„Bernáth Zsolt filmjében nem szivárog gyilkos gáz a külvilágot elzáró „fél szappanbuborék” alatt, és a belül rekedtek sem gyilkolásszák halomra egymást. Az aura nem életre kelt hógömb, és nem is hangyafarmhoz hasonló emberállatkert, amellyel valamilyen felsőbbrendű faj szórakoztatja magát - mégis csak arra tudok gondolni, hogy ezt már láttam valahol. Mégpedig Stephen Kingnél, aki egy amerikai kisváros sötét oldaláról mesélt monumentális, 2009-es regényében, A búra alatt-ban. Csak nála nem a cukor- és inzulinhiány miatt ketyegett az óra. Hőseinknek (épp úgy, mint az Űrgammák gyerekcsapatának) a kémia-, a biosz-, sőt egy kicsit még a matektudásukat is elő kell szedniük, hogy megoldják a rejtélyt, ám amikor lelepleződik a nagy titok, a kiskamaszkorból kinőtt néző arca épp olyan tanácstalan grimaszba rándul, mint a Világok harca végén, mikor Tom Cruise náthát küld a tripodokra.” – írtuk az Auráról, ami most a fantasztikus filmek között versenyez.