Deák Kristóf
Egy jómódú polgári családot megbízhatatlannak ítél a rendszer, az apa nem kap munkát, ezért az anya tartja el az egész családot. Ebben az eleve feszült helyzetben toppan be a lakásba két ÁVÓ-s tiszt, akik keresnek valakit, és addig nem hagynak senkit sem elmenni, amíg meg nem találják a “bűnöst”.
Vörös András forgatókönyvírót a diktatúrák természetrajza érdekli, kutatás közben, véletlenül futott bele a polgári lakásba szorult emberek történetébe. “A hatalom mindig is olyan eszközökkel volt képes belemászni az emberek életébe, ami minden fikciónál hihetetlenebb, a valóságnál semmi sem brutálisabb.” - mondja. Sötét a történet, de azért nevetni is lehet majd: a kor, a helyzet, a rendszer abszurditása jó alapja lesz a fekete humornak.
Nézz még több képet a forgatásról!
Deák Kristóf és csapata olyan helyszínt keresett, amiben megvan a háború utáni romos állapot és szegénység érzete, miközben látszódik rajta a régi idők szépségének nyoma, a nagypolgári élet, az örökölt bútorok, amik mind a múltat idézik. Húsz színész egy helyszínen összezsúfolva – mintha csak egy háromemeletes színdarab készülne, amivel a rendező is egyetért. “Soha nem rendeztem színházban, de most végre megtapasztalhatom, milyen érzés ennyi színésszel egy színpadon létezni, minden kis részletre oda kell figyelni, miközben ők maguk is benépesítik ezt a teret a saját egyéniségükkel.”
“A történet 1951-ben, egy nyári napon játszódott le, az emberek kint sétáltak az utcán, fagyiztak, szerették egymást. Bármilyen elnyomó rendszerről beszélünk, a dolgok, amik körülvesznek minket nem árasztanak sötét, nyomasztó hangulatot, kívülről minden teljesen normális. Az emberek többsége hallott a borzalmakról, de mivel nem velük történik meg, azt gondolják, hogy rájuk nem vonatkozik.” - meséli a rendező. Így jár a film főszereplője, Sára (Sodró Eliza) is, aki a második világháborúhoz képest egészen kiegyensúlyozottan, nyugodtan éli az életét, egészen addig, amíg az ÁVÓ be nem lép a lakás ajtaján.
Fotó: Pozsonyi Janka
A történetet felidéző 80 éves néni humorral és iróniával tudott visszanézni az esetre, Deák Kristófnak erről az életigenlő, abszurd humorról az Isten hozta Őrnagy úr!, A tanú és a Szamárköhögés is eszébe jutott. “Amikor egy ilyen borzasztó korszakról beszélünk, mindenkinek csak a rettenetes dolgok jutnak eszébe, pedig a dolgok nagy része egészen elviselhető volt, és amikor rossz volt, azt is megpróbálták átvészelni és élni tovább.”
A Tóth János Szilvikéje, Sodró Eliza is felér a földszintről a harmadikra, ahol Sáráról kezd mesélni. “Sok dologban hasonlítunk egymásra, de inkább olyan, mint anyukám. Nem előre döntöttem el, csak így alakult. Fordulóponthoz ért az élete, aminek mi is a szemtanúi vagyunk. A kétségek és a biztonság utáni vágy, amiben a legjobban tudok kapcsolódni hozzá, mert jól ismerem őket.” Szerinte mindegy, hogy az 50-es években, 1848-ban, vagy 2018-ban vagyunk, “ezért nagyszerű író Shakespare is, mert olyan dolgokról írt, amik örök érvényűek. Ugyanúgy van szerelem, vágyódás és halál is.”
Jászberényi Gábor és Molnár Levente
Ha történelmi filmről van szó, az utóbbi években Molnár Levente az egyik legnagyobb aduász: Szürke senkik, Saul fia, Napszállta és a jövőre érkező Apró mesék mellett most a Foglyok közt is helyet kapott, mint az egyik legikonikusabb magyar figura, a simulékony, mindenbe beleszóló, az udvaron uborkát kovászoló házmester. “Szép, ügyes, okos, fiatal, szeretnivaló, kedves, vicces, humoros, nagy élettapasztalattal rendelkező... nem fogom az összes házmestert magamra haragítani” - mondja a szerepéről, talpig autentikus jelmezben, a szuvas műfogakat is beleértve.
Jászberényi Gábor kicsit komolyabban fogalmaz, ő alakította nemrég a martfűi rémet, most pedig az egyik civilruhás ÁVÓ tiszt szerepébe bújt bele. “Ellentmondást nem tűrő és félelmetes, ahogy rögtön úgy viselkedik a lakásban, mintha hazaérkezne. A puszta jelenléte elég, még a hangját sem kell felemelnie ahhoz, hogy azonnal megfagyjon a levegő. Ebben a korban mindenki mindig készenlétben van, tudják, hogy baj van, ha éjszaka csöngetnek az ajtón.”
Gózon Francisco
“Az emberek egy szélsőséges, groteszk helyzetbe vannak bepréselve, és az édesbús szituációkat szül, szépen elkezd róluk lehullani a páncél” - meséli a film humoráról. “Az abszurditás remek eszköz egy kor lehetetlenségének megmutatására, de ez a film mégsem jellegzetesen magyar, bármelyik országban és háborús időszakban játszódhatna. Az az érdekes, ahogy ezekben a korszakokban működtek az emberek.”
A további foglyok között lesz még Szamosi Zsófia, Fekete Ernő, Porogi Ádám, Lengyel Ferenc, Barta Ágnes és még sokan mások. A film látványtervezője Valcz Gábor, a jelmezért Sinkovics Judit felel, a vágó Csillag Mano, a hangmérnök Péterffy Máté, a producerei Dreissiger László és Osváth Gábor, a film gyártója a Filmfabriq. A bemutató valamikor jövő tavasszal várható.
A borítón: Sodró Eliza / Fotó: Pozsonyi Janka
Deák Kristóf: Elegem van a Terminátor jóslatából
Másfél éve Oscar-díjat kapott a Mindenkiért, legújabb kisfilmjében, a technológiai fejlődés következtében feleslegessé váló embert vizsgálja. A legjobb játék most szombaton debütál a tévében. A hollywoodi terveket szövögető Deák Kristóffal, és két nagyszerű színészével, Szabó Irénnel és Rétvári Tamással beszélgettünk.
