Hogyan képzelje el a jövendőbeli látogató a Digitális Kárpát-medence kiállítást?
Képes Gábor: Leginkább úgy, mint egy olyan galériát, amely végtelenített, mozgó képsorokat mutat be. Vagy egy olyan mozit, amely egy ipari műemlék jellegű épületben izgalmas térélményt kínál, és a filmek közötti barangolásra hív. Nem egy egész estés filmet nézünk ülve, hanem különböző korokból származó filmrészletekből összefűzött, kortárs felfogású filmek között sétálhatunk, s ránk van bízva, mely témakörnél állunk meg, mi a fontos a számunkra.
Milyen technológiával valósul meg mindez?
K.G.: A kiállítás domináns technikája a vetítés: elsősorban a falakra, részben pedig a padlóra vetítünk, összesen több mint negyven ponton. Ezek voltaképp filmetűdök, a magyar identitáshoz és a Kárpát-medence világához kapcsolódva, olyan témakörökben, mint a magyar tájak és állatvilág, népszokások és néptánc, az írott kultúra és a művészetek, a fürdők és a sport, vagy neves hazai termékek és feltalálók. Eredeti felvételeken láthatjuk Szent-Györgyi Albertet és Victor Vasarelyt éppúgy, mint régmúlt korok hétköznapi szereplőit.
Mindez egy különleges építészeti térben valósul meg – mit érdemes tudni az egykori gyárépület új funkcióiról és arculatáról?
K.G.: Az épület komplex funkciót tölt be: oktatási, kutatási, módszertani központként működik majd, hozzájárulva Ózd felpezsdülő kulturális életéhez, és a Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet (MaNDA) országos hatóerejű tevékenységének részeként. A jövő év elején nyíló kiállítás terét az épület régi arculata és funkciója is alakítja: formáját és útvonalát az eredeti alagsori falszerkezet, gépalapok is meghatározzák. Reményeim szerint izgalmas kontraszt jön létre a projektorok fénye és az épület nyújtotta térélmény között; a kiállítás alcíme – Magyar fénymúlt – is erre utal: a még jelenvaló múltunk fénnyel való megidézésére.
E kiállításhoz kapcsolódóan egy informatikatörténeti tárlatot is terveznek, itt mivel találkozhatnak majd a látogatók?
K.G.: Egy Digitális Erőmű ideális hely a digitalizálás, az informatika történetének emblematikus tárgyai számára is. A Neumann János Számítógép-tudományi Társaság közvetítésével, a szegedi Informatika Történeti Múzeum Alapítvány gazdag tárgyanyagából választottunk ki főleg hazai gyártású tárgyakat: a hetvenes évek nagy számítóközpontjaiból és az első otthoni számítógépek közül is. A múlt szekrény méretű monstrumai és a ma a zsebünkben lapuló okostelefonok közötti kontraszt sokakat meglep majd.
A kiállításon látható dokumentumok egy nagyívű digitalizációs munka eredményei, mesélne erről?
K.G.: Valóban, sok kiváló kollégám sok-sok hónapon át tartó munkája alapozta meg a tárlatot; a MaNDA kezelésében lévő, óriási filmállományból válogattunk, az 1896 és 1989 közötti, közel 100 év lenyomataiból. Huszadik századi nézőpontból és gyakran archív hatású filmrészleteken jelennek meg a korábbi korszakok, kulturális emlékek is. Eredeti celluloid szalagokról és modernebb hordozókból is válogattunk, főként filmhíradókat, de dokumentumfilmeket és játékfilmeket is. Ezek a digitalizált részletek kerültek aztán két tehetséges, fiatal vágó, Kővári Szabolcs és Dudás Balázs kezébe, de a filmrészleteket összefűző csapat tagja volt Pálfi György rendező is. A mi koncepciónk, javaslataink és az ő művészi szempontjaik eredményeként jöttek létre a kisfilmek, kronologikus sorvezető és a teljesség igénye nélkül, kis történetek és korokon átívelő hangulatok folyamaként.
(x)
