Vedrana Božinović
A film további szerepeit Mirela Lambic, Radoje Cupic és Nenad Pecinar alakítják, mellettük feltűnik Trill Zsolt és Keszég László is. A forgatókönyvet Gasztonyi Kálmán írta, az operatőr Dévényi Zoltán (aki lejárt, 16 mm-es filmre forgatott), a vágó Duszka Péter Gábor, a látványért Rajk László (Saul fia, Napszállta) felelt, a jelmezért Sinkovics Judit, a hangért Balázs Gábor, a film producere D'Intino Patrícia, a gyártásvezető pedig Hegyi Nóra.
Kovács István Betonzaj című BA-diplomamunkáját több nemzetközi fesztiválon is díjazták, az egyetem után a Szürke senkik világháborús tévéfilmmel bizonyította, hogy a nagy formátumban is remekül helytáll, a Diák-Oscar után pedig két nagyjátékfilm-tervvel készül a jövőre. A rendezővel az Ostrom sajtótájékoztatója után beszélgettünk.
Utoljára a Szürke senkik idején beszélgettünk, miken dolgoztál azóta?
Tíz hónapig dolgoztam a Digic Pictures-nél, a Call of Duty II. világháborús epizódján. Gyerekkori álmom volt II. világháborús csatajeleneteket csinálni, érdekes kihívás volt. Közben elkezdtük írni az Ostromot, ami nagyjából egy évig tartott, de az előkészítés, a forgatás és az utómunka miatt is az egész elhúzódott majdnem másfél évre. Közben csináltunk egy dokumentumfilmet is a Szürke senkikkel párhuzamosan, Asszonyok lázadása a címe. Az oromhegyesi asszonyok története: 1992-ben egy 2000 fős falu 200 férfi lakosa egyszerre kapta meg a behívót, a nők viszont nem engedték el őket, inkább bezárták őket egy pizzériába és addig nem mozdultak, amíg a hatalom tudomást nem vett róluk. Három hónapot töltöttek ott.
Már nem csak filmen, hanem számítógépes játékoknál is megtalál téged a háború témája.
A Call of Dutynál előny volt, hogy volt már filmes tapasztalatom a háború világában és pont akkor jött ki a Szürke senkik. De nem csak az akciók miatt kerestek meg, hanem a párbeszédes jelenetek, a csendek miatt. Hiszen ott épülnek a karakterek és ezt a karakterépítést szerették volna visszakapni a játékban is.
Kovács József, Keszég László és Trill Zsolt a Szürke senkikben / Forrás: Filmpositive
Az Ostrom forgatókönyvét Gasztonyi Kálmán írta, te mennyit dolgoztál benne?
Németh Gábor mesélt egy memoárról, ami egy egyedül élő szarajevói nőről szólt, aki az embertelen körülmények ellénére vissza akarja nyerni a nőiességét. Ez még a Betonzaj előtt volt, és el is gondolkodtam rajta, hogy rögtön ezzel kezdjünk foglalkozni, de éreztem, hogy előbb más feladatokat kell még megoldanom és ez egy későbbi epizód kell, hogy legyen a filmek sorában.
Kálmánnal sokat dolgozunk közösen, ilyenkor megy a folyamatos brainstorming, gyakorlatilag összezárjuk magunkat egy lakásban és kitaláljuk a történetet. Az is fontos szempont volt számomra, hogy háborús filmekben ritkán lehet látni a női szemszöget. A Betonzajban is foglalkoztunk már a női szemszöggel, az Asszonyok lázadásában is, úgyhogy nem volt teljesen érintetlen a téma a korábbi munkáimban. Erős női közegben nőttem fel és ezért is izgalmas volt elmélyedni ebben a titokban, vagyis hogy mi történik egy nővel, aki a túlélés idején is meg akarja tartani a nőiességét és a méltóságát.
Túlélőkkel beszélgettél?
Többször voltam Szarajevóban, beszéltem velük, de rengeteg gyerekkori emlékem is van az akkori híradókból és ami a legjobban megmaradt, az a futás. Ha a szarajevói ostrom alatt kijöttél az utcára, az sokszor nem szólt másról, csak hogy sprintelsz egyik helyről a másikra. Nem minden zuga volt a városnak életveszélyes, de fent a környező dombokról és hegyekről nagyon sok helyre beláttak.
Hol találtatok itthon ilyen hiteles háborús övezetet?
Az elején azt gondoltam, hogy egyáltalán nem fogjuk tudni megcsinálni VFX nélkül. Meg kell majd kérni egy elképesztő CGI csapatot, aki majd megcsinálja nekünk a szétlőtt hátteret. Mivel pénzünk nem volt erre, így nyilván kevés esély lett volna rá, hogy valaki pro bono megcsinálja. Aztán találtunk Kiskunlacházán egy szovjet laktanyát, ahol már többször forgattak Szarajevót (A vér és méz földjén-t legutóbb). Óriási szerencsénk volt, minden külsőt ott vettünk fel, a három különböző lakást pedig csak később tudtuk megcsinálni. Nehéz már Budapesten olyan panelt találni, ami úgy néz ki, mintha a 90-es évek elején járnánk, mindent folyamatosan felújítanak.
Sokat kockáztattatok, mert lejárt, 16 mm-es filmre forgattátok az egész filmet. Ez egy közös döntés volt Dévényi Zoltán operatőrrel?
Azt szerettük volna, hogy egy borzasztóan kemény és szinte széteső, rohadó világa legyen. Volt egy pár új tekercs az éjszakai jelenetekhez, de a nappalik mind régi, Fuji és Kodak filmek voltak, amiket összeszedtünk a város különböző pontjairól. Volt aki nem a hűtőben, hanem a hűtő tetején tartotta a tekercset, ezért Zoli mindegyiket külön megnézte, hogy milyen érzékenysége maradt az évek alatt. A digitálissal mindig túlforgat az ember, hátha jó lesz valamire. Természetesen ennek is megvan a jó oldala, sok mindent lehet találni vágás közben, de ezzel szemben a celluloidnál nagyon észnél kell lenni, mindent pontosan tudnod kell, mert nagyon kevés felvételed lesz egy-egy beállításnál.
A színészek nagy része szerb és bosnyák származású volt, te mit tapasztaltál, mennyi veszik el ilyenkor a fordításban?
Ez nagyon érdekes, mert azt gondoltam, hogy ilyen helyzetben sok apróság elveszik, de ez egyáltalán nem így volt. Szabó István mondta nekem egyszer, hogy sokszor inkább az számít, hogy az energiát hogyan adod át, és ez teljesen független a nyelvtől. Ez azóta is elkísér, nem tudok jól szerbül, de hallottam sokat a nyelvet, ismerem a dinamikáját és a ritmusát, azért mertem meglépni. Ez egy teszt is volt, mert van egy nagyjátékfilmtervem, ami szintén a balkáni háborúban játszódik, szerb, bosnyák és horvát színészekkel szeretnék dolgozni benne.
Hogyan találtad meg a főhősnődet? Gondolom nem tudtál kimenni castingolni.
Kutatni kezdtem bosnyák színésznők közt, a fejemben a fiatal Maya Morgenstern arca volt, olyan, akiben van finomság, de tud kemény is lenni. Egyszer csak megtaláltam Vedrana Božinovićot, aki egyszerre volt nőies és néha kifejezetten kemény. Annyira sokrétű volt, hogy nem volt kérdés, hogy neki kell magára ölteni Thea karakterét. Beszéltem Urbán András barátommal is, aki szintén rendező, és megkérdeztem mit tud róla. Azt mondta, hogy nagyon jó színésznő, akivel érdemes egy ilyen szerepet és filmet felépíteni. Sokat dolgozott már vele ezt megelőzően, úgyhogy megbíztam az ítéletében. Utána megnéztem Vedranát pár szerepében, és nagyon tetszett, amit láttam.
Trill Zsolt szinte az összes korábbi filmedben szerepelt, ezért gondolom az ő cameoja is adott volt.
És Keszeg Lacié is, bár nála más volt kicsit a helyzet, mert ő szerbül is jól beszél. Persze a Zsolt is értett mindent, nagyon szeretem az ő játékát, jó köztünk a kémia. Úgy akartam őt megmutatni, hogy ne lehessen rögtön felismerni. Neki is izgalmas helyzet volt, nagy szakállal, szerbül kell megszólalnia, azon keresztül kellett kiengedni az energiáit, és nem az anyanyelvén.
Hol voltál és mit csináltál amikor kiderült, hogy Diák-Oscart fogtok kapni?
Érdekes, pont Szarajevóban voltam, amikor kiderült, hogy benne vagyunk a hétben, amikor pedig, hogy díjat is nyertünk, az már a szülinapomon volt, ami szinte giccses. Ezt kihúznád a forgatókönyvedből, annyira sok. Kálmán is ott volt velem, koccintottunk a születésnapomra, persze örültünk, hogy ilyen messzire , a jelöltségig eljutott a film és hogy milyen jó lenne, ha díjat is kapna, de közben tudtuk, hogy nem egy könnyű darab, de az biztos, hogy megmarad a nézőkben. Nem is akartuk magunkat annyira beleélni, aztán pár perc múlva megcsörrent a telefon és közölték, hogy nyertünk. Nagyon örültünk, hogy az amerikai akadémia értékelte a filmet. Enyedi Ildikó mondta, hogy nagyon erős filmek voltak versenyben idén, és neki el is hiszem, nem szokott köntörfalazni.
Éppen most zajlik a történelmi filmek reneszánsza, ez egy elég jó időszak neked, ha további háborús filmekre készülsz.
Igen, van egy bosnyák háborús történet ami egy nagyon fontos pillanatában játszódik a balkáni háborúnak és az elmúlt, közel huszonöt évben feldolgozatlan maradt és van egy 90-es évekbeli magyar történet, aminek köze van a szexiparhoz és még sok minden máshoz, ami jellemezte a kilencvenes éveket. Mindkettő korai stádiumban van még, de ebben az évben szeretném beadni legalább az egyiket fejlesztésre.
Fotók: Ostrom Produkció, portré: Pozsonyi Janka
