Apa- és sorskeresés a labirintusban

Danilo Kis 1935-ben született a vajdasági Szabadkán, és 1989-ben hunyt el, Párizsban. Szülei két külön világból érkeztek: édesanyja montenegrói nemesi családból származott – további adalék, hogy a fekete hegyek népét még a török sem tudta leigázni, a magyar zsidó édesapa pedig eltűnt a második világháború alatt a német koncentrációs táborok egyikében. Így Kis munkásságának egyik alapélményét a világháború, a másikat pedig az adta, hogy „különböző civilizációk, népek közt élt, ami folyamatos ön- és eredetkeresésre késztette.”

A rendező, Tolnai Szabolcs szintén a régió szülötte, így a szerb-magyar határlét miatt is késztetést érzett a forgatókönyv megírására, és a film megrendezésére. A forgatókönyv megszületésében ugyanakkor fontos szerepet játszott, hogy a ’60-’70-es években a Vajdaságban létrejött (a magyarországinál izgalmasabb) irodalmi avantgárd kultúra, amelynek a rendező édesapja, Tolnai Ottó (egyben Kis barátja) meghatározó egyénisége volt.

Az én- és apakeresés egy hatalmas labirintussá áll össze

Danilo Kis munkásságára jellemző, hogy erőteljesen hatott rá Jorge Luis Borges, de a forgatókönyv alapjául szolgáló eredeti önéletrajzi munkán ez kevéssé érezhető. A családi trilógia (a Korai bánat, a Kert, hamu és a Fövenyóra c. regények) egy kisfiú felnőtté válását, sorskeresését mutatja be, édesapjának nyomai után kutatva. A mű annyiban mégis borges-i, hogy az én- és apakeresés egy hatalmas labirintussá áll össze, amelynek kiinduló- és végpontja azonos.

A regény-trilógia kulcsfigurája az apa, a Monarchia vasúti főfelügyelője, majd az első világháború után létrejövő jugoszláv állami vasutak tisztségviselője, aki elkészítette az új állam összes szállítóeszközének menetrendjét, (természetesen a vasúti közlekedés volt benne túlsúlyban). A költői vénával is rendelkező, lassan megbomló elméjű, koncentrációs táborban eltűnő szülő megtalálásához Kis és a filmvásznon őt megjelenítő író számára is a Menetrend maradt az egyetlen kézzelfogható eszköz, amikor a ’70-es években elkezdi kutatását. Végül az apai álom beteljesítéseként az író megérkezik Abbáziában, a Grand Hotel Royalba. „A történet semmiképpen sem pusztán önéletrajzi, hanem a valóságtól kissé elemelkedett alkotás, amit a játékfilmes műfaj választása is erősít.”

A történet nem önéletrajzi, hanem a valóságtól elemelkedett alkotás

A fekete-fehérben készülő Fövenyórát Pohárnok Gergely fényképezte, a színészek között magyar részről Derzsi Jánost (egyik nagybácsi), Rajhona Ádámot (Hermann bácsi), Nagy Marit (Hermann felesége) Lázár Katit (egyik nagynéni) találjuk a filmben. Szerb részről többek közt Jasna Zalica (édesanya) Nebojsa Dugalic (Író – Danilo Kis) játszik a Fövenyórában, és egy kettős szerepben látható Lars Rudolf, Tarr Béla filmjeinek gyakori résztvevője.

Egy határélmény-film viszontagságai – többek közt a határon

Az eredetileg 130 millió forintos költségvetéssel induló film 40-45 napos forgatása közel egy évet vett igénybe, és a Duna Műhelyt vezető Durst György producer elmondása szerint eközben a költségvetés is 100 milliósra apadt.

A Duna Műhelyben giga-produkciónak számít
Tolnai Szabolcs rendező 
Mindez annak volt köszönhető, hogy a Jugoszláv államszövetség utolsó két tagja, Szerbia és Montenegró kettévált, és ezért megszűnt az a minisztérium, amely a szerb koprodukciós fél, az Art and Popcorn pénzét folyósította volna. A nagyrészt a Duna Műhely és a Mediawave közös produkciójaként készülő Fövenyóra első felvételei még 2005 novemberében kezdődtek és a télen folytatódtak, de a második etap munkálatai áprilisban már nem indulhattak el.

Nyáron a további partnerek keresése folyt, de ez nem hozott eredményt, ezért a magyar fél újból az MMK-hoz fordult, amely az addigi 46 milliós támogatáshoz további 24 milliót ítélt meg. Végül 30 milliót a korábbi koprodukciós partner is kifizetett.



A pénzek megszerzése után maga a forgatás sem volt zökkenőmentes. Mivel Szerbia nem EU-tag, így határátlépésnél a kellékek, kosztümök, filmnyersanyag, kamera stb. bevitelét a bürokrácia vagy a hajnali kettőkor posztoló határőr akadályozta, hiába vannak minderre előírások.

A forgatás második felével nemrég, szeptember 19-től október 15-ig végeztek az alkotók. A film a következő Szemlére már biztosan nem készül el. Az utómunkálatok előreláthatóan március közepére vagy végére fejeződnek be, hogy a Duna Műhely életében mindenképpen giga-produkciónak számító Fövenyóra indulhasson a Cannes-i válogatón.