- A Gyerekek – Koszovó 2000 a napokban hetedik nemzetközi díját is elnyerte. Miért fogékonyak erre a filmre Portugáliától Dániáig, Belgiumtól Arizonáig?

- Noha a filmet Koszovóban vettük fel, sajnos forgatható lett volna a világ sok pontján. Sokkal általánosabb dologról szól, mintsem hogy helyhez köthető lenne: az erőszak és az etnikai gyűlölet következményeiről, hogy dolgozik tovább ez a kegyetlen háború a lelkekben. Ez az egész világon fontos probléma, s szeptember 11-e után különösen más kontextusba került a film.

- A filmet, hogy csak néhány példát említsek, a belga tévé főműsoridőben mutatta be, egy mexikói kulturális csatorna is megvásárolta, ennek ellenére itthon nem talált forgalmazóra. Miért nincs presztízse Magyarországon a dokumentumfilmnek?

- Noha a szakma és a döntéshozók is tisztában vannak a sajnálatos helyzettel, mégsem alakult ki valami garanciarendszer, ami a magyar dokumentumfilmet életben tartaná. Való igaz, hogy a Gyerekek… tavaly ősszel szombat este 8-kor lement Belgiumban a legnagyobb francia nyelvű közszolgálati csatornán, ez itthon a mai audiovizuális környezetben elképzelhetetlennek látszik. Jóllehet a Magyar Televízió koprodukciós partner volt, nincs hír arról, hogy mikor kívánják levetíteni. A közszolgálati tévének kötelessége lenne sokkal fokozottabban foglalkozni a dokumentumfilmekkel produkciós és vásárlási szinten is, hisz neki nem az a feladata, hogy a kereskedelmi csatornákkal konkuráljon nézettségben, hanem hogy fontos kulturális értékeket közvetítsen. Ezt a nyugat-európai demokráciák audiovizuális rendszerében állami pénzek is garantálják, például az ARTE, a német- francia kulturális adó, költségvetésének 75 százalékát non-fiction dokumentumfilmekre fordítja. Itthon 50-60 millió forintot diszponál a Magyar Mozgókép Közalapítvány dokumentumfilmekre, ez nagyon kevés: kb. egy darab egyórás riport-dokumentumfilm büdzséje Franciaországban.

Másrészt a hollywoodi filmdömping a multiplexekben olyan versenyhelyzetbe hozza az európai filmeket, amelyben a kasszáknak kell megfelelni. Ebben a környezetben a dokumentumfilm egyre inkább átveszi a szerzői film szerepét, s a filmnyelvet megújító nagyon fontos kifejezőeszközzé vált. Erre használják Nyugaton a kreatív dokumentumfilm kifejezést, ami kicsit más, amit mi a hazai hagyományos szociografikus megközelítésű nem fikciós filmek esetében megszoktunk. Az ilyen típusú alkotásokat nagy játékfilmrendezők is készítenek, pl. Werner Herzog, akik ezt a műfajt nem tekintik két nagyjátékfilm közötti passzázsnak.

- Küzdesz most valamivel?

- Vannak terveim, amelyek a produkciós előkészületeknél tartanak. Akár a korábbi kínai filmnél, Az útnál és a Koszovó-filmnél, most is én vagyok a producer, és az anyagi hátteret megteremteni sokkal nagyobb munka, mint maga a forgatás és a vágás. Mindkét film elkészültéhez 75 százalékban külföldi tőkére volt szükség - hogy ilyen mértékű koprodukciós arány kell egy 35 mm-es mozikópiával rendelkező filmhez, az abszurdum. A hetvenes-nyolcvanas években még nem volt ritka, hogy egy dokumentumalkotás filmre forogjon, ismerjük a Gulyás testvérek, Sára Sándor vagy Schiffer Pál filmjeit.

- Hogyan lehetne az itthoni sanyarú helyzeten javítani?

- Mindenki tudja, hogy mi a közszolgálati televíziók kötelessége, talán az lehetne egy előrelépés, ha ezeket a kötelességeket be is tartatnák. Azaz: kapja meg a méltó helyét a dokumentumfilm a műsorban és a finanszírozási rendszerben is. Meg kellene születnie egy jó filmtörvénynek, garanciákra és sokkal több pénzre lenne szükség. Az ORTT pályázatait szigorúbb elvek alapján kellene kiírni, itt is olyan szakmai zsűrire lenne szükség, ami az MMK esetében korrektül működik. Talán a kereskedelmi tévék fokozottabb részvételére is szükség volna.

Ugyanakkor a dokumentumfilm helyzete csak egy fokozottabb szimptómája a magyar film általános betegségének, hisz mindig is mostohagyerek volt. Remélem a választások után a politikusok el fognak azon gondolkozni, hogy foglalkozni kell egy olyan szakmával, ami nemzetközi kulturális érdemeket szerzett az országnak. Az én díjaim tulajdonképpen nem számomra jelentenek dicsőséget, hanem minden egyes díj, nemcsak a sajátjaim a magyar filmszakma jó hírét öregbítik külföldön. Ha ezek a filmek szellemi invenciójuknál fogva minimális anyagi hátterük ellenére is versenyképesek tudnak lenni a világ fesztiváljain, akkor nem szabad hagyni őket elsorvadni.