Mads Mikkelsen kemény, mint a hálátlan föld, amit olyannyira elszántan meg akar művelni. Ha Hollywood hívja, (a Hannibál-sorozat kivételével) általában blockbusterek egysíkú gonosztevőit kell megformálnia, ezzel szemben dán honfitársai tisztában vannak sokszínű színészi képességeivel és egyedi adottságaival – az egyik ilyen, hogy rendkívül jól állnak neki a kosztümös- és történelmi filmek hősei. Nikolaj Arcel a 2012-es Egy veszedelmes viszony után másodszorra osztja rá egy 18. századi történet főszerepét, de ezúttal szerelmes udvari orvos helyett egy nemesi apától, de rang nélkül, házasságon kívül született, és ebből fakadóan hatalmas bizonyítási vágy fűtötte veterán alakját ölti magára.
A nincstelen, leszerelt katona, Ludvig Kahlen kapitány elhatározza, hogy megkísérli a lehetetlent: kolóniát hoz létre a Jylland-félszigeten, a kietlen pusztában, amely Dánia egyharmadát teszi ki, és bebizonyítja, hogy a terméketlennek tartott, mindenféle kóróval és mocsarakkal borított vidéken is lehet haszonnövényt termeszteni. Eszementnek tűnő vállalkozását nem fogadják bizalommal az udvarban, és a zsugori rizsporosok csak azért állnak kötélnek, mert tudják, hogy a királyuknak szívügye, hogy valaki megpróbálja hasznosítani a korona nevében ezt a hatalmas, parlagon hagyott területet, ahol legfeljebb csavargók és banditák járnak. A kapitány így ugyan egy hivatalos engedéllyel a zsebében, de valódi támogatás nélkül, a saját pénzén vág neki a vadonnak. Siker esetén nemesi rangot és további telepeseket kaphat, de erre minimális esélyt jósolnak “patrónusai”.
A kapitány zárkózott, elszánt és tántoríthatatlan, a dán világsztár pedig szikár, az érzelmeknek épp, hogy csak egy talpalatnyi teret engedő játékkal oldja meg a figurát. A fattyú elsősorban ebből az acélos alakításból táplálkozik, Mikkelsen minden korba jól beilleszthető, barázdált ábrázata és metsző tekintete nélkül nehezen lehetne elhinni, hogy ebbe, az egyszerű katonaemberbe tényleg szorult annyi erő, hogy ennyire hosszú időn keresztül, mindenféle természeti, időjárási és egyéb csapásra fittyet hányva robotoljon a pusztában. A fattyú másik nagy aduásza a komor skandináv pusztaság, amely ijesztően üres és fenyegető az óriási nagytotálokon. A főhős hangyányira zsugorodik a részvétlen tájon, próbálkozásainak reménytelensége tölti meg ilyenkor a vásznat. Legalábbis kezdetben.
Kahlen mellett egyedül az egyetlen közeli település papja áll ki, aki segítségként a nyakába var két szökött jobbágyat. A házaspár egy helyi nemes birtokáról szökött meg, aki magisztrátusként a sajátjának tekinti az egész pusztaságot és nem nézi jó szemmel, hogy a kapitány a király nevében farmot, majd kolóniát hoz létre a területen, így veszélyeztetve a hatalmát. Az ellenségesen fellépő nemes figuráját sajnos nehéz komolyan venni. Frederik de Schinkel minden gonosz földbirtokos mintapéldánya, akit akár egy paródiából is kiragadhattak volna. Arcel és forgatókönyvíró társa, Anders Thomas Jensen kicsit túlzásba estek vele: egy elkényeztetett, lekezelő, irigy, hisztis és szadista pojáca, aki a rabjait forró vízzel kínozza, közben ártatlan kuzinja kezére pályázik. Az őt játszó Simon Bennebjerg viszont láthatólag élvezte a feladatot és a korlátlan gonoszkodást.
Munkaerő hiányában a katona a helyi vándorcigányokhoz fordul segítségért, de miután Schinkel a törvény segítségével elűzi őket, csak egy mocskos szájú és enyves kezű kislány marad közülük hátra. A szökött jobbágyok közül pedig a férfit elfogják és halára kínozzák, így felesége, Ann Barbara a kapitánnyal marad. Az alkotók a női figuráknak is igyekeztek teret engedni és önállóságot adni: az Amanda Collin által alakított Ann Barbara nem éri be az alárendelt házi cseléd szerepével a kapitány mellett, és a gonosz nemes ellen is bosszút terve. Anmai Mus, az árva kislány pedig minden áron szeretne egy saját klánba tartozni. A három idegen a nehézségek közepette összekovácsolódik, és sajátos családként próbálják meg növekedésre biztatni az egyetlen terményt, ami állítólag még ilyen mostoha körülmények között is megmarad: a burgonyát.
Bár rengeteget ásnak és ültetnek benne, A fattyú szerencsére elkerüli, hogy hosszúra nyúlt termelési film váljon belőle, a kapitány és Schinkel konfliktusa westernirányba sodorja a történetet. A farm lakóinak életét német telepesek és a nemes által felbérelt haramiák bonyolítják, aminek következtében Arcel egy feszes és kegyetlen akciójelenetet is levezényel. A romantikus szállal viszont képtelen zöld ágra vergődni, a kapitány és az instant beleszerető nemes hölgy, valamint a kvázi feleségeként viselkedő Ann Barbara közötti háromszög drámai lehetőségeit nem használja ki.
A westernes elhajlás ellenére A fattyú formailag meglehetősen konzervatív történelmi film, ami nem próbálkozik meg narratív trükkökkel, újszerű megközelítéssel, ráérősen, de élvezetesen mondja el a meséjét, ami nem egy makulátlan hőstörténet. Főszereplőjét nem valami magasztos gondolat, nem az erkölcs, hanem a saját rögeszméje és a társadalmi státuszának megváltoztatása motiválja, és útközben kezd rájönni a valódi értékekre, amit a mellé szegődő társakban lel meg. Mikkelsen lebilincselő játéka mellett a kiváló operatőri munka és a borongós hangulat is arra ösztökéli az embert, hogy a főhőssel együtt barangoljon a pusztaságban.
A fattyú február 1-jétől látható a magyar mozikban a Vertigo Media forgalmazásában.
