Hutlassa Tamás: Nem volt benne semmilyen tudatosság, véletlen körülmények hozták így. Általában egy rendező és egy producer elkezdenek együtt dolgozni, aztán együtt haladnak előre, de a Kontroll után Nimród visszament Amerikába, ezért ez a munkakapcsolat nem volt tovább működtethető. Nem nagyon harcoltam azért, hogy mindképpen nagyjátékfilmet csináljak. Akkor még az MMK döntött a filmekről, és én nem értettem azt a kiválasztási rendszert, ráadásul nem is érkezett hozzám olyan filmterv, amivel szívesen foglalkoztam volna. Nem állítom, hogy a Filmszemléken nem jutott eszembe soha, hogy milyen jó lenne itt bemutatni saját filmet, de azt éreztem, hogy nem kell mindenáron filmet csinálni.
Mivel a Café Film egy reklámügynökség részeként jött létre, ezért természetesen mi gyártottuk az ő reklámjaikat és a hétköznapok munkája el is terelte egy kicsit a figyelmet a nagyjátékfilmekről. Ennek ellenére sok mindent fejlesztettünk, amiből az esetek többségében végül nem lett film, de csináltunk kisfilmet Kenyeres Bálinttal (A repülés története), tévéfilmet Gothárral (Hangyatérkép) és Babos Tamással is.
Nézz bele a Repülés történetébe!
Filmhu: Az elmúlt néhány évben egyre több nagyjátékfilmbe kapcsolódsz be koproducerként, mint például a Viharsarok készítésébe, de csináltál saját filmet is, a Dumapárbajt, most pedig három nagyfilmes projected is fut. Szeretnél ismét a játékfilmek felé fordulni?
H. T.: Valahogy úgy jött össze, hogy egyszerre értek be dolgok. Érzem, hogy van egy kis lendület ebbe az irányba. A Dumapárbajon túl vagyunk, de nem sikerült úgy, ahogy szerettem volna. Számomra nagy csalódás, hogy olyan nézettséggel és visszhanggal ért véget, ahogy. A Hurok pedig egy nagyon nagy ígéret.
Filmhu: Szerinted a Dumapárbaj hol csúszott el?
H. T.: Amikor szembesültünk ezzel a helyzettel, sok mindent végiggondoltunk, és most már ki kell mondanunk, hogy valószínűleg nem csináltunk elég jó filmet. Természesen jó filmet akartunk csinálni, csak egy pár dolgot rosszul gondoltunk, például a forgatókönyvet még a forgatás előtt is alakítottuk, egyszerűsítettük, kihúztunk belőle dolgokat, amiket nem kellett volna, mert azt gondoltuk, hogy ezzel segítjük a filmet. Biztos, hogy többet gondoltunk arról, hogy a stand up műfaja és a szereplők mennyire nagy vonzerőt jelentenek majd a moziba járóknak. Abból indultunk ki, hogy ezeknek a komikusoknak a Facebookon több százezres követő csoportjaik vannak, és bár nem gondoltuk, hogy a rajongók automatikusan be fognak menni a mozikba, de olyan nagy ez a szám, hogy ha ennek csak a 20%-a bejött volna, már az is sokkal több, mint egy szokásos magyar filmnek a nézettsége. A Dumapárbaj végül negyvenezer feletti nézettséget ért el, ami nem számít kevésnek a magyar filmek között, de azt gondolom, hogy ebben a műfajban ezekkel az adottságokkal sokkal több nézőt kellett volna becsábítani a mozikba. Csalódott vagyok és kicsit szégyenkezem is.
Dumapárbaj - előzetes
Filmhu: Madarász Isti nyáron forgatta le az első nagyjátékfilmjét Hurok címmel, amelynek te vagy a producere. Milyen állapotban van most a film?
H. T.: Körülbelül egy hete készült el a nyers vágás, de igazából most kezdik el finomítani, most kezdődik el a vágás érdemi része. Nem akartam tolakodni, azt kértem Istitől, hogy szóljon, ha már olyan állapotban van, hogy meg akarja mutatni. De persze én is nagyon kíváncsi vagyok rá.
Filmhu: A forgatáson mi is kint voltunk, Isti pedig valahol azt nyilatkozta, hogy ha valaki hibát talál majd ebben a filmben, akkor azt meghívja egy sörre. Mi volt az, ami megfogott a Hurokban, amiért bevállaltad, hogy a producere leszel?
H. T.: Istivel nem ismertük egymást korábban, és őszintén szólva a Hurok műfaja nem vonzott, mert nem vagyok nagy rajongója az időutazós, “időkavarós” műfajnak, de amikor először elolvastam a forgatókönyvet, mégis megragadott az a szövet, ahogy ezt a filmet Isti összerakta. Akkor még biztosan nem lehetett volna ezt a bátor kijelentést tenni, hogy aki hibát talál benne azt bármire is meghívjuk, mert sok probléma volt még vele, amit ezer körben sikerült kijavítani addigra, amikorra elkezdődött a forgatás. Mindig világos volt előttem, hogy több van Isti fejében, mint amit a forgatókönyvben megfogalmazott. Egyébként Antal Nimróddal is ez volt az érzésem, hogy sokkal többet gondol, lát, mint ami le van írva. És ez vissza is jön a filmben, nem csak a Kontrollban, de szerintem majd a Hurokban is.
Madarász Isti és Hutlassa Tamás a Hurok forgatásán (fotó: Fegyverneky Sándor)
Filmhu: Ha az “időkavarós” nem is, akkor mi az a film, amit nem csak producerként csinálnál szívesen, de nézőként is beülnél rá a moziba?
H. T.: Nagyon megkedveltem a most divatos északi filmeket, amik vagy nagyon jó krimik, vagy nagyon jó társadalmi drámák. A legutóbbi filmélményeim közül az, amit már akár holnap elkezdenék csinálni, az Éjjeli féreg című alkotás, amely egy munkanélküli pasasról szól, aki rájön, hogy mekkora üzlet van abban, ha te érsz legelőször egy balesethez, és te csinálsz először felvételt róla. A másik típusú film pedig - vessenek a mókusok elé - Woody Allen. Elképesztően jól ír, hihetetlen biztonsággal, tehetséggel és bravúrral. Hozzám közel állnak azok a kérdések, amelyekről ő filmeket készít, és nagyon szeretem ahogy szereplőket válogat és ahogy felépíti a jeleneteket. Miközben nem vagyok híve annak, hogy ugyanaz írja a filmet, mint aki rendezi is.
Filmhu: Egy dokumentumfilm, a Szilánkok munkálataiban is részt veszel.
H. T.: Szakonyi Noémivel, a film rendezőjével egy egészen más ügyben kezdtünk el beszélgetni, amikor elmesélte, hogy ezzel a filmtervvel foglalkozik. Ez egy személyes, családi sztori, ami úgy kezdődött, hogy Noémi elkezdte felkutatni a féltestvérét, akiről csak annyit lehetett tudni, hogy az apukája nagyjából hat éves korában a rendszerváltás előtti utolsó években mindenféle fondorlatot bevetve elvitte Magyarországról és az anyuka nagyon sok mindent megtett azért, hogy megtalálja és visszaszerezze őt, ám ez mégsem sikerült. Ugrin Juló a film másik producere, aki, mivel inkább dokumentumfilmes, most aktívabban foglalkozik a filmmel, és most egyik workshopot nyerik a másik után. Noémi, akinek sikerült megtalálni a testvérét, idén fog végezni Almási Tamás dokumentumfilm rendező osztályában.
Filmhu: Éppen előkészítitek Herendi Gábor új filmjét, a Kincsemet. Te mikor kapcsolódtál bele a munkába?
H. T.: Hegedűs Bálint már 2008-ban elkezdte írni a forgatókönyvet, Herendi Gábor később kapcsolódott be rendezőként. Gábor akkor hívott fel, amikor megkapták a Filmalap támogatását gyártás előkészítésre, mert úgy érezte, hogy producerként és rendezőként egyszerre nem tudná csinálni. Váratlanul ért a megkeresés, éppen síelni voltam, én pedig egészen más programot szántam magamnak erre az évre, de egyrészt nagyon jól esett, hogy Gábor rám gondolt, másrészt pedig amikor megkaptam a forgatókönyvet, úgy gondoltam, hogy minden elképzelést felülmúlóan jó anyag. Ez egy olyan nagy munka, amire szerintem minden filmes vágyik, hogy egyszer ilyet csinálhasson az életében.
A Hurok forgatásán autós üldözés is volt! (fotó: Fegyverneky Sándor)
Filmhu: Kincsem témája nagyon sokakat izgat. Szóltak arról a hírek, hogy külföldön is megfilmesítik a történetét, de Bereményi Géza is írt belőle forgatókönyvet.
H. T.: Létezik olyan, hogy egy témáról többen is csinálnak filmet, és nem gondolom, hogy ez két ugyanolyan alkotás lenne. Hallottam mindkét filmről, de nem hiszem, hogy nekünk ezzel foglalkozni kéne. A legfontosabb, hogy mi a saját filmünkre koncentráljunk, és azt a bizalmat, amit a Filmalap a támogatásával kifejez, azt a legjobban hasznosítsuk a film során. Most az a legfontosabb, hogy ez a film úgy legyen előkészítve, hogy a forgatásra már minimálisra lehessen csökkenteni a bizonytalanságot. Nyilván más az előkészítés egy ma játszódó film esetében, de mivel ez kosztümös alkotás lesz, nem tehetjük meg, hogy akár csak egy kicsit is máshova nézzünk a kamerával, mert a film az 1800-as évek végén játszódik, itt az fog látszódni, amit előre elkészítettünk díszletben és kellékekben, illetve az, amit majd CGI-ban az utómunkálatok során rárakunk.
Filmhu: Az előkészítésre közel 100 millió forint támogatást kaptatok, ami azt feltételezi, hogy a Filmalap életében eddig ez lesz a legköltségesebb alkotás. Ez mindig egy fajta terhet is rak az alkotókra.
H. T.: Szerintem a Kincsem esetében nem ez a legnagyobb teher, hanem az a belső késztetés, hogy a létező legjobbat lehessen ebből a forgatókönyvből kihozni. Ez egy nagyon jó történet, egy külföldön és Magyarországon is jól ismert versenylóról, de a fő szál mégis Kincsem tulajdonosával foglalkozik, aki pont annak a lányába szeret bele, aki az apját meggyilkolta. Ez alapvetően nagyon erős konfliktushelyzet és nagyon erős érzelmi közeg. Kincsemről tudjuk, hogy minden versenyt megnyert, de azt mégsem ismerjük pontosan, hogy mindezt milyen körülmények között.
A néhányakban felmerülő kurzusfilm kérdéséről azt gondolom, hogy Magyarországon az alkotók többsége állami támogatással készíti a filmjét, így az a kérdés is felmerülhet, hogy melyik alkotás nem kurzusfilm. A Kincsem film éppen úgy nem fogja a kurzust sem dicsőíteni, sem bírálni, mint ahogy egy csomó más film sem teszi. Egyszerűen azért mert másról akar szólni. Egy történetet mesél el izgalmasan, szórakoztatóan és a legjobb filmektől elvárható szinvonalú látványossággal.
Kincsem
Filmhu: Lehet tudni már, hogy pontosan mennyibe fog kerülni a teljes film?
H. T.: Az előkészületek során pont ez az egyik kérdés, amit meg kell határoznunk, de pontos összeget még nem tudok mondani. A Filmalap döntése után olyan állapotba hozzuk a produkciót, hogy július végén el tudjuk kezdi forgatni. Ez a közel 100 millió forint pontosan arra kell, hogy a film látványterveit elkészítsük, kitaláljuk a CGI-hoz szükséges elemeket, el tudjunk kezdeni a lovakkal különböző gyakorlatokat tanulni, illetve a színészek is el tudjanak kezdeni együttműködni az állatokkal.
Filmhu: A Kincsem stábjáról lehet tudni, hogy Hegedűs Bálint írta a forgatókönyvet, hogy Herendi Gábor fogja rendezni, de a többi alkotóról és a színészekről még nem tudunk semmit.
H. T.: A jelmeztervező Bárdosi Ibolya, Nánássy Zsolt és Horváth Viktória tervezik a díszleteket, az operatőr pedig Szatmári Péter lesz. A főbb szerepekre már vannak ötleteink, de még nem tudok biztosat mondani.
Filmhu: Hol tart most a Kincsem előkészítése? A terepszemléken már túl vagytok?
H. T.: Nagyon sok helyszínünk megvan. A legnehezebb kérdés az volt, hogy a filmbeli Kincsem történetében három nagy lóversenypálya van, illetve szerepel még a forgatókönyvben egy montázs, amelyben Kincsem különböző versenyeken és pályákon fut. Nagyon nagy nehézség volt, hogy ezt a helyszínt hol találjuk meg, mert a Kincsem Park, ami kézenfekvő lenne, erre nem alkalmas, hiszen a régi tribün elé beépítettek egy hipermodern lelátót, ami egyáltalán nem használható. Arról nem is beszélve, hogy ott viszonylag folyamatosan versenyek zajlanak és a jelenlegi terveink szerint a second unittal együtt akár öt-hat hetet is dolgoznánk ott. Végül Orosházán, Alagon találtunk egy-egy helyet, ahol elfogadható átalakítással lehet dolgozni, illetve Bécs mellett van egy egészen elképesztően korhű és fantasztikus állapotban lévő, használaton kívüli lóversenypálya, ahol két versenyt is le lehet forgatni. Lesznek helyszíneink Budapesten, Dégen, Keszthelyen, fogunk forgatni a Kecskeméti színházban, illetve a skanzenben is.
Forgatáson
Filmhu: Az eddigi kommunikációban kiemeltétek, hogy kifejezetten külföldi forgalmazásra is szánjátok ezt a filmet. Ez valamilyen szempontból megváltoztatja az alkotást, mintha főleg magyar közönségnek készülne?
H. T.: Nem, mert a film története külföldön is ugyanúgy értelmezhető. A szerelem, a versenysport, a férfias küzdelem, a barátság, az árulás, vagy az, hogy hogyan válik a vesztesnek tűnő hős végül győztessé univerzális témák, mindenkinek érthető. Az egy nagy kérdés, hogy mivel ezt teljesen magyar filmnek tekintjük, és magyar nyelven forgatjuk magyar színészekkel, ez a külföldi forgalmazás számára jó adottság-e. De mi is sok norvég, lengyel, vagy finn filmet megveszünk.
Filmhu: Neked van valamilyen személyes kötődésed a lovakhoz, vagy a lovihoz?
H. T.: Erős vonzódásom van a lovakhoz, kifejezett szerettem volna lovagolni, amit kicsit későn kezdtem el és aztán nem is olyan nagyon sokára abba is hagytam, de valahányszor lovak közelébe kerülök, nosztalgikus érzés fog el.
