El kellene kezdeni végre olyan filmeket készíteni, amin nemcsak a stáb szórakozik remekül a forgatáson, hanem a közönség is a nézőtéren. Nagyon árulkodó például a Megy a gőzös vége főcíme alatt futó bakiparádé – főleg az az árulkodó benne, hogy lényegében nem sokban különbözik az addig látottaktól, magától a filmtől: sok vidám, jó fej ember összejött, hogy véletlenül éppen egy forgatás keretében, de végeredményben minden szigorúbb kötöttségtől mentesen bolondozzon egy jót vidéken.
Koltai Róbert új filmjének legérdekesebb vonása így továbbra is az marad (még a film megtekintése után is), hogy az alkotók egy etikailag ugyan erőteljesen megkérdőjelezhető, ám igen ötletes trükkel próbáltak némi hírverést csapni frissen elkészült művüknek. Szinte az egész magyar sajtót bejárta szeptember végén az a médiahack, ami szerint Kazincbarcika határában régészek megtalálták a barcikai ősanya, Álmos vezér nővérének sírját (a Megy a gőzös-ben egy díszvonat szállítja az egész országon át a nemes ereklyét, ami így eljut cselekményünk helyszínére, Ivarosra is). A frappáns álhír felpezsdítette ugyan a mű körül a levegőt, utólag, a film ismeretében azonban nem volt más, mint sok hűhó – nem sokért.
