Lemondanál a bónuszodról Marion Cotillard kedvéért?
Ezeket a filmeket várjuk Cannes-ban
Május 14-én leterítik a vörös szőnyeget Cannes-ban, és másfél hét múlva az is kiderül, hogy kinek szánja az idei Arany Pálmát a Jane Campion vezette zsűri. Kapitalista dráma, őrült nők és Ryan Gosling első rendezése az idei programban. Mi ezeket a filmeket várjuk legjobban.
A Dardenne-fivérek Marion Cotillardot és a Deux Jours, Une Nuit (Két nap, egy éjszaka) című filmjüket viszik a francia Riviérára. Jean-Pierre és Luc a Rosetta és a L’Enfant után a harmadik Arany Pálmájukra hajtanak, méghozzá Susannal, akinek egyetlen hétvégéje van, hogy meggyőzze a munkatársait, mondjanak le a bónuszukról, hogy ő megtarthassa az állását. A filmről egyelőre nem lehet sokkal többet tudni, de a trailer alapján sírásra számítunk.
Deux Jours, Une Nuit - trailer
Alig egy évvel a hitchcocki Tom a farmon után Xavier Dolan leforgatta ötödik nagyjátékfilmjét, és ezzel végre sikerült meggyőznie a szigorú cannes-i zsűrit, hogy neki is van helye a versenyben. Harmadik filmje, az Így is, úgy is Laurence 2012-ben az Un Certain Regard szekcióig jutott, ám a legújabbról azt pletykálják, hogy az Arany Pálmára is esélyes lehet. Az új film címe Mommy, Dolan pedig még ezt az ártalmatlan szót is nyomasztóvá tudja tenni, bár elég csak a 2009-es Megöltem anyámat-ra gondolnunk, és félelmünk máris megalapozottnak tűnik. A még mindig csak 25 éves, vagyis pofátlanul fiatal kanadai csodagyerek ezúttal egy megözvegyült, egyedülálló anyáról forgatott, aki egyedül neveli erőszakos fiát. Zűrös kapcsolatukba segítő harmadikként a titokzatos szomszéd nő érkezik, mi pedig már most azon gondolkodunk, hogy hányan élik majd túl a rögtönzött családterápiát. Dolan ezúttal is rutinos szereplőgárdával dolgozott, minden főszereplője (Anne Dorval, Suzanne Clément, Antoine-Olivier Pilon) felbukkant már korábbi filmjeiben.
Miután 10 évet töltött az USA-ban, Jimmy Gralton visszatér szülőhazájába, Írországba, és úgy dönt, megpróbál átadni valamit az Újvilág szabadságából a helyi fiataloknak. Megnyitja a környék első szórakozóhelyét, ami tulajdonképpen csak egy hatalmas terem, ahol a helyiek tanulhatnak, táncolhatnak, beszélgethetnek. Az 1930-as évek Írországában azonban a magafajta radikális gondolkodású fickók hamar szembetalálják magukat az egyházzal és a helyi földtulajdonosokkal. A Kes óta Ken Loach bármit forgathat, csak szeretni lehet, a Jimmy’s Hall-t például már az előzetes alapján imádjuk. Ráadásul könnyen lehet, hogy ez lesz az utolsó nagyszabású Loach-film, amit láthatunk, ugyanis az angol mester kijelentette, hogy nem forgat már olyasmit, ami ennyi energiát igényelne.
Jimmy’s Hall - trailer
Az Arany Pálmáért folyó vetélkedés akár házi döntőt is hozhat, ugyanis nemcsak Loach, de egy másik legendás angol, Mike Leigh is versenyben lesz. Leight az angol romantikus tájképfestő, J.M.W. Turner élete és munkássága inspirálta, a Mr. Turner főszerepére pedig Timothy Spallt szemelte ki. Elég, ha végigolvassuk a megszállott, különc festő életrajzát ahhoz, hogy nagyon várjuk ezt a filmet - akad benne minden az apja halála által kiváltott depressziótól a szexuális kihasználtságon át az idősebb nővel folytatott viszonyig. A Turner-rajongók pedig több híres festmény tűpontosan lemásolt képkockáját is kiszúrhatják majd.
Tommy Lee Jones második nagyjátékfilmjével, a The Homesman című westernnel lovagol be Cannes-ba. Az elsővel, a 2005-ös Melquiades Estrada három temetésével a legjobb forgatókönyvnek, és a legjobb színésznek járó díjat sikerült begyűjtenie, utóbbit ráadásul saját magának. Ha pár szóval kellene összefoglalnunk, hogy mire számíthatunk idén, akkor azt mondanánk, három őrült nőre, egy öt hetes túrára és Hillary Swankre. A 19. század közepén járunk, a hajadon (vagy inkább vénlány) Swankra hárul a feladat, hogy három félkegyelmű nőt Iowába fuvarozzon, ahol már várja őket a lelkész jószándékú felesége, Meryl Streep. A nőnek segítsége is akad, méghozzá maga a rendező, aki a film elején kötéllel a nyakában könyörög neki, hogy mentse meg, cserébe jön neki egy szívességgel. Az út során valószínűleg többször eszébe jut majd, hogy bárcsak ne ígérgetett volna ilyen meggondolatlanul. A film Glendon Swarthout azonos című, 1988-as regénye alapján készült, producere Luc Besson volt.
The Homesman - trailer
Mit is választhattunk volna az Un Certain regard szekcióból, mint az ügyeletes hollywoodi szexszimbólum, Ryan Gosling első rendezését, a Lost Rivert (korábban How to Catch a Monster). A fantasy thriller története egy egyedülálló, kétgyerekes anya, Billy körül bonyolódik, aki alászáll a félelmetes alvilágba, miközben fia felfedez egy titkos útvonalat egy misztikus vízalatti városba. (Reméljük, ezalatt a másik gyerekre is vigyáz valaki!) Mindkettejüknek jó mélyre kell merülniük a misztériumban, hogy megmenthessék a családjukat, miközben a vásznon egy sötét trip kockái váltják egymást. A főszerepet a Mad Men dögös vöröse, Christina Hendricks alakítja, de felbukkan egy korábbi Doctor Who (Matt Smith) is, valamint A Grand Budapest Hotel Agathája (Saoirse Ronan) és két kolléga a Csak Isten bocsájthat meg-ből (Ben Mendelsohn, Eva Mendes).
Legjobban természetesen mi is Mundruczó Kornél kutyafalkával megtámogatott utópisztikus állatmeséjét, a Fehér Istent várjuk. „Cannes nem cél, hanem eszköz. A Fehér Istennel a célunk az volt, hogy több nézőt szólítsunk meg, miközben egy igazán fontos kérdést feszegetünk. A felelősségről szerettünk volna egy érzelmes mesét készíteni, melyben a fehér nyugati civilizáció kirekesztő mechanizmusát figyelhetjük, ahogy a mindenkori felsőbbrendű ember megküzd egy elnyomott fajjal” – nyilatkozta nekünk néhány hete a producer, Petrányi Viktória, aki azt is elmondta, tévhit, hogy bérelt helyük lenne Cannes-ban. Ez a tévhit szerencsére ismét megcáfolódott.
