A kétezres évek elején sokan izultak a házaspárok sorsáért, a film kritikai siker is volt, nem csak Almási tabudöntögető témaválasztását ismerték fel, de a dokumentumfilmes elbeszélésének innovációit is. Mivel a Sejtjeink csak nehezen érhető el, a főleg fiatalokból álló közönség vélhetően most látta először, és a reakciókból ítélve 20 év után sem veszített az erejéből. A vetítést követő közönségtalálkozón, rengeteg kíváncsi kérdést kapott Almási Tamás, valamint Györgyi és Karcsi, ami szintén arról árulkodott, hogy a nézők a film hatása alá kerültek.
Felmerült az a kérdés, hogy mennyire volt nehéz Karcsiékat meggyőzni, hogy szerepeljenek a filmben. Györgyi nyílt személyiségnek tartja magát, így rögtön igent mondtak, de nem igazán tudták, valójában mire vállalkoztak, hiszen mindössze egy alkalommal akarták megpróbálni a kezelést, később pedig sodródtak az eseményekkel.
Laci és Tündi a Sejtjeink című filmben
Almási hozzáfűzte, hogy a film előtt szabályos castingot tartottak a klinikán, olyan párokat kerestek, akik részt vesznek a programban. Nagyon sok lelkes jelentkező akadt, de meglepődtek, hogy a forgatás egy napnál tovább fog tartani. A rendező szerint azt hitték a dokumentumfilmről, olyan mint a híradó, nem tudták, valójában ez mivel jár. Györgyiék és a többi pár esetében például azzal, hogy két és fél évig követte őket a stáb, több mint 100 forgatási napon keresztül. De Almási szerint épp a hosszas követés miatt tudtak megörökíteni olyan pillanatokat, amiket megírni soha nem lehetne és egy színész soha nem tudna eljátszani. Csak „idő, türelem, szerencse és némi tehetség kell”, hogy ezekből a mozzanatokból valaki filmet tudjon varázsolni.
A Sejtjeink helye az Almási-életműben
Almási Tamás talán az elmúlt 40 év magyar dokumentumfilmes művészetének egyik legfontosabb alkotója, a Kossuth- és Balázs Béla-díj elnyerése után most a BIDF elismerését is átvehette. Az életműdíja alkalmából nemrég a Filmhu életútinterjút is készített vele. Almási nemcsak rendezőként jelentős alakja a magyar dokumentumfilmnek, hanem iskolaalapítóként is. Kékesi Attilával 2012 óta az SZFE DokMa és nemzetközi Docnomads programért felelős, két olyan műhelyé, ahonnan olyan nemzetközi szinten is elismert alkotók kerültek ki, mint Haragonics Sára, Dér Asia vagy Kőrösi Máté.
A BIDF retrospektívje hiánypótló vállalkozás, tekintve, hogy ezek az alkotások nehezen hozzáférhetőek, ritkán lehet elkapni Almási-filmeket a televízióban vagy más dokumentumfilmes eseményeken, alapos kutakodás árán az interneten lehet némelyiket megtalálni. Úgy tűnt, a fesztiválon sem a Sejtjeink felújított kópiáját látjuk, pedig ezeknek a filmeknek a megőrzése és felújítása, Blu-ray kiadása, illetve streaming platformokra való felpakolása fontos kultúrmisszió lenne.
Almási Tamás (fotó: BIDF)
A Sejtjeink Stőhr Lóránt szerint egy laza trilógia utolsó része az Almási-életműben, ami a születés, szerelem és a halál kérdéseit járja körül. Az ezt megelőző Ózd-sorozatban még egy tömegeket érintő gazdasági összeomlás nagy történetébe helyezte bele az egyént, ebben a ciklusában már a magánélettel és hétköznapi sorsokkal foglalkozott.
A forgatás alatt a dokumentumfilmekben megszokott cinéma vérité módszereit követte, azaz egy megfigyelő szemszögét vette fel, néha kibeszélt a kamera mögül és irányított kérdéseket tett fel, de a legérzékenyebb pillanatokban tapintatosan leállította a felvételt. A filmek megszerkesztésében viszont már segítségül hívta a játékfilmes eszköztárat: a montázzsal megteremtett ellenpontozást, a zenei kíséretet. Ebben segítségére volt Hargittai László vágó, Radnai Annamária dramaturg és Dés László zeneszerző is.
„Velem soha nem történnek csodák”
Az ismeretterjesztő részét a Sejtjeink gyorsan letudja: látjuk, hogyan altatják Györgyit, hogy aztán begyűjtsék a petesejteket, Karcsit pedig a rózsaszín szobába kísérik, hogy ott spermiumokat produkáljon. Kanyó Katalin biológus rácsap a spermium farkára, beülteti a pipettával a petesejtbe, pár nappal később vissza lehet jönni az embrióbeültetésre, majd pedig az eredményhirdetésre Konc doktor úrhoz a budai meddőségi klinikára.
A film ilyen ismétlődő csomópontok köré szervezi az elbeszélést, hiszen ezek okozzák a legnagyobb feszültséget György és Karcsi életében, akik már ötször próbálkoztak sikertelenül. A Sejteink meghatározó motívuma pedig a csoda, ahogy Visky András is írja a kritikájában, hiszen több helyen verbalizálódik a csodavárás vagy a csoda hiánya, ami aztán filmvégi csattanóként mégis megtörténik: Györgyinek és Karcsinak a lombikprogram és a forgatás befejezése után természetes módon gyereke született, melyet egy felirat és állóképek mesélnek el.
A film utolsó képsorai egy babatalálkozó montázsa, és én is elszórakoztattam magam a gondolattal, hogy a filmben megismert házaspárok csecsemőkkel a kezükben fognak érkezni a beszélgetésre. Ehelyett persze már a 20 évvel idősebb szereplőket, Karcsit és Györgyit és Almási Tamást láthatta a közönség. A rendező azzal kezdte, hogy szerette volna megkímélni a házaspárt attól, hogy újra lássák a filmet, ő maga sem tudja érzelmek nélkül végignézni, de a rövid csúszás miatt mégis bent voltak a teremben az utolsó jeleneteknél, így hát „telibe kapták a végét”.
Györgyi bevallotta, hogy nem is bírta ki sírás nélkül, hiszen egy nagyon nehéz időszakát örökítette meg a film és elcsukló hangon mesélte el annak a napnak a történetét is, amikor megtudta, hogy váratlanul teherbe esett, majdnem egy évtizednyi várakozás után.
Tündi a Sejtjeink című filmben
A közönség számára legörömtelibb pillanat az lehetett, amikor Almási Tamás keresni kezdte a nézőtéren a most már húszas éveiben járó Gyurikát, akit utoljára a film premierjén, egyéves korában látott és erről egy fotót is megőrzött. A hátsó sorokban ülő fiút az édesanyja megkérte, hogy álljon fel, majd mindenki megtapsolta őt. Egész biztosan furcsa szerep lehetett, hogy felnőttként is csodagyerekként ünnepelte őt a moziterem.
„Emberi életek vannak a kezünkben”
Györgyi is kissé zavarban volt, látni lehetett rajta és Karcsin is, hogy még most is rendkívül hálásak, hogy Almási és a film részesévé vált az életüknek. A Sejtjeink segítette őket abban, hogy ne adják fel a küzdelmet és hiába nem sikerült a forgatás alatt a mesterséges megtermékenyítés, egyáltalán nem bánták meg, hogy belevágtak a programba.
A beszélgetés alapján egyértelmű volt, hogy mély bizalmi viszonyt teremtett meg a rendező és a stáb a szereplőkkel. Almási szerint minden dokumentumfilmnél „emberi életek vannak a kezünkben”. A videóra felvett, majd cellulioidra átírt filmnek az operatőre is Almási volt, nem azért mert „villogni szeretett volna az operatőri tehetségével”, hanem, mert úgy gondolta, hogy a téma annyira intim, hogy nem bírt volna el nagyobb stábot. Őze Gábor hangmérnök, a ministáb másik tagja is rendkívül érzékenyen nyúlt a témához, de az egész stábot megviselte Györgyi és Karcsi története, bánták, hogy nem tudták megváltoztatni a történetet a vágás alatt. „Ha vallásos lennék, azt mondanám, hogy imádkoztunk azért, hogy teherbe essél” – árulta el Almási Györgyinek, aki ezt megköszönte a rendezőnek, hiszen az ima célba ért.
Almási Tamás (fotó: BIDF)
Stressz és a nyugalmi állapot
A természetes és a mesterséges közti ellentét a filmben is megjelenik, illetve a beszélgetés alatt is szóba került. A Sejtjeinkben a szereplők eszközként tekintenek a testükre: az orvosok által pontosan meg van határozva, minek és mikor kell megtörténnie, mégsincs magyarázat arra, miért nem sikerülnek a beavatkozások. Karcsi szerint a fogantatásnak egy érzékeny pillanatnak kell lennie, nem pedig egy mechanikus, altatás alatt történő beavatkozásnak, hiszen amikor „készül a gyerek, akkor se alszunk”. Ma már úgy látja, hogy az orvos kimondta a film végén a legfontosabb tanulságot, hogy pihenniük kellett, mert a stressz is okozhatta a sikertelenséget.
Amikor már teljesen elengedték a küzdelmet, és egy „nyugalmi állapotba” kerültek, akkor lett végre állapotos Györgyi. Almási vitázott is akkoriban Konc doktorral: hiányolta a pszichológust a klinikán, hiszen úgy gondolta, hogy a lelki okokat is figyelembe kellene venni. A rendező szerint a filmes ministáb töltötte be ezt a szerepet: „Kapaszkodói voltunk egymásnak." Györgyi is elmondta, hogy kamera jelenléte miatt tudtak reflektálni az eseményekre: “Nem fojtottam magamba a problémáimat”.
A Sejtjeink másik nagy kérdése, hogy mennyire kezdi ki a házasságot a gyermektelenség, a hiábavaló próbálkozások sora. Melyik fontosabb, a gyerek vagy a párkapcsolat, illetve hogy kinek a felelőssége a meddőség. Almási szerint komoly probléma, hogy a mai napig a nőket hibáztatják emiatt, zsarolják ezzel őket. A filmből az olvasható ki, hogy a férfiak hiúsági kérdést csinálnak a meddőségből, kifejezetten kellemetlen számukra, nem akarják, hogy más férfi spermájától legyen gyerekük. A nők pedig úgy érzik, hogy a nőiségük sérül attól, hogy nem tudnak anyává válni. Az egyik szereplő, Tündi, még amiatt is bűntudatot érez, hogy csak császárral szült, tehát kimarad az életéből a szülés misztériuma. Györgyit különösen megviselte, hogy a családjában ő volt az egyetlen, akinek nem volt gyereke és a keserves önvádaskodás megmérgezte a kapcsolatukat.
Karcsi és Györgyi a Sejtjeinkben
Karcsinak több meggondolatlan, a feleségét hibáztató mondata volt a filmben, nem igazán nyújtott neki támaszt. Erre magyarázattal szolgált a közönségtalálkozón. Elmesélte, hogy akkorban rendkívül feszült volt, „szétszedte az ideg”, és mivel Tamás egy jó rendező, ezeket a részeket emelte ki, hogy a dokumentumfilm izgalmas és feszültségteli legyen. A film otthon a fiókban hever, nem szívesen nézi újra magát.
Erőt adtak a meddő pároknak az egész országban
A 16 éves fiuknak kénytelenek voltak megmutatni, hogy elmagyarázzák neki a születését, mivel Gyurit csúfolni kezdték az osztálytársai. Sokan még mindig nem tudják mit is jelent a mesterséges megtermékenyítés, az hiszik, csak „kikavarnak valamit” egy kémcsőben. Karcsi szerint nem sok minden változott a film bemutatása óta, manapság is főleg csak a nők nyilvánulnak meg a témában, a férfiak legtöbbször elmenekülnek a téma elől – mesélte nagy hévvel, miután Györgyi zavarában átadta neki a megszólalás lehetőségét.
A film ilyen téren a mai napig tabukat döntöget, azzal együtt is, hogy a bemutatása idején óriási hatása volt. A Szent János Kórházban megháromszorozódott a kliensek száma. Györgyi és Tamás szerint a film rengeteg párnak adott erőt. Sokszor felismerik őket az utcán, Karcsi és Györgyi mellett a rendezőt is gyakran keresik olyanok, akik hasonló élethelyzetbe kerültek, többeket Konc doktorhoz is beajánlottak.
A filmvégi csattanó, vagyis hogy a sikertelen próbálkozások után Györgyi végül természetes úton esett teherbe, számtalan kedves anekdotának ágyazott meg. Almási egy amerikai vetítés vége felé a kijáratnál állított meg egy nézőt, hogy maradjon még bent a teremben, várja meg az utolsó feliratot, ne menjen ki a mosdóba. A néző így tett, örömében egy puszit adott a rendezőnek, majd kiszaladt. Egy tévénéző, aki a férjével nézte a filmet, a stáblista elején visszakapcsolt a focimeccsre, majd végigbőgte az éjszakát, hogy mi lett szegény Györgyiékkel. Csak másnap a munkahelyén mesélték el neki a befejezést. Egy ismeretlen hölgy, aki szintén nem várta ki a film legvégét, levélben adott különböző jótanácsokat Györgyinek, hogy milyen praktikákkal tud teherbe esni. Kis híján én is lemaradtam a befejezésről, de nagyon örülök, hogy csak a happy end után futottam ki pisilni. Megérte.
