Nagy Viktor Oszkár dokumentumfilmje olyan menekültek személyes történetét mutatja be, akik a bicskei menekülttáborban lelnek ideiglenes otthonra. Az ide érkezők csak egy évig lakhatnak itt, ez idő alatt szociális munkások, nyelvtanárok és különféle segélyszervezetek, alapítványok készítik fel őket egy új életre új hazájukban, Magyarországon. A Két világ közt ennek az érzelmileg zűrzavaros időszaknak, a kényszerű újrakezdést megelőző utolsó pillanatoknak a tanúja, amely négy különböző sorson keresztül mutatja be az idegenbe vetettség stációit.
Somogyvári Gergő Riksaláza érzékeny hangulatfilm az Amszterdam züllött utcáin dolgozó magyar riksa taxi sofőrök mindennapjairól, korkép a kelet-nyugati emigrációról: pénzről és szabadságról, éjszakákról és nappalokról, hajtásról és lazításról. A film két eseménydús nyáron keresztül követi nyomon a megélhetést és kalandot kereső szereplőinek sorsát.
Szalay Péter filmje a Nyolcak tevékenységének legfontosabb színtereit (Párizs, Nyergesújfalu, a szlovákiai Körtvélyes, és számos budapesti helyszín) végigjárva enged bepillantást a csoporttá szerveződés előzményeibe, három kiállításuk történetébe, az őket körüllengő, pezsgő szellemi életbe, a bohémtanyák világába. A kor légkörének megidézését archív rádiós interjúk, korabeli mozgóképek és számos fennmaradt dokumentum teszi izgalmassá és igazán hitelessé.
A 4. Los Angeles-i magyar dokumentumfilm-fesztiválra itthonról összesen 35 film nevezett, az előzsűri (Mihályfy László, Pörös Géza, Buglya Sándor) válogatása után ebből végül 15 film mérettethette meg magát a rendezvényen.
