„»Könnyen lehet, hogy mindaz, amit magyar filmművészetnek hívtunk, ez az úgynevezett szerzői filmes hagyomány itt ér most véget a szemünk előtt« – foglalta össze a közhangulatot lapunknak egy fiatal filmes." – így kezdődik a Magyar Narancs július 28-i lapszámában megjelent cikk.

Ha engem kérdeznek: nem.

Az elmúlt egy évben, 2021 és 2022 nyarán két független filmet forgattam: tavaly egy low budget, fikciós történetet fiatalokkal, idén egy egész estés kísérleti dokumentumfilmet. Mindkettő moziba kerül majd. Az ilyen filmkészítés alig fenntartható kényszerpálya, a produkciós cégek önereje és szervezői hatékonysága, a stábtagok ingyenes vagy jelképes összegért végzett munkája nélkül nem volna lehetséges. A támogatott térből kiszorított filmesként erős és elemi késztetést érzek: folytatni kell a hivatást, amit 20 éve választottam – ha ilyen nehezen, hát így. Szerencsére vannak igazi szövetségesek, akikkel előre mehetünk.

Többen most forgatják a hasonlóan független munkáikat. Ott vannak az első megjelenő werkfotókon a szereplők, a kamerák, a csapók. Ezek a filmek *lesznek*. Sorban jönnek majd: gondolati és formai szempontból is szabadon készülnek, így biztosított a fent említett magyar szerzői filmes hagyomány.

Hogy valóban biztonságban legyen, ahhoz szükség van arra, hogy ti, filmnézők, fokozottan figyeljetek. Szükség van a filmes off-kánonra. Ezek a filmek szerencsés esetben rövid időre moziba, aztán streaming platformokra kerülhetnek, de terjesztésre fordítható erőforrással, például marketing költségvetéssel alig rendelkeznek. Több esetben kevesekhez fognak eljutni.

Figyeljetek a ritka, az egyszeri, a nem-hivatalos megjelenésekre. Osszátok meg a híreket, reagáljatok, ha éppen rövid időre felvillan egy-egy ilyen munka.

Nézzetek magyar független filmet, és adjátok tovább.