Barakkokból az Újvilágba

Eszterhas 1944. november 23-án született a Vas megyei Csákánydoroszlón, mindössze néhány kilométerre az osztrák határtól. Édesapja, Eszterhás István író aktív szereplője volt a Horthy-rendszer politikai köreinek (édesapja szélsőjobboldali múltját megismerve Eszterhas egy időben meg is szakította vele a kapcsolatot), így az előrenyomuló szovjet csapatok elől Ausztriába igyekezett átszökni családjával, amikor a feleségénél elindult a szülés. Az újszülött Józsefet rongyokba csavarva mentették át a határon.

Később egy náci hivatalnokok számára fenntartott búvóhelyen laktak, amit a németek menekülttábornak álcáztak. A háború után magyar menekültek sokaságával együtt helyezték őket egyik menekülttáborból a másikba. Eszterhas elmondása szerint a barakkokban mindenki arról beszélt, hogy Amerikában halmokban áll az arany az utcákon és mindenki jólétben él, így amikor 1950-ben sikerült feljutniuk egy New Yorkba tartó hajóra, abban bíztak, hogy megpróbáltatásaik véget értek.

Ö.K.Ö.L. / Fotó: MGM

A valóság gyorsan és kiábrándítóan köszönt szembe. Eszterhas szülei kezdetben mosogatóként és felszolgálóként dolgoztak egy Long Island-i magyar étteremben. Noha magyarok között éltek, Eszterhas szerint szörnyű emberek voltak, akik semmiben sem segítették sorstársaikat, emiatt gyorsan továbbálltak. Stoppolás közben talált rájuk két magyar szerzetes, akik újságírói munkát kínáltak édesapjának a clevelandi Magyar Katolikusok lapjánál.

Az ekkor hat éves Eszterhas életében először tapasztalta meg, milyen valódi házban lakni. Egy interjúban felidézte, Clevelandben evett először almát, amikor pedig a szeme előtt egy piaci árus kettészelt egy görögdinnyét, azt hitte vér folyik ki belőle és megrettenve hazarohant.

Családja nehezen illeszkedett be az új környezetbe. Ugyan az utcájukban és a környéken mindenki magyar volt, a tősgyökeres városlakók gyanakvással és rosszindulattal viseltettek az európai és latin-amerikai bevándorlók iránt. Eszterhast többször is megkergették a környékbeli bőrkabátos, lenyalt hajú fiúk, beszámolója szerint szinte egy az egyben a West Side Story-t élték át minden egyes nap. Későbbi visszaemlékezéseiben a legjobb Hollywoodra felkészítő iskolának nevezte ezt a korszakot.


Marihuána és csirkepaprikás

Ahogy teltek az évek, egyre jobban ragadt át a kamaszodó Eszterhasra a helyi kultúra. Minden idejét baseball meccseken, rock and roll koncerteken és mozikban töltötte. Mindeközben a helyi magyar közösségtől egyre jobban elzárkózott. Hiába járt magyar nyelvű iskolába, volt tagja a helyi magyar nyelvű cserkész egyesületnek, egyre inkább úgy érezte, hogy az őt körülvevő tradicionalista és konzervatív közeg helyett a szabadságra és lázadásra vágyik.

Amikor 1956-ban kitört Budapesten a forradalom, attól félt, hogy a családdal visszaköltöznek Magyarországra, ezért titkon azt remélte, hogy a forradalom elbukik. Ezeket a gondolatokat a mai napig nagyon szégyelli, részben emiatt is írta meg a Szabadság, szerelem forgatókönyvét.

Elemi ösztön / Fotó: Columbia TriStar

Hamar eldöntötte, hogy sikeres író szeretne lenni, ezért újságíróként kezdett dolgozni egy helyi lap zenei rovatszerkesztőjeként. Számos interjút készített a városban fellépő nagyágyúkkal, többek között Jimmy Hendrixszel is, akivel a beszélgetés közben annyira betéptek, hogy azonnal ebédelni rohantak a helyi magyar étterembe, ahol a legendás gitáros degeszre ette magát csirkepaprikással, ami az egyik új kedvence lett.

Eszterhas újságíróként később dolgozott a Rolling Stone magazinnak és egy bűnügyi lapnál, ahol Charles Mansonnal is beszélgetett. Ezek az élményei nagyban inspirálták későbbi filmjeit: különösen mozgatni kezdték a fantáziáját azok a bűnözők, akik élvezetből öltek. Például ezek az élmények ihlették Michael Douglas rendőrnyomozójának karakterét az Elemi ösztönben.

H.O.L.L.Y.W.O.O.D.

Eszterhas 1974-ben Charlie Simpson Apokalipszise címen jelentetette meg első regényét, amely szép kritikai sikereket ért el és Nemzetközi Könyvdíjra is jelölték érte. A kötetre egy producer is felfigyelt, aki felvette a kapcsolatot Eszterhasszal. Los Angeles-i találkozójuk során arról érdeklődött, van-e bármilyen megfilmesíthető ötlete. Eszterhas korábban sosem gondolt arra, hogy filmeket írjon, azonban eszébe jutott egy történet egy szakszervezeti lázadásról, ami Clevelandben történt a huszas években.

Ebből született első forgatókönyve, az Ö.K.Ö.L., melyet Norman Jewison (Holdkórosok, A Thomas Crown-ügy) rendezett meg Sylvester Stallone főszereplésével. A film totális anyagi és kritikai csőd lett, ennek ellenére Eszterhas sikeresen megvetette a lábát a filmes szakmában. Jewison tanította meg számára a forgatókönyvírás alapjait, kettejük viszonya a bukás ellenére a későbbiekben is baráti maradt.

Flashdance / Fotó: Paramount Pictures

Következő forgatókönyvéből már igazi kasszasiker született: A Flashdance a nyolcvanas évek ikonikus filmjévé vált, amelynek emblematikus táncjelenetei és zenéje, különösen a What a Feeling című dal óriási hatást gyakorolt a popkultúrára. Ezt követte a Kicsorbult tőr című film olyan sztárok szereplésével, mint Glenn Close, Jeff Bridges és Peter Coyote.

Fenevad

A kritikai és pénzügyi sikerek az A kategóriába repítették Eszterhast, aki egyre nagyobb élvezettel habzsolta az ezzel járó luxust és kiváltságokat. Rengeteget ivott, dohányzott és drogozott, folyamatos szerelmi pletykák főszereplője volt, melyekkel ő maga is gyakran büszkén dicsekedett. Hírhedt reputációját azonban elsősorban nem is ezen tulajdonságaival, sokkal inkább kérlelhetetlen és rendkívül nyers modorával érte el.

Korábban forgatókönyvírótól sosem tapasztalt vehemenciával védte saját igazát, nem volt rest a legsértőbb jelzők kíséretében leüvölteni rendezőket, stúdióvezetőket, producereket és színészeket is. Egyes pletykák szerint egy rendezőt annyira feldühített Eszterhas stílusa, hogy egy veszekedésbe torkollott telefonbeszélgetés során infarktust kapott. Amikor megkérdezték Eszterhast, hogyan érinti mindez, azt válaszolta: „örülök neki.” A Showgirls című film bemutatója idején pedig úgy tiltakozott a film 17-es korhatár besorolása előtt, hogy nyilvánosan arra biztatta a kiskorú nézőket, szerezzenek hamis személyi igazolványt és lógjanak be a vetítésekre.

A világ Sharon Stone bűvöletében

Eszterhas legsikeresebb és legnépszerűbb filmje egyértelműen az Elemi ösztön. A kilencvenes évek egyik legnagyobb botrányfilmje korábban ritkán tapasztalt kendőzetlenséggel ábrázolta az erőszakot és a szexet. A forgatókönyv első változatát Eszterhas 13 nap alatt írta meg, a stúdiók pedig egymást licitálták túl érte. A befutó Carolco Pictures végül 3 millió dollárt fizetett ki a jogokért, ami abszolút rekordnak számított. Forgatókönyvíró korábban még sosem kapott ekkora összegett egy filmjéért.

A filmet az Emlékmással nagyot robbantó Paul Verhoeven rendezte, akivel Eszterhas számtalanszor került összetűzésbe, egy időre ki is szállt a projektből és csak azután tért vissza, hogy Verhoeven nyilvánosan is bocsánatot kért tőle. A szebb napokat látott Michael Douglas mellé sokáig nem sikerült megtalálni a női főszereplőt. Julia Roberts, Michelle Pfeiffer, Meg Ryan és Geena Davis is visszadobta a lehetőséget.

Elemi ösztön / Fotó: Columbia TriStar

Végül Sharon Stone lett a befutó, aki hiába szerepelt korábban közel húsz filmben, senki sem ismerte őt Hollywoodban. A film óriási sztárt csinált Stoneból. Egy újfajta nőtípus született meg a vásznon, aki öntörvényű, független, okos, szexuálisan szabad és veszélyes. A film leghíresebb és sokat vitatott villantós jelenete talán az egyik legtöbbször idézett amerikai filmes momentum.

Az Elemi ösztön alaposan felrázta az erotikus thriller kihalóban lévő műfaját. Noha számos melegjogi és feminista szervezet tiltakozott a filmben látott karakterek általuk sztereotipikusnak és homofóbnak ítélt ábrázolása ellen, ezek a botrányok csak tovább növelték a körülötte kialakult felhajtást. Világszerte több mint 350 millió dollár bevételre tett szert, ami korábban elképzelhetetlen számnak tűnt egy felnőtt besorolású filmnél.

Eszterhas, mint önreflektív szerző

Joe Eszterhas igazi botrányhősként vált ismertté. Az Elemi ösztön és a Showgirls erotikus túlfűtöttsége, az explicit jelenetek, valamint az író hírhedt temperamentuma alaposan kitakarja személyisége és munkássága másik oldalát. Merthogy Eszterhas nagy sikerei árnyékában egyre gyakrabban dolgozta fel forgatókönyvekben saját múltját és tapasztalatait Amerikában.

Ennek legékesebb példája a Zenedoboz című film, melyet a legendás görög-francia rendezővel, Costa-Gavrasszal készítettek el. A történet egy magyar származású amerikai ügyvédnőről szól, aki saját apját kell képviselje egy perben, amelyben nácikkal való együttműködéssel és háborús bűnökkel vádolják. A film a Berlinalén mutatkozott be, ahol Arany Medve díjjal is kitüntették.

Zenedoboz / Fotó: NFI / FILMARCHÍVUM

Eszterhas ekkor még nem ismerte apja múltjának sötét fejezetét, így amikor a valóságban is bekövetkezett, amit korábban filmre megírt, az különösen megviselte őt. Eszterhás István éveken át pereskedett, sokáig úgy tűnt, kiutasítják az országból. Fia ebben az időben teljesen megszakította vele a kapcsolatot, noha korábban szoros és szeretetteli viszonyuk volt. Eszterhas akkoriban különösen erősen kötődött a baloldali, polgárjogi eszmékhez, melyeket idősebb korában már kevéssé érzett magáénak. Édesapjával később rendezték viszonyukat.

Gégerák és megtérés

Eszterhas extrém hedonizmusa egész pályafutását végígkísérte. Noha vagyonos ember volt, aki Malibun és Hawaii-on lakott, két házasságából hat gyereke született, és a sikeres filmjeit követő sorozatos kudarcok nyomán egyre mélyebbre süllyedt az önpusztításban. Elmondása szerint négy doboz cigarettát és fél üveg whiskeyt fogyasztott el minden egyes nap. Életvitelének súlyos következményei lettek, gégerákot diagnosztizáltak nála.

Szabadság, szerelem / Fotó: InterCom

Ebben az időszakban visszatért Ohióba, hogy nyugodtabb környéken próbáljon meggyógyulni. Egy nap az utcán sétálva egyszer csak visszatarthatatlanul zokogni kezdett, azt érezte meg fog halni. Önmagát is meglepve, imádkozni kezdett, amit gyerekkora óta nem tett meg. Ehhez a meghatározó élményhez köti megtérését és életmódjának teljes megváltoztatását. Leszokott a dohányzásról, felhagyott az ivással, minden nap hosszú sétákat tett és a rákból is felépült.

Higgadt oroszlán

Noha Joe Eszterhasra elsősorban szókimondó, határdöntögető botrányhősként tekintenek, sokat tett azért, hogy a forgatókönyvírói munka nagyobb tiszteletet és megbecsülést kapjon a filmes szakmán belül. Ő érte el először, hogy bérezésben, publicitásban és befolyásban is a filmek szerzői hasonló tekintélyt kapjanak, mint a rendezők és producerek. Számos filmje elején a rendező neve előtt jelent meg az alábbi felirat: from Joe Eszterhas.

Noha az elmúlt évtizedekben új filmje nem jelent meg, Eszterhas nagyon is aktív maradt. Forgatókönyvírást tanít, kurzusokat és előadásokat tart, valamint új ötleteken dolgozik. Hollywoodi fenevad néven önéletrajzi regényt adott ki, melyben őszintén mesél sikerekről, de élete viszontagságairól és küzdelmeiről is. Az elmúlt években többször is járt Magyarországon, ahová családját is elhozta. Legidősebb fia alkarjára egy magyar címer van tetoválva.

Címlapkép: Joe Eszterhas Budapesten 2012-ben / Fotó: MTI