2005. 01. 03. Formanek Csaba
Október közepe óta fut a mozikban Hajdu Szabolcs második nagyjátékfilmje, a Tamara. A rendező hamarosan forgatni kezdi következő munkáját, a tornászok világát bemutató Fehér tenyér című produkciót. Hajdu Szabolccsal a Tamara fogadtatásáról, a tornászok világáról és a nevelés felelősségéről beszélgettünk, valamint egy szerencsés generációról.
A
Macerás ügyek forgatásán (fotó: Szilágyi Lenke)Jelen pillanatban az érzékelhető, hogy míg a
Macerás ügyek stábjának nagy része egy idősebb generáció volt, addig mostanra már mindenki saját korunk béli – a gyártásvezetőtől kezdve a produceren keresztül az asszisztencián át a világosítócsapatig. Tehát valóban érezhető egy generációs fordulat, minden szinten: beleértve a közönséget is. És ebben is szerencsénk van: pont akkor csinálhatunk filmeket, amikor azok az emberek járnak moziba, akiknek nagyjából azonos az élményanyaga a miénkkel. Ezért van ezeknek a filmnek egyáltalán létjogosultsága. Amíg csak lehet, ezt a helyzetet megpróbálom felelősen kihasználni.
Ezen túl pedig sokkal színesebb lett a világ: vannak kisebb stúdiók, lehetőségek koprodukciókra (bár ezekről folyamatosan rosszakat lehet hallani, de mégis csak vannak), minden elérhetővé válik. Olyan technikákat engedhetünk meg magunknak - még egy aránylag kis költségvetésű filmben is - amelyek 5-6 évvel ezelőtt elképzelhetetlennek tűntek számomra.
Fontos az is, hogy a Főiskolának mintha kezdene megszűnni a privilégiuma. Ebben az elég szűk körben megjelennek olyan emberek, akik nem a Főiskolán keresztül kerültek a film közelébe. Mindenki, akiben van erő, ki is használhatja azt.