Cinefest 3.

AislandosA heves érzelmeket a nagy többség a nagyteremben vetített spanyol filmen vezette le. „A fesztiválokon mindig olyan filmek nyernek, amelyekben semmit sem csinálnak a szereplők, csak beszélgetnek” – mondja Adria a konyhaasztal felett. „Igen, de azokban sosem spanyolul beszélgetnek, inkább oroszul vagy franciául.” – vettet ellent a szembenülő Kiké. David Marqués munkáját sokan támadták a vetítés után, hogy ez nem film, és az Aislandos valóban nem az. Adriá meglátogatja Ibizán Kikét, és a film hetvenhét perce során mindvégig iszonyú baromságokról beszélgetnek. Hogyan lehet fülpiszkálóval megsüketíteni önönmagunkat, hogy mondják azt, ha valaki nem érzi szagokat, érzék-e a járás, ha a tapintás az, sportnak számít-e a kártya, ha lovat ábrázol az egyik kártya, miért nem értenek az olaszok spanyolul, miért őrjítő találmány a DVD, mígnem rájönnek, hogy ez az élet értelme, és nem is nagyon akarnak mást csinálni ebben az életben, mint hülyeségekről vitatkozni. A fesztivál hatodik napján ilyen őrjítő kérdésekkel a fejünkben tértünk nyugovóra, mert bár végigkacagtunk másfél órát, de nem tudtuk meg, hogy cápaként vagy vírusként jobb újjászületni.