Fábics Natália írása a japán horrorfilmek amerikai remake-jeinek vizsgálatával arról tanúskodik, mennyire fontos megértenünk a rémület és borzongás mechanizmusai mögött megbújó társadalmi összefüggéseket ahhoz, hogy a remake-keszítés sikerességének vagy sikertelenségének mechanizmusait megértsük. Benke Attila szövegében arra világít rá, hogy mennyire leegyszerűsítő és helytelen pusztán a nyugati modernizmus irányából “visszafelé” olvasni a japán újhullám irányzatát, miközben bizonyos jegyeiben az jóval megelőzte egyes nyugati modernista mintázatok kialakulását. Jurdi Leila írása szintén a japán újhullám vizsgálatakor azt mutatja meg, hogy a nyugati szemmel talán pusztán csak extremitásnak tűnő tematikus mintázatok (mint az incesztus ábrázolása), miként nyernek sajátos társadalomtörténeti értelmet a japán kultúrában. Pusztai Beátának az egész estés, élőszereplős tinivígjátéki manga-feldolgozások narratívájának töredezettségéről szóló elemézse pedig nemcsak a japán populáris kultúra sajátos médiaköziségébe nyújt elmélyült bevezetést, de a nyugati képregény-adaptációkkal kapcsolatos nézeteinket is új fénytörésbe állíthatja.
A lapszámban megjelenő írások:
Benke Attila: Felkelő Napok – Politikai modernizmus a japán újhullámban
Jurdi Leila: Az incesztus motívuma a japán újhullám filmjeiben
Fábics Natália: Kortárs japán horrorfilmek amerikai remake-jei
Pusztai Beáta: Az egész estés élőszereplős mangafeldolgozások narratívájának töredezettsége
