Idén februárban lenne kilencvenhat esztendős a harmincas évek legfelkapottabb magyar filmszínésznője Gaál Franciska. Jóllehet már tizenhat évesen debütált az Eskü téri színházban, és hamarosan öt magyar némafilmben is fellépett, majd pedig a Vígszínház és az Operett közkedvelt színpadi naivája lett (Doolittle kisasszony a Pygmalionból, és a Noszty fiú csáberejének áldozatává lett Tóth Mari), filmes karrierje csak 1932-ben ívelt magasba. Két Németországban készült filmje a Paprika kisasszony (1932) és a Csókol Veronika (1933) egy csapásra híressé és Európa szerte népszerűvé tette. Hatalmas sikerének titka, hogy derűs egyéniségéhez, humorához, sodró temperamentumához illő szerepeket kapott, a korszak emancipálódó, a tradíciók nyűgei ellen öntudatosan lázadó, de nőies természetességüket megőrző leányai ismerhettek magukra benne. Németországi karrierjét azonban az 1933-ban a hatalomra jutó nemzetiszocializmus derékba törte. A német filmipart árjásító Göbbels kultúrpolitikája nyomán a magyar filmes kolónia tagjainak sem volt többé maradása Berlinben. Gaál Franciska a sikerét kikovácsoló Universal producerrel, Joe Pasternakkal és a Hermann Kosterlitz, Felix Joachimson rendező-forgatókönyvíró párossal Bécsben folytatta a Németországban megkezdett sikerszériát (Péter, 1934; Kismama, 1935 és Kati, 1936), az Anschluss fenyegető árnyéka elől azonban hamarosan onnan is menekülni kellett. Amerikában Gaál Franciska, sok kiváló magyar színész sorsában osztozva, nem tudta európai sikereit megismételni.