Az idei Velencei filmfesztivál rövidfilmes versenyprogramjában, a Corto Cortissimóban (Nagyon-nagyon rövid) indult az egyetlen magyar versenyfilm, Karchi Perlmann Vacsora című filmje. A budapesti származású rendező a honlapja tanulsága szerint már a gyerekkorában annyira imádott fotózni, mint jéghokizni. Kiköltözvén Kanadába először megtér ateizmusából, öt év teológiai tanulmány következik. 26 évesen világ körüli útra indult, valamit keresvén. Aztán megint meglátja a fényt, de immár az objektíven keresztül - halálosan, végzetesen, szenvedélyesen beleszeret a fotózásba.
Realizmus és költőiség - az egyik Tisza-parti jelenet |
Először Ron Garnett fotós ügynöke lesz, az ő képeit adja el. Aztán a saját kezébe fogja a fényképezőgépet, és fotósként keresi a kenyerét - divatszakma, klipek, reklámok szegélyezik az útját. A kenyérkereseti fotós-filmes munka mellett pedig elkezdi indie, független filmes tevékenysgét is. Kulcsszavai: pillanat, jelen, kapcsolat. Ezeket éli át intenzíven, ezeket mozgatja meg alkotás közben.
Vacsora című filmtervével több producert is megkeresett, akik nem láttak benne fantáziát, nem úgy P. Koltai Gábor, a Filmsziget Kft. vezetője. Neki amúgy Lukács Csaba alias Csaba Lucas, Amerikában élő magyar színész mutata Perlmannt. Koltaitól nem áll távol a külföldiekkel szervezett közös munka, a kft munkáinak (gyártás, előkészítés) jelentős része külföldi produkció. A két filmes hamar megtalálta egymással a hangot, s Koltai meglátta Perlmannban azt a "valamit", ami meggyőzte arról, a rendező képes megvalósítani az álmait.
Groteszk és realista látásmód ötvözése |
A Los Angelesben élő rendező más mentalitást képvisel, mint magyar kollégáinak nagy része: képes egyszerre produceri és rendezői szemmel is követni a produkciót. Egyrészről szabadon engedi alkotó fantáziáját, de nem fut ki a világból, ha kimutatásokat, számsorokat, megtérülési mutatókat tesznek elé. Ez a más mentalitás eredményezte, hogy közvetlen állami támogatás nélkül sikerült megcsinálni a Vacsorát. A forgatás Csongrádon folyt - a Megy a gőzös után ez a második sikeres film, amely megörökíti ezt az kevesebb mint húszezres lélekszámú Tisza-menti várost, mindkét film a Filmsziget Kft. segítségével született meg. Amúgy a kft-nek a Vacsora az első olyan filmes vállalkozása, amely nem a mainstream, szórakoztató kategóriát célozta meg - elég jó döntésnek bizonyult.
Egy Karchi Perlmann-önarckép |
A Velencében különdíjat nyert Vacsora ("egyszerre groteszk és realista filmnyelven beszélő, a nagy érzelmi feszültség és a képek közt kapcsolatot teremtő film, amely egy emberi helyzetet mesél el egy olyan világban, ahol élet és halál kérdéseiben nagy bizonytalanság uralkodik") magyarországi sorsáról eddig még nincsenek tervek, de az biztosnak tűnik, hogy a jövő évi Filmszemlén a magyar közönség is megnézheti a 26 perces filmet. A filmet Karchi Perlmann vágta, valamint a koproducere is volt, a főbb szerepekben Koós Olga, Molnár Piroska, Klementisz László játszik, az operatőr Vecsernyés János.
A Filmsziget Kft. a Vacsora mellett most még egy projekten dolgozik: ha minden jól megy, jövőre, Kanadában indul egy újabb közönségfilm forgatása. Koltai Róbert lesz a rendezője, ám egy eddig nem próbált zsánert, egy nagyszabású road movie-t készít, és az is újdonság, hogy nem vállal benne főszerepet. A forgatókönyv még fejlesztés alatt áll, a főbb szerepekben Pindroch Csabát, Szabó Győzőt és P. Koltai reményei szerint egy itthon jól ismert külföldi színészt is láthatunk majd.