Az első nemzetközi internetes animációfilm fesztivál győztese egy magyar rövidfilm, a Golyós mese lett. Ez a 2000-ben, Rómában kihirdetett eredmény a Hungarofilm jóvoltából csak a minap került a nyilvánosság, és a film készítőjének, Gyulai Líviusznak a tudomására. A Munkácsy és Életmű-díjas grafikus húsz évvel az Új lakók rövidfilmjének nemzetközi díjözöne után érzett csak ismét kedvet újabb filmek készítéséhez, hogy aztán a Jónás című alkotásával a Cannes-i Fesztiválon képviselje az animációs műfajt. Filmjeit maximum a fesztiválokon láthatjuk, de kőnyomatos grafikái február 19-től a központi Szabó Ervin könyvtárban megrendezett kiállításon is megtekinthetőek. Gyulai Líviusz jelenleg új rajzfilmjén, Az én kis városomon dolgozik.


Delfinia, Új lakók, Jónás, Golyós mese, Szindbád, Bon voyage!

- Hogyan született a Golyós mese ötlete?


1958-59-ben másodéves voltam a Képzőművészetin - és már sok rajzom megjelent az Élet és Irodalomban -, amikor felhívott a Váci utcai Kamaraszínházból az ügyelő srác, hogy Romhányi József estekre vállaljam a díszlet-jelmez készítést. Egy évig dolgoztam rajta, nem is nagyon láttak akkor az iskolában. Pécsi Sándor, Psota Irén, Kiss Manyika, Alfonzó adták elő a Romhányi verseket. Szóltak, hogy szilveszteri közös partira díszletnek csináljak egy tréfás frízt. Akkor csináltam meg a Golyós mese képregényes változatát. Egy golyó ágyúgolyóként elindult, ment körbe a falakon, és mindenféle dolgok történtek vele. Negyven évvel később csináltam meg a statikus rajz megelevenített változatát.

- A litográfiái, linómetszetei, tollrajzai Cyrano de Bergerac, Az öreg Casanova, Shakespeare alakjait idézik meg. A rajzfilmjeiben (Szindbád, Jónás) is irodalmi adaptációval dolgozott?

Eddig még nem használtam fel irodalmi adaptációt. Egyszer adtam be egy Krúdy filmtervet, de Krúdy évforduló volt, és lehurrogtak. Pedig úgy éreztem, hogy belőle sosem elég, mert Krúdy úgy játszik a korokkal, hogy az ordít a vizualitás iránt! Szabadon álmodozva vegyítette a helyszíneket. Nem tartott időbeli korlátokat sem: nem lehet pontosan tudni, hogy a biedermeierben vagy Krúdy korában játszódik-e a történet. Ezt a "téren-időn át" Krúdy elemet áttettem sok más filmembe: Szindbád, aki egy csőlakó álmában hatalmas utazásokat tesz meg. A cím patetikus színezetet ad a filmnek. Az első, 76-ban készült kisfilmem, a Delfinia kislánya is egy bukolikus, egzotikus világba képzeli magát.

- Az Ön nevét főleg Weöres Sándor Psychéjének életre keltésével kötik össze. Nem gondolt arra, hogy a Delfinia kislányán kívül női főhőse legyen egy rajzfilmjének?


- Nem, igazából csak a Tinti kalandjai kentaursorozata kapcsán gondolkodtam el, hogy a kislány, vagy a kisfiú kentaur legyen, de éppen a Delfinia után döntöttem úgy. Hogy most egy rosszcsont, kalandéhes kentaurfiú lesz a főszereplő.Bár a '77-ben készült Új lakókat egy utálatos, a bérházunkban lakó házmesternőről készítettem, aki -miután mindenki szokatlan volt neki - minden lakót rendszabályozott az operaénekestől kezdve a cigányprímásig, A filmben aztán igazán elemébe kerülhetett, hiszen kentaurok költöznek a házba.

- Mindegyik történetben visszacseng egy, az Ön által már alkalmazott motívum...

- Igen, a történetek egymásból születnek, egymásba fonódnak. Például az Új lakók kentaurjai a gyereksorozatban, az 1987-től készített a Tinti kalandjaiban ismét előkerülnek.

- A Delfinia kerettörténete úgy készült, hogy a lányom első elemista volt, és elgondoltam azon, milyen gyerekkort okozhat, ha rideg betonkockákban nevelkednek fel a gyerekek, bensőséges sarkok, meghitt utcácskák, fák nélkül. Mennyivel gazdagabb gyerekkorom volt nekem, hogy lepusztult öreg kövek közt nőttem fel. Az új, most készülő 5-6 perces filmem: Az én kis városom egy nosztalgikus film lesz soproni gyerekkoromról. A sors iróniájaként a háború után a földig lebombázott városból bontakozott ki a középkori, gótikus Sopron. Egy messzi városba elkerült kisgyerek világát, különleges emberi viszonylatait mutatja be majd a film. A rajzok már elkészültek, csak operatőri munkára várunk. Remélem, hogy a film áprilisra elkészül.

A '97-ben készült Jónás előtt negyven évvel már csináltam ebben a témában grafikákat. Cannes-ra talán azért is nevezték a Jónást, mert már tíz éve nem volt animációs versenyfilm. 97-ben az enyémen kívül csak egy belga rajzfilm versenyzett. Ezzel a filmmel másodszor kerültem a cannes-i versenybe. (Az első az Új lakók volt '77-ben - A szerk.)

- Milyen zenét használ a filmjeihez?

- Konzervzenét. De amikor egy filmet elképzelek, általában konkrét zenét is hozzáképzelek, hiszen a film ritmusában nagyon fontos szerepe van a zenének. Szöveget nem szoktam soha belerakni.
Már a Delfiniához is nagyon jól passzolt a zenéje, amit Szörényi Levente komponált, és a Fonográf együttes játszott. Egy Lázár Ervin novella alapján készült szovjet rajzfilm magyar párjaként készítettem szovjet megrendelésre. A szerződés szerint csak a szovjet filmmel együtt vetíthették le, és mivel az nagyon gyenge lett, a Delfinia sosem került forgalmazásba.

Míg grafikái illusztris, cizellált, múlt századi, naturalisztikus rajzok, rajzfilmjeiben "mandula és fogsor nélküli karikaturisztikus kis fickók" a hősök.


- Mennyire mások a képzőművészek -M. Tóth Éva, Molnár Jacqueline, Orosz István - rajzfilmjei, mint a rajzfilmrendezőké?

- Sokat számít - ahogy mondani szokták: nem hátrány - a Képzőművészeti Főiskola elvégzése. Még a Színművészeti Főiskola rendező szakán is szívesen fogadják, ha valaki egy vizuális művészetben már tájékozott. Ráadásul mi festők-grafikusok is vagyunk, és ez elégnek számít, gondolkodásmódban és grafikai előadásmódban is. Ahogy jártam a világban, azt tapasztaltam, hogy az animációsok közül nagyon sokan képzőművészként kezdték.

- Mennyiben mások az Ön rajzfilmjei, mint a grafikái?


- A történeteket, akárcsak a grafikáimat ironikus felhanggal ábrázolom, és mindkettőre jellemző az archaizálás.
A rajzfilmjeim vonalai viszont sokkal egyszerűbbek. Olyan figurákat kell terveznem, hogy az animátorom, Dékány Feri - aki tulajdonképpen a színészi játékot képviseli -könnyen tudja mozgatni őket. Neki egyébként jó orra van arra, hogy mit szeretnék. Az utolsó rövidfilmjeimnél (Szindbád, Jónás) azért használtam ilyen mandula, fogsor nélküli karikaturisztikus kis fickókat, mert könnyen mozgathatók, egyszerűbbé, olcsóbbá teszik a filmeket. Az első filmem, a Delfinia vagy akár Orosz István filmjei a példák arra, hogy egy animációnak gazdag kivitelezésű grafikai háttere is lehet. A téma válogatja. A most készülő filmemben, Az én kis városomban szintén gazdagabb grafikai anyagot használok.


- Jónást milyennek képzelte a tervezés előtt?

- Egy töpszli manusnak képzeltem, persze egy kicsit archaizált Jónás-korabelinek kellett lennie: szakállasnak, hosszú hajúnak, mezítlábasnak. Ezt a "pont-pont-vesszőcske" figurát sokáig terveztem, hiszen ő az egyedüli főszereplője a Jónásnak.


- Grafikusként hogyan kezdett rajzfilmet készíteni?

- Gyerekkoromban képes forgatókönyveket rajzoltam, így amikor a 70-es években felkértek arra, hogy animációs filmekkel foglalkozzak, habozás nélkül mondtam igent. Jó pár évig csináltam tévésorozatokat és önálló filmeket. Változatosabbá tette, felfrissítette a grafikai vénámat is.

"Felmondtam a Pannóniában, és csak tizenhárom évvel később támadt ismét kedvem ahhoz, hogy ott dolgozzak."

- Kik alkotják a Pannóniafilm Grácia csoportot, amelynek 96 óta a tagja?

- Nálunk pályakezdő fiatalok vannak, és mi öreg rókák a Reisenbüchler Sándorral. Bár Olasz Pisti sem tinédzser már, de a többiek nemrég végezték el a Főiskola animációs szakát, és már túl vannak jó pár filmecskén. Olyan 7-8-an vagyunk.

- Annak idején miért szakadt meg a munkaviszonya a Pannóniával?

- 83-ban teljesen magamtól felmondtam, mert nem éreztem jól magam a Filmgyárban. Szerettem a kollégáimat, legtöbbjükkel nagyon jó viszonyban voltam, sőt volt egy pár fiatal is, akit én hoztam be, de sok okból éreztem úgy, hogy nekem ott nincs helyem.

- Mi volt az ok?

- A rémes, szócséplő értekezletektől eltekintve az, hogy néhány hangadó a régi gárdából úgy érezte, hogy rossz vért szül, hogy a képzőművészeti vonulatot behozom a rajzfilmgyártásba. Ez épp elég volt, hogy egy idő múlva ne érezzem jól magam a bőrömben.

- Ezután került Kecskemétre...

- Kecskeméten hat évvel később, '89 körül kezdtem csak dolgozni. Ott csináltam a legújabb tévésorozatomat, a Tinti kalandjait, amit '92-ben fejeztem be. Ez a Kecskeméti Fesztiválon a sorozat kategóriában első díjas lett. A fesztiválon találkoztam a Grácia csoporttal, akik megkértek, hogy dolgozzak náluk külsősként.

- Miért csak négy évvel később csatlakozott a Gráciához?

- A sorozatkészítést nagyon élveztem, de mivel szűk határidők voltak és folyamatosan kellett dolgozni vele, a grafikai munkám rovására ment. Úgyhogy '92-ben ismét litografálni kezdtem, a kiállításaimmal és a könyvillusztrálással foglalkoztam. Aztán a '90-es évek elején, éppen akkor, amikor javulni kezdett a könyvkiadás minősége, az állami könyvkiadók nagy része tönkrement, megszűnt. Sok munkám veszett így kárba. Sajnos a gyerekirodalomban is sok szemét jelenik meg, ahogy az animációban is az erőszakos jelleg dominál. A magyar irodalom, akárcsak a művészi igényű rövidfilm készítés nem esik egybe az üzleti megfontolással. '96-ban kedvet éreztem ahhoz, hogy ismét váltsak: visszatérjek az animáció készítéshez.

"Az animáció-készítésben egy anyagi forrásra támaszkodhatunk, ameddig az egyáltalán létezik."

- Kik azok, akik ma Magyarországon egyáltalán művészi igényű rövidfilmeket szponzorálnak?

- Egy anyagi forrásra tudunk támaszkodni addig, ameddig egyáltalán a nemzeti Mozgókép Alapítvány létezik. Sajnos a nagy mozik nem rendelnek animációs filmet, hiszen anyagi megfontolásból lemondtak arról, hogy a rajzolt rövidfilmeket kísérőfilmként vetítsék, pedig mi régen sokszor csak egy jó kisfilm kedvéért mentünk moziba.
Eddig szerencsém volt, és kijöttem a pénzből. Igaz, hogy elsősorban azért csinálok rövidfilmeket, hogy legalább anyagi akadálya ne legyen az alkotásnak, hiszen egy perc egy millióba kerül. De szeretem is ezeket, mert aránylag kis stábbal (7-8 emberrel) sok mindent el lehet mondani. Pedig a művészi igényű rövidfilm készítése legalább olyan nehéz, mint egy igazán jó novella írása. Össze kell tömöríteni benne minden lényeges dolgot, és ugyanakkor emészthető stílusban előadni úgy, hogy jó értelemben vett közönségfilm maradjon. Emellett el kell találni a megfelelő arányt, hogy az előadásmód érthető legyen a gyermekek számára is, de ne legyen gügye, szájbarágós a felnőtteknek.

- Anyagi megfontolásból hagyta abba 90-es évek elején a sorozatgyártást?

- Nem kaptunk rá megrendelést, mert a fő megrendelő, a televízió anyagi fedezet nélkül kiesett, ami nagy vérveszteséget okozott a magyar animációnak. Közben a kereskedelmi csatornák méterszámra veszik a mostani külföldi termést, ami ízlésromboló és esztétikai értelemben is hátrányos. Mi már csak a fesztiváloknak dolgozunk, és csak a fesztivál visszhangjával találkozunk.
A Zágrábi Fesztiválon viszont azt tapasztaltuk, hogy a jugoszláv nézők - rendszeres animációs tévézéssel a hátuk mögött - biztos ízléssel fütyülték ki azt, ami nem a trendet követte, még ha hazai animáció is volt az. Nálunk az animáció ki van pipálva rajzfilmnek. Analfabéták vagyunk: hogy ennek a műfajnak milyen nagyjai voltak, mit produkáltak, és hogy mit lehet mondani ezzel a műfajjal nem tudjuk.

- Ön szerint kik a műfaj nagyjai?

- Csehek közül a bábfilmes Trinka, és a neveltje Pojar, a bolgárok, a román Gopo, a régi Disney-sek közül John Habley és felesége Faith Habley, akik megpróbáltak Disneytől elmenekülni, de később -nem lévén konkurens cég - vissza kellett kéredzkedniük, Disney visszavette őket, mert nagyszerű szakemberek voltak, de büntetésből nem beszélt többet velük. A magyarok közül Macskássy Gyula, Várnai Tibor, és a maiak közül Reisenbüchler Sándor, Tóth Pál, Orosz István és slussz.