G.I.: Nézze, a nyolcvanas évek végén, a fordulat idején összeomlott a szakmánk. Jött a privatizálás, lerabolták a technikai felszerelést, szélnek eresztették a legjobb szakembereket. Akkor mentem nyugdíjba Gyarmathy Líviával és Sára Sándorral. A kezdeti eufória után előállt egy olyan helyzet a szakmában és a környező világban, amelyhez nekem egyre kevesebb közöm van. Hadd idézzek egy görög tanmesét. Themisztoklész édesapja, látván fiának eszelős vonzódását a közügyek iránt, hogy némileg kijózanítsa, hívta, kísérje el a kikötőbe. Ott rámutatott a korhadó harci gályákra, amelyek békében semmire sem voltak használhatók. Látod, fiam – mondta –, a nép így bánik a politikusaival is, ha megunja őket. Persze tudjuk a történelemből, hogy ez nem tudta meggyőzni Themisztoklészt. Engem viszont igen.