filmhu: Miért ezt a filmet csináltad meg, mi izgatott benne?
CZ: Mindig is ez izgatott a filmezésben: egy esetleges, egyszeri és megismételhetetlen mozdulat csaknem örökkévalóvá válik. Nincs beállítás, nincs ismétlés, egyetlen pillanat válik rabbá vagy örökké, ahogy tetszik. Régóta dolgozom amatőrfilmekkel, öt részben készült a Házimozi, magyar írók Super 8-as felvételeiből és emlékezéseiből (a filmeken látható: Pilinszky, Déry, Illyés, Weöres, Vas István, Németh László és mind), aztán Simonffy Andrással készített portréfilmemben is az ő fiatalkori filmjei szerepeltek, a legkülönlegesebbek pedig Kemény János báró filmfelvételei voltak, melyeket a harmincas években készített Marosvécsen, az erdélyi írók találkozóinak házigazdájaként, kilenc és feles filmre. Ezt az anyagot Párizsban találtuk meg, mielőtt elvitte volna a kukásautó. Egy mozdulat, egy arc egy pillanatban, ami utólag mégis hatalmas időt fog át. Most sem foglalkoztatott más, csak ugyanez a kérdés: 1956-ban a filmezés iránt lelkesedő fiatalok milyen felvételeket készíthettek, s miként jelent meg azokon az általunk ismert történet, kiegészülve persze a magánélet örök háromszögeivel és az utókor oknyomozásával, magyarázkodásával.
filmhu: Hogyan állt össze a stáb és a film anyagi háttere?
CZ: Az MTFA pályázatán elnyert támogatás, valamint a Dunatáj Alapítvány az MTV Rt. belső kapacitásával lépett koprodukciós viszonyba, így született meg végül kicsink, a költségvetés. A stáb – néhány alapvető és nélkülözhetetlen alkotótárson túl - úgy állt össze, ahogy a körülmények, engedték. Évtizeden túl ismert munkatársak és először látott szakemberek együtt voltak. Nagyon szerencsés körülményeknek látom ezeket utólag.
filmhu: Mi tette emlékezetessé a forgatást?
CZ: Mi nagyon sokat nevetünk forgatás közben, ha együtt dolgozunk, Csukás Sanyival. Azt hiszem, sok nehéz emberi helyzeten, problémán átsegített már a folyamatos jókedv és irónia. Egy hétig röhögtünk ezen a forgatáson is, nem tudok ezért egyetlen vicces pillanatot mondani. Azt hiszem, nem a forgatást tette emlékezetessé valami, hanem a stáb jelenléte tette emlékezetessé a helyszínt, a Pálya utca és a Mészáros utca között álló, lebontásra váró, érdekes belső terű, függőfolyosós udvart, amit akkor már csak egyetlen lakó lakott. Ebbe a kiürült, több mint száz éves házba mi újból áramot, meleg vizet, fürdőszobát, konyhát (a gyártásvezető főzött minden délben), és még egyszer, utoljára életet vittünk. Most majd mindjárt lebontják, de lesz helyette irodaház mélygarázzsal, nem kell csüggedni!
filmhu: A 2005-ös év pénzügyi megszorításai milyen hatással voltak a filmed elkészítésére?
CZ: Ösztönöztek. Két nagyköltségvetésű gyerekem van, Zsófi és Matyi – ők az eddig megjelent legjelentősebb műveim.
