Tegnap vetítették Törn címmel Roman Polanski Kés a vízben-jének magyar változatát a Bálint Házban. A "magyar feldolgozás" megnevezés nem egészen pontos, mivel a filmet angol nyelven, német főszereplőkkel forgatta Altorjay Gábor. A jelenetek nagyrésze szinte tökéletesen leképezhető az eredetiről, ezt a film előtti, az eredetivel párhuzamosan vetített tíz perces technikai rész hivatott bizonyítani azoknak, akik az 1962-es alkotást nem, vagy csak régen láthatták. 

Egészében véve a történet szempontjából az eredetin végzett változtatások indokolatlannak és meggyőző erejüket tekintve gyengének bizonyultak. A szereposztás sem találkozott azzal a színvonallal, amit egy ilyen méretű vállalkozás megkívánt volna. A színes és fekete-fehér részek váltakozása pedig nemcsak hogy izgalmasabbá nem tette a jeleneteket, hanem még gyengítette is azok erejét. Sajnos a szereplők egymáshoz való közeledését nem sikerült kidolgozni, és néhol következetlen a színészvezetés is. A kiejtésükről pedig ne is beszéljünk.

Ami az alapkoncepciót illeti (minden elemet inverzére fordítottak; pl. a
két férfi-egy nő felállás két nő-egy férfire módosult) elég izgalmasnak tűnt, és a filmzene tökéletes, színvonalas újrakeverése (ahogy a film alcíme is
jelzi: jazz film) pozitív élményként könyvelhető el.  

Most már csak az a kérdés, mit fog szólni ehhez a Mester, akinek a
beleegyezése nélkül született meg a film, mintegy állítólagos ajándékként, amit április 18-ai születésnapja alkalmával fog átadni neki az alkotó Párizsban... Reméljük általa pozitívabb fogadtatásra fog találni a film az itthoninál.