William Blake Tigris című versét öntötte képekbe: színes forgatagú nagyvárosi éjszakánk valóságos erdővé alakul a „sárga láng” érkezésekor. A spanyol Juan Carlos Rey szintén a lüktető nagyváros képeire rímelteti a zuhanást, amely során főhősének különös, kézzel rajzolt élményekben lesz része. És hát ne feledkezzünk a szintén állandó nagyvárosi jelenségről, a zombiról! Hogy mit tegyünk és mit ne tegyünk, ha az előhallottak éjszakájára ébredünk, Daniel Austin az ötvenes évek amerikai oktatófilmjeinek mintájára fazonírozott Guy’s Guide to Zombies című animációs munkájából tudhatjuk meg. A zombik gondolatai csak ötvenhat százalékban forognak az emberi agy elfogyasztása körül, ami csupán háromszorosa az élők teljesítményének ugyanezen a téren. Úgyhogy aggodalomra semmi ok!

A zombik gondolatai csak ötvenhat százalékban forognak az emberi agy elfogyasztása körül Guy’s Guide to Zombies

A kisjátékfilmek színvonala és népszerűsége ugrásszerűen megnőtt: ebben bizonyára szerepet játszott az is, hogy a más szemlékről már ismerős alkotások köszöntek vissza a négyes blokkból. Itt volt a Csuja László Filmtett táborban készült Szivarfüstje, amellyel már a 37. Magyar Filmszemle versenyprogramjában is találkozhattunk, Gergely Zoltán Szupermosása, amely nemrégiben bezsebelte a BuSho fesztivál fődíját, de Simonyi Balázs vágóhidas sorozatának legújabb darabja, a Pink Floyd egyik dalcímét kölcsönző Welcome to the Machine is helyett kapott Ferenczik Áron Független filmszemlén díjazott Kés, villa, kanálja mellett. Néhány éve szintén a Filmszemlén ismerkedtünk meg Zoltán Gábor nevével a Császi Ádámmal közösen készített 1hét című rövidfilm társrendezőjeként (akkor Tóth Zoltán Gáborként). A következő projektjének azonban egyedül veselkedett neki: nagy lelkesedéssel, de sajnos kevesebb eredménnyel, a kissé lötyögő történetben egy egyszerű lelkű biztonsági őr rossz társaságba keveredik, (legalábbis a cím függvényében: Emésztő), majd jó útra tér. 

A szlovén Boli? és az ausztrál In Transit az egy pár és az a bizonyos harmadik felállásra épít, de nem a szokványos formában. A Boli?-ban egy magának való bokszoló véletlenül kerül kapcsolatba a házban lakó házaspár magánéleti gondjaival, és akaratlanul (de közel sem váratlanul) is sorsdöntő fordulat okozójává válik. Az In Transitban a szintén egyedülálló, hátizsákos turista egy szerencsés véletlen folytán ugyanazon a napon lel jóbarátra és hálótársra, a könnyen jött ismeretségnek azonban szörnyű következményei lesznek. Úgyhogy csak óvatosan járjuk be hátizsákkal a nagyvilágot!

A rövidfilmes program egyik kiugró és megosztó darabja a német Nichts Geht Mehr, amelyről igencsak nehéz spoilerek nélkül bármit is írni. Nem kell óriási fordulatokra számítani, szépen lassan építkezik a húszperces történet, számos hamis nyomot is elhintve, mígnem összeáll a kép: a pezsgősdugó veszélyes fegyver ám! A mindössze huszonegyéves Andreas Schaap munkája szépen fotografált, feszült történet, durva lezárással. Ugyanebben a blokkban szerepelt Varsics Péter Bagoly-folyója, amelyről külön kritikában emlékeztünk meg.

Észosztás

Szakmai programokon is okosodhatunk Miskolcon. A filmkészítés és bemutatás lehetőségeiről szóló két előadás során a folyamatos beadású utómunka pályázatról tájékoztatott a Független Magyar Művészeti Alapítvány és a Metropolis Stúdió, majd a Quadra Film Bank bemutatkozása kavart heves indulatokat a Kossuth Mozi előterében. Egri Ferenc egy online videotékát szeretne indítani, amely magyar mozgóképes tartalmakra épülne. A filmeket nem online lehetne megtekinteni, hanem meg lehetne vásárolni (akár nulla forintért, vagy regisztrációért cserében) a film otthoni lejátszásához szükséges licenszjogokat négy napra, négy hétre, négy hónapra – árszabástól függően. Az internetes videoszolgáltatók, szélessávú tartalmakat kínáló nagyvállalatok és nem utolsó sorban a fájlcserélő programok uralta területen a szerzői jogok védelmét a jelen lévő alkotók nem látták biztosítottnak, és Egri Ferenc is elismerte, hogy a visszaélések elvi lehetősége ugyan megvan, de véleménye szerint nem valószínű, hogy valaki időt feccölne abba, hogy párszáz forint helyett feltörjön egy kódot. A Quadra Bank mindenesetre lehetőséget kínál egy elkészült filmalkotás disztribúciós lehetőségeinek (moziforgalmazás, tévés eladások) szélesítésére: fizetős (vagy nem fizetős) prémiumszolgáltatások keretében lennének elérhetőek a magyar filmek a világhálón. Ezzel párhuzamosan tárgyalnak nagyobb forgalmazókkal arról, hogy blockbustereket is elérhetővé tennének szájtjukon, egyrészt a kizárólag magyar (amatőr, független vagy akár közönség-) filmek letöltése nem tenné rentábilissá a vállalkozást, másrészt állításuk szerint nagyon nehéz megegyezni a magyar gyártókkal az internetes terjesztésről (a vitává alakult bemutatkozás ennek szép példája volt).

Adriá meglátogatja Ibizán Kikét Aislandos

A heves érzelmeket a nagy többség a nagyteremben vetített spanyol filmen vezette le. „A fesztiválokon mindig olyan filmek nyernek, amelyekben semmit sem csinálnak a szereplők, csak beszélgetnek” – mondja Adria a konyhaasztal felett. „Igen, de azokban sosem spanyolul beszélgetnek, inkább oroszul vagy franciául.” – vettet ellent a szembenülő Kiké. David Marqués munkáját sokan támadták a vetítés után, hogy ez nem film, és az Aislandos valóban nem az. Adriá meglátogatja Ibizán Kikét, és a film hetvenhét perce során mindvégig iszonyú baromságokról beszélgetnek. Hogyan lehet fülpiszkálóval megsüketíteni önönmagunkat, hogy mondják azt, ha valaki nem érzi szagokat, érzék-e a járás, ha a tapintás az, sportnak számít-e a kártya, ha lovat ábrázol az egyik kártya, miért nem értenek az olaszok spanyolul, miért őrjítő találmány a DVD, mígnem rájönnek, hogy ez az élet értelme, és nem is nagyon akarnak mást csinálni ebben az életben, mint hülyeségekről vitatkozni. A fesztivál hatodik napján ilyen őrjítő kérdésekkel a fejünkben tértünk nyugovóra, mert bár végigkacagtunk másfél órát, de nem tudtuk meg, hogy cápaként vagy vírusként jobb újjászületni.