“Számomra döbbenetes, hogy 1849-ben egy kis magyar faluban elkezdődött valami, amit a 20. században koncepciós perek néven ismertünk meg. A két lelkészt letartóztatják, majd gyakorlatilag másfél nap alatt, egy látszateljárás során elítélik, majd ki is végzik. A sietség, a felületesség, a törvényes formába öntött cinizmus rettenetesen ismerős a későbbiekben, nem az oroszok találták ki, Haynau már előttük is sikeresen megvalósította és alkalmazta” – mondta el Szikora János rendező a valós eseményekről, amelyekről először Román Károly színművének kéziratából értesült, amit a szerző özvegyétől kapott meg évekkel korábban.
Szikora a székesfehérvári Vörösmarty Színházban állította színpadra a darabot, amivel a nézőknek is át akart adni valamit saját döbbenetének erejéből. Közben eljutott a levéltári anyagok alapján készült eredeti műhöz, Sobor Antal Perelj, Uram! című regényéhez is. “Amikor elkezdtem olvasni, úgy éreztem, hogy ez egy irodalmi forgatókönyv. A tényekre hagyatkozik, de másrészt annyira képszerű, hogy rögtön megindította a fantáziámat.” A rendező nem tartja magát fatalistának, mégis sorszerűnek érezte, amikor a Filmintézet meghirdette a színházak és filmesek együttműködését támogató pályázatát.
A forgatókönyvet Pataki Évával közösen írták meg, és sokkal inkább az eredeti regényhez nyúltak vissza, mint a színdarabhoz. Meg akarták mutatni, hogy nézett ki a falu 1849-ben júliusában, amikor az országban még dörögtek a fegyverek, de már sejteni lehetett, hogy mi következik. “A darab nélkülözte a történelmi hátteret, a miliőt, amiben lezajlottak az események, csak a főszereplők elfogására, a tárgyalásokra, és a kivégzésre koncentrált. Számomra érdekes, hogyan hatott mindez a falu lakosságára, miképp váltotta ki bizonyos emberekből a hatalomhoz való törleszkedést, a besúgásra való hajlamot, másokból az ösztönös rebelliót.” Szikora János szerint szinte dokumentarista jellegű forgatókönyv született, a fejér megyei könyvtárban megtalálható anyagokat használták hozzá, melyekre Sobor Antal is ráakadt annak idején.
Imre Krisztián és Gáspár Sándor / Fotó: Nagy Endre
Az Ítélet és kegyelem felvételei tavaly novemberben zajlottak, méghozzá az eredeti helyszínen, a fővárostól mintegy 100 kilométerre fekvő Csákberényben. “Hat fokban vacogtunk, egy júliusban játszódó történetet novemberben, külső helyszíneken forgatni nem túl ideális” – idézte fel Nagy Endre producer, aki a helyiek lelkesedése miatt mégis örömmel gondol vissza a nehéz munkára. “Ez a történet a mai napig nagyon élénken él a faluban. A helyiek elképesztőek voltak, szívügyüknek tekintették a filmet, a kedvünkért bármikor félbehagyták a nagyobb zajjal járó munkákat, boldogan jöttek statisztálni, még a vírus ellenére is.” Hozzátette, hogy korábban ugyan nem is hallott a kis településről, de végül annyira szívébe zárta Csákberényt és lakóit, hogy az első lehetséges alkalommal külön vetítést fog szervezni számukra a kész filmből.
A vírus viszont így is egyedi helyzetet teremtett számukra. “Példátlan módon a rendező távollétében kezdődött a forgatás. Nem tudom, volt-e olyan eddig a filmtörténetben, hogy valaki Skype-on keresztül rendezett, de most megtörtént. Visszagondolva jó buli volt, de az ellenségemnek sem kívánom ezt a helyzetet” – árulta el Szikora János, akinek néhány nappal a forgatás előtt csúszott be pozitív eredmény a koronavírus teszten. Mivel az időjárás napról napra romlott, a forgatást nem tudták elhalasztani. “Otthon, a lakásában építettünk fel egy Houston-állomást. Online megkapta a közeli kameraképet és a totált, a hangja ki volt hangosítva az egész stábnak, plusz egy asszisztens végig készenlétben állt a telefonnal, ha János egyedileg akart instruálni egy színészt” – vázolta fel a részleteket Nagy Endre.
“A feleségem nevetett is rajta, hogy reggel héttől mást sem hall a dolgozószobámból, csak hogy ordítok, mint a fába szorult féreg, mert nagyon gyakran elment a térerő” – mesélte Szikora János arról, hogyan tudta a távolból vezetni a színészeket. A 15 forgatási nap fele zajlott ilyen módon, a rendező csak a hónap végén térhetett vissza személyesen a szettre. Mint elmondta, csodának tartja, hogy el tudtak készülni, viszont a körülmények ellenére is nagyon elégedett az eredménnyel. “Erős drámai anyag született, köszönhetően Gáspár Sándor zseniális alakításának, a nagyszerű színészcsapatnak és a stáb csapatmunkájának.”
Szikora János és az egyik meghurcolt lelkipásztort alakító Gáspár Sándor munkakapcsolata a főiskolás időkre nyúlik vissza, számos alkalommal dolgoztak már együtt, köztük az eredeti darabban is. “Azt hiszem, eléggé ismerem őt színészként, beszélem a nyelvet, amivel meg lehet szólítani, tűzbe-lázba hozni. Ehhez félszavak is elegendők, pótolhatatlan dolog, ha egy színésznek nem kell órák hosszat magyarázni.” A rendező szerint az sem múlt el nyom nélkül, hogy több mint 50 alkalommal játszották az előadást. „A film nem a színdarab lefilmezett változata, és a szöveg is sokban különbözik, Sanyi viszont már zsigerből ismeri a figurát. Érezni lehet, hogy nem csak játssza ezt a szerepet, hanem benne él, azonosul vele.”
“Gáspár Sándor nagyszerű színész, neki igazán nincs mit bizonyítania, mégis hatalmas alázattal vett részt az egészben. Már október végén, szombat délután, szakadó esőben is képes volt magától eljönni Csákberénybe a statiszták ruhapróbájára, pedig ott nem is lett volna dolga. Egyszerűen ennyire fontos volt számára, kíváncsi volt, hogy hol és kikkel fog játszani. És végig így állt hozzá” – mesélte a producer a főszereplőről.
Az Ítélet és kegyelem a B&L Line Kft. és a székesfehérvári Vörösmarty Színház együttműködésében, az NFI támogatásával készül. Gáspár Sándor és Imre Krisztián mellett a főbb szerepekben színház társulatának tagjai láthatók. A film operatőre Jancsó Nyika, fővilágosítója Romwalter Béla Richy, producere Nagy Endre.
A filmet a korábbi tervek szerint március 15-én mutatták volna be, ám az utómunka a vártnál tovább húzódott, jelenleg a fényelésnél tartanak. Az Ítélet és kegyelem című filmet várhatóan még idén, az MTVA egyik csatornáján tűzik műsorra.
