Filmhu: Hogyan kerültetek kapcsolatba Szabolccsal és mi indította be a közös munkát?
Herner Dániel: Sok párhuzamosság van az életünkben Szabolccsal gyerekkorunk óta, például mindketten drámai tagozatos gimnáziumban végeztük – ő Debrecenben, én Szentesen és Budapesten. Közös barátaink is voltak, de nem kerültünk közvetlen kapcsolatba mindaddig, amíg a lányaink osztálytársak nem lettek az iskolában. Ők barátok lettek, mi pedig szülőként nemcsak az iskolai dolgokról beszélgettünk – az Ernelláék Farkaséknál című színházi előadás létrehozásán már közösen dolgoztunk.
A színház nekem régebbi ügy, egyre inkább a film felé megyek, Szabolcs viszont régóta mozog mindkét terepen – magától adódott a felvetés, hogy fontos lenne filmre vinni az elkészült színdarabot. Azt is tudtuk már az elején, hogy ez a filmes munka rendhagyó lesz, éreztük, hogy mielőbb meg kell szülni, nem érdemes várni vele, hanem amint lehetőség van rá, le kell forgatni a filmet.
Részlet Hajdu Szabolcs Ernellák Farkaséknál című filmjéből
Filmhu: Ezek szerint nagyon nem szerettétek volna, ha elhúzódik ennek a megvalósítása.
H. D.: Szabolcs nem bírja, ha egy ötletet több évig tartó előkészületek után tud csak megcsinálni. Ő olyan alkotó, akit egy darabig nagyon intenzíven foglalkoztat egy téma, ez alatt az idő alatt szeret foglalkozni vele, aztán továbblép a következő munkára. Itt is azt mondta, hogy nem érdekli, milyenek lesznek a technikai körülmények, akár egy kenyérpirítóval is leforgatja a filmet. A lényeg, hogy ne öt év múlva állhasson neki, hanem addig tudjon dolgozni, ameddig „élő” benne a téma. Én is határidős projektekben tudok jól működni, így mindkettőnk számára világos volt már az elején, hogy annyiból, amennyiből, de a kitűzött időre elkészítjük a filmet.
Amikor az ember eldönt valamit, annak van egy gravitációja – ehhez a döntéshez is sokan kapcsolódtak minden irányból, így kialakult a stáb. Összeállt egy olyan csapat, amely úgy dolgozott, hogy amit csak tudott, beletett a közös munkába, miközben tudta, hogy várhatóan semmit sem fog kivenni belőle. Szerelemből csináltuk, és ez egy nyertes helyzetet eredményezett, amin látszott, hogy működik. Volt lelke az egésznek. Természetesen azt is tudjuk, hogy a következő munka ugyanezzel a módszerrel már nem megvalósítható.
Filmhu: Végeredményben mennyi pénzből készült el a film és honnan sikerült ezt összeszedni?
H. D.: Kevesebb, mint tízmillió forint volt az összes forrásunk. Egyesével odamentem barátaimhoz és üzletfeleimhez, elmondtam, hogy csináljuk ezt a filmet és megkérdeztem, hogy tudnak-e, akarnak-e segítségként beleadni ötvenezer, ötszázezer vagy ötmillió forintot. Amennyi nekik éppen belefér. És adtak, ki ötöt, ki ötvenet, ötszázat, valamennyit szinte mindenki. Hangsúlyozom, hogy elsősorban magánszemélyekről beszélünk, többek közt a film producereiről.
Laura szerepében Hajdu Lujza (részlet a filmből)
A pénz mellett szakmai segítségeket is kaptunk, a FocusFox például a fényeléssel és egyéb filmes szolgáltatásokkal szállt be, a vágónk, feleségem, Papp Szilvia pedig munkáját adta támogatásként. Ez önmagában is többmilliós tétel lett volna, tehát nyugodtan nevezhetjük őt is producernek, sőt mindenkit, aki pénzzel vagy munkával segítette a film létrejöttét.
Filmhu: Gyakorlatilag családi vállalkozásból született meg a végeredmény?
H. D.: Igen, pontosabban több család közös vállalkozásából. A Hajdu család megírta, megrendezte és eljátszotta, a Muhi és a Herner család pedig megteremtette a filmezéshez szükséges lehetőségeket, illetve összevágta a filmet.
Filmhu: A Színház.hu weboldal alapítója vagy, és ezen kívül is több sikeres informatikai vállalkozás fűződik a nevedhez. Mi volt a motorja annak, hogy átléptél a filmes szakmába is, mint producer?
H. D.: A film iránti érdeklődésem jó ideje megvan, de most kezd kiteljesedni, annak is köszönhetően, hogy a 2008-ban alapított Filmworks mára egy sikeres utómunka-stúdió lett. Gondoljunk csak az idei Karlovy Vary Filmfesztiválra, ahol két magyar film van jelen: az Ernelláék és a Tiszta szívvel. Mindkettőnek a vágása a Filmworks-ben történt.
A váltásom hátterében az áll, hogy mindig a határterületekhez tudtam sikerrel hozzányúlni. A szinhaz.hu például a színházi világ és az informatika kapcsolatából jött létre, holott a mérnökök és a színészek az egymástól talán a legtávolabbi társadalmi rétegek, amit el lehet képzelni. Most azt érzem feladatomnak, hogy megismerjem azt a hatalmas tradíciót, amit a filmnyelv eddig létrehozott, de közben már arra a forradalomra koncentrálok a munkám során, amit a VR elterjedése hoz majd.
Az Ernelláék Farkaséknál plakátjának egy részlete
Filmhu: A virtuális valóság előbb vagy utóbb elkerülhetetlen megjelenésére gondolsz?
H. D.: Igen. A VR, az AR és az MR technológiák révén egy olyan változás kezdődött el a filmkészítésben, mint amilyen a hangosfilm vagy a színes film megjelenése volt. Gothárral (Gothár Márton – a szerk.) folyton vitatkozunk azon, hogy vajon a VR-t filmnek lehet-e tekinteni? Marci szerint a film alapvetően meghatározó eleme, hogy milliméter pontosan meghatározhatjuk a képkivágást, tizedmásodperc pontosan a képek váltásának ritmusát és a hangokat – e nélkül nincs filmkészítés. Az ő értelmezésében egy VR élmény már nem film. Én erre azt mondom, hogy ahogy a hagyományos filmvásznon megkomponálod a képeket, tulajdonképpen ugyanazt teszed a VR szemüvegben is, itt viszont az elhelyezett képek, effektek segítségével irányítod néző figyelmét – szerintem ez továbbra is filmművészetnek tekintendő.
Filmhu: Visszatérve az Ernelláékra: Karlovy Varyban debütál a film, mikor láthatjuk itthon?
H. D.: Októberben kezdjük el mozikban is vetíteni. Nem csak art mozikban, hanem multiplexekben is, Budapesten és vidéken egyaránt.
Filmhu: A film fogadtatásától függetlenül is nyugodtan nevezhetjük az elmúlt egy évet sikeres együttműködésnek. Folytatjátok együtt?
H. D.: Ez nagyon fontos kérdés: az Ernelláék az első eleme egy hosszabb távú együttműködésnek, amellyel keretet kívánunk adni mindannak a munkának, melyet Szabolcs csinál, illetve ami körülötte történik. Látókép Ensemble néven indultunk el, így nevezzük az alkotóközösséget és magát a folyamatot, amihez kapcsolódik egy közös vízió, és amelynek az Ernelláék az első darabja. Létrehozunk egy olyan műhelyt, ahol Szabolcs társaságának, a hozzá köthető művészeknek biztosítunk lehetőséget az alkotásra. Ebben alapvető logika, hogy amikor a közös munkánkból bevétel származik, azt legnagyobb részt visszaforgatjuk a következő projektbe.
Herner Dániel a Filmworks vágótermében / Fotó: Pozsonyi Janka
Filmhu: Melyik jellemzőbb a kapcsolatotokra: Hajduék Herneréknél vagy Hernerék Hajduéknál?
H. D.: Teljesen egyenrangú partnerek vagyunk, mi is járunk hozzájuk, ők is hozzánk, alkotótársnak és barátaimnak is tartom őket. Ha arra gondolok, amit korábban említettem, hogy tulajdonképpen a lányaink hoztak össze bennünket, akkor egy harmadik verziót választanék: Hajduék és Hernerék a szülői értekezleten.
(címlapkép: Pozsonyi Janka)
