Elhunyt Iglódi István

"Mindig olyasmit szerettem volna közölni, amit fontosnak éreztem, ami érdekli a nézőket, miközben jól is érzik magukat az előadásomon" - vallotta Iglódi István, aki színpadi és filmszerepek sokaságával, rendezéseivel írta emlékezetünkbe nevét.

Iglódi István Magyarbólyban született 1944. április 29-én, a Színház- és Filmművészeti Főiskolán színészként 1966-ban, rendezőként 1968-ban végzett. 1966-tól 1973-ig a Nemzeti Színház tagja. 1973-1982-ig a 25. Színház, majd a Népszínház színész-rendezője, 1982-től-1990-ig a József Attila Színház főrendezője volt. 1990-ben szerződött vissza a Nemzeti Színház társulatához, amelynek előbb rendezője, majd 1996-tól főrendezője, 1999-től igazgató-főrendezője volt. Közben 1993-tól 1996-ig a Művész Színház, majd a Thália Színház színésze. 2000-től a Pesti Magyar Színház igazgatója. A Színház- és Filmművészeti Főiskola zenés mesterség tanára, 1989-től osztályvezető tanár, egyetemi docens.

Színészi és rendezői munkáját pontos értelmezés, belső izzású szenvedély jellemezte, munkáiban a humánum, a belső értékek mindig hangsúlyos szerepet kaptak. Fontosabb színházi szerepei közül kiemelkedik egyebek mellett a Sganarelle (Moliere: Don Juan), Lucky (Becket: Godot-ra várva), A művész (Gogol: Az orr),Crysale (Moliere: Tudós nők), vagy Bartalo (Beaumarchais: Figaro házassága).Főbb rendezései Shakespeare: Sok hűhó semmiért - József Attila Színház, Brecht: Kurázsi mama - 25. Színház, Shakespeare: Vízkereszt vagy amit akartok - Berlin - Németország, Shakespeare: III. Richard - József Attila Színház, Szigligeti: Liliomfi - Madách Kamaraszínház, Shakespeare: Szentivánéji álom - 1991. Várszínház, Goldoni: Csetepaté Chioggiában - 1992. Várszínház, Füst Milán: Negyedik Henrik király - 1994. Várszínház, Moliere: Tudós nők - Thália Színház, Shakespeare: Rómeo és Júlia - 1998. Nemzeti Színház, Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde - 2000. Nemzeti Színház, Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek - 2002. Magyar Színház, Huszka Jenő-Martos Ferenc: Bob herceg - 2003. Magyar Színház, Balázs Ágnes: Andersen avagy a mesék meséje - 2004. Magyar Színház, Offenbach: Orfeusz az alvilágban - 2004. Soproni Petőfi Színház, Magyar Színház.

Iglódi István színházművészeti pályafutása mellett a magyar filmművészetnek is jelentős alakjává vált. Számos filmben és televíziós produkcióban nyújtott emlékezetes alakítást, s idővel televíziós rendezései is gazdagították életművét.

A Magyar Filmlexikon szerint: "Játékmódja intellektuális, érzékeny és szenvedélyes". Első nagyobb filmes feladatát a Hogy szaladnak a fák...-ban kapta: szociálisan érzékeny fiatal értelmiségit személyesített meg közvetlen természetességgel. A műfaj virágzása idején többször szerepelt kosztümös történelmi filmekben (A koppányi aga testamentuma, Beszélő köntös), de vonzódott a groteszk stílushoz is (Imposztorok, Nyulak a ruhatárban). Legemlékezetesebb alakítását a Fotográfia üzletelő retusőrjének szerepében nyújtotta.

A Pro Solidaritas 2007, valamint a Magyar Színház Művészeiért Alapítvány kuratóriumának tagja volt.
Iglódi István kétszer kapott Jászai Mari-díjat (1970, 1976), 1986-ban pedig Érdemes Művész lett. 1995-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztjével, 1998-ban Kossuth-díjjal tüntették ki. A Nemzeti Színház örökös tagja a Főnix-díjat 2004-ben nyerte el.