Madarász Isti: Ez volt életem legnagyobb kreatív flowja

A forgatókönyv, amikor hozzám került, már eleve túl volt egy hosszas fejlesztési szakaszon a Filmalapnál, egy másik alkotói gárdával. Az a verzió nem született meg, a Filmalap elkaszálta a gyártási előkészítésnél. Muhi András producer azzal hívott fel, hogy van egy visszautasított forgatókönyve, de ő ebben még érez lehetőséget, érdekel-e engem. Bár úgy kaptam meg, mint valakinek a levetett kabátját, mondtam, hogy elolvasom, és aztán beleszerettem. Írtunk egy új szinopszist, amire a Filmalapban azt mondták, hogy nagyon tetszik nekik, de ők már nem adnak több pénzt a fejlesztésre, ám ha mi a saját szakálunkra dolgozunk tovább forgatókönyvön, akkor azt szívesen elolvassák.

Egy évig dolgoztunk rajta Veres Attilával, és végül el is fogadták - azzal a kitétellel, hogy nagyon drága, le kell felezni a költségvetést. Ismét át kellett írni, ami azért kimerítő volt. Erre megszavaztak egy még alacsonyabb támogatást, mint amit szerettünk volna. Pár héttel később meghalt Andy Vajna, nem volt aláírva a szerződés, a Filmalap lényegében széthullott, nem maradtak döntéshozók, nem tudott elindulni a film. Megalakult a Filmintézet, majd egyszer csak az új vezetőség úgy döntött, hogy ez a projekt tulajdonképpen készen áll és tetszik is nekik, menjen a korábban jóváhagyott költségvetéssel, így 2020 februárjában elkezdhettünk forgatni.

Madarász Isti (középen), Bárnai Péter és Rujder Vivien / Forrás: Intercom

Itthon viszonylag ritkán fordul elő, hogy egy rendezőt talál meg egy már létező forgatókönyv és el is vállalja. Benned korábban is volt nyitottság arra, hogy ne csak saját ötletből dolgozz?

Mindig is erre vágytam. Elég sok forgatókönyvet írtam már, és sok saját sztoriból eredő könyvön dolgoztam másokkal, de mindig vágytam arra, hogy egyszer csak valaki felhív, és átküld egy könyvet, amitől elájulok. Magyarországon az a divat, hogy a rendező a forgatókönyvíró is, vagy minimum a társíró. Az én kedvenc rendezőm Spielberg, ő nem nagyon ír, ahogy mondjuk Ridley Scott vagy David Fincher sem szokott. Viszont cserébe nagyon-nagyon jó forgatókönyvekkel találják meg őket, gyakorlatilag minden, ami jó, náluk landol elsőként. Mások sokszor kérdezgettek már, hogy mégis milyen forgatókönyvet szeretnék kapni, de nem tudtam a választ. Lehetett volna western, vígjáték, vagy bármi más, csak tetsszen. És az Átjáróház ilyen volt.

A forgatáson azt nyilatkoztad, hogy a forgatókönyv, amikor hozzád került, még egy horrorfilm volt. Mi tetszett meg neked benne, és miért döntöttél úgy, hogy romantikus fantasy irányába viszed?

Ezt úgy finomítanám, hogy a forgatókönyv eredetileg bővelkedett a horrorisztikus elemekben. Veres Attila írta, aki egyébként horrorszerző, leginkább ebben a műfajban utazik. Nagyon jó volt a sztori, érdekes a világ és marha izgalmas volt benne a fiú és lány kapcsolata. A sztori alapja, hogy van egy hullaházi éjjeliőr, és egy lány, akibe beleszeret, majd a lány meghal és halottként megjelenik a hullaházban, aztán elkezdenek egymásért küzdeni, érintetlen maradt. Élvezetes volt olvasni a forgatókönyvet, csak végig az volt bennem, hogy ha ezt én csinálnám, belőlem máshogy jönne ki, és nem voltam kibékülve a végével sem. Kifejezetten groteszk volt az eredeti befejezés, én meg azt szerettem volna, hogy happy end legyen. De egyáltalán nem voltam benne biztos, hogy majd hagyják, hogy hozzányúljak.

Hogyan nézett ki a közös munka Veres Attilával? Csak iránymutatókat adtál neki, vagy ténylegesen részt vettél az átírásban?

Eredetileg iránymutatókat adtam, ezt csináltuk majdnem egy éven keresztül, aztán kezdtem türelmetlen lenni, mert egyre csak jöttek az ötletek. Muhi Andrásnak van egy nyaralója, amit kölcsönadott nekünk, és mi bezárkóztunk oda öt napra. Életem legnagyobb kreatív flowja volt, öt nap alatt elvégeztünk másfél évnyi munkát. Mindkettőnk kezében volt egy laptop és hangosan dobáltuk az ötleteket. Attila remek kreatív partner, és övé a végső érdem, mert ugyan én is nyomogattam a gombokat, nincs forgatókönyvírói creditem, mindig az volt a szabály, hogy ő bármit átírhat.

Madarász Isti és Rujder Vivien a forgatáson  / Forrás: Intercom

Miért Bárnai Pétert és Rujder Vivient választottad a főszerepekre, illetve Kulka Jánost a gonosznak?

Ez egy klasszikus casting folyamat volt, megnéztünk hozzá meglehetősen sok lányt és fiút. Vivient találtuk meg előbb, már a második mondata után tudtam, hogy ő lesz. Nem volt túl profi tőlem, de miután befejezte a jelenetet, már mondtam is, hogy valószínűleg őt választjuk. A fiúknál viszont nem tudtam igazán dűlőre jutni, csak toltuk magunk előtt ezt a problémát.

Amikor befejeztük a forgatókönyvet, arra jutottunk, hogy szuper, hogy van egy epikus, igazi főgonoszunk, de az egész filmben két mondata van. Abban a pillanatban beugrott, hogy ez lehetne a Kulka. Akkor már túl volt a stroke-on, tudtuk, hogy mindenféle fizikai nehézségei vannak és nem megy neki a beszéd, de a jelenléte és a tekintete nagyon erős. Nem ráfarigcsáltuk volna a szerepet, hanem volt egy izgalmas karakter, amit meg tudna csinálni. Elmentem hozzá és éreztem, hogy van is hozzá kedve, de szeretek biztosra menni, ezért színházban is megnéztem őt, mert kíváncsi voltam, hogyan mozog és beszél játék közben. Egy héten belül háromféle darabban is játszott a Trojka Társulattal, és mindben szerepelt Bárnai Péter is.

Azon kaptam magam, hogy egy idő után nem is a Kulkát, hanem Bárnait figyelem. A szünetben sms-eztem a castingosunknak, Muhi Zsófinak, hogy ki ez a fiú, és miért nem volt még nálunk castingon, mert pont olyan, mint amilyet mi keresünk. Erre Zsófi átküldött egy casting videót, ami Petiről és Vivienről készült egy másik projekthez, amiben végül nem szerepeltek. Így, hogy láttam őket együtt egy teljesen másik film jelenetében, éreztem, hogy passzolnak egymáshoz.

Madarász Isti a forgó díszletben / Fotó: Pozsonyi Janka

A forgatást kettévágta a covid. Hogyan éltétek ezt meg?

A 19. nap után le kellett állnunk, óriási sokk volt, nem tudtuk, hogy tud-e majd folytatódni egyáltalán. Jó sok hónapig álltunk, aztán egyszer csak újraindulhatott a forgatás, de nagyon szigorú covid protokollok között. Nem forgathattunk statisztákkal, és nem engedtek be a korábban helyszínnek kiválasztott bérházba sem, mert a lakók, érthető módon nem akarták, hogy beköltözzön oda egy egész stáb. Műteremben kellett megépíteni azt a lakást, amihez plusz pénzt kellett kérni az NFI-től. A filmet indító kórházas jelenetet le se tudtuk forgatni, se kórházat, se csecsemőket nem kaptunk. Ez átcsúszott 2021 elejére, de jött az újabb hullám, én meg már le voltam szerződve Mi kis falunkat forgatni.

Az Átjáróházat igazából másfél év alatt, öt etapban vettük fel, de valójában jót tett a filmnek, mert állandóan újra tudtuk gondolni, mindig összevágtuk, nézegettük, változtattunk rajta. Van egy jelenet, amikor Bárnai Peti odamegy a páternoszterhez és leül - a két snitt között másfél év telt el. Rizikós ennyi idővel később valamit folytatni, nehéz elérni, hogy mindenki ugyanúgy nézzen ki. Petinek egy kicsit vékonyabb az arca, és páternoszter sem ugyanúgy néz ki, mert az újabbat egy kicsit tágasabbra építették. Ezeket egy DVD-kommentáron meg tudom majd mutogatni. Az utómunka is irtózatosan elhúzódott, mindenkinek volt már más kötelezettsége. Én például az Átjáróház utómunkája alatt leforgattam több epizódnyi Mi kis falunkat és egy komplett tévéfilmet is, amit közben be is mutattak.

Kijelenthető, hogy az Átjáróház volt az eddigi legnehezebb munkád?

Igen, de a nehézségeket sikerült előnnyé formálni. Óriási kihívás volt, mert nagyon túlvállaltuk magunkat. Attól még, hogy a felét kaptuk meg a költségvetésnek, mint amit eredetileg szerettünk volna, benne maradt az ambíció. Büszke vagyok rá, hogy ez a film sokkal drágábbnak tűnik, mint amennyiből készült, de ennek az volt az ára, hogy nagyon sokan vért és verejtéket nem kímélve dolgoztak rajta.

Átjáróház / Forrás: Intercom

Mi az, amire ennek ellenére a legszívesebben emlékszel vissza a forgatásról?

Nagyon jó élmény, amikor azt éltem át, hogy ülünk az asztalnál, és kitalálunk ilyen hülyeségeket, és hetekkel, hónapokkal és elköltött súlyos forintokkal később ez ott megvalósul. Például amikor megépült a mosdó díszlete, és először láttam videót arról, hogy ott van ez a tízméteres szerkezet és forog körbe. Aztán beépítettük a díszletet, Rujder Vivi rohangált benne, ezt látni hatalmas adrenalinfröccs volt. Az is nagy élmény volt, amikor Kulka először felvette a boncmester ruhát, aztán teszteltük, hogyan fog tüzet okádni - ehhez egy lámpát kellett bevennie a szájába. Már a CGI-tűz nélkül is annyira félelmetesnek tűnt. Mámorító volt belépni a boncmester szobájába is. Egy bezárt irodaház tornatermében építettük fel a díszletet, de amikor belépsz oda, úgy érzed, mintha egy valódi hollywoodi díszletben lennél.

És ott van a bicikli baleset is. Nagy mániánk volt, hogy ezt tényleg a főszereplők csinálják meg. Mindenki mondta, hogy ez veszélyes, nem lehet. Aztán jött Farkas Balázs kaszkadőr, és mondta, hogy kivéve, ha úgy csináljuk, hogy odaáll két daru, és a színészek ki vannak kötve egy kötélpályára. Mielőtt karamboloznának, egy tizedmásodperccel korábban gyakorlatilag lerántjuk őket a bicajról, így nem az ütközés miatt repülnek el, hanem mi irányítjuk az esést. Ezt megtervezte, lerajzolta, bepróbáltuk, és amikor láttuk, hogy ez működhet, tényleg felvehettük, és a színészeknek kutya bajuk se lett.

Madarász Isti és a Pamkutya csapat a forgatáson / Forrás: Átjáróház Facebook-oldal

Robert Eggers az A boszorkány kapcsán nyilatkozta, hogy nagyon megbánták, hogy élő bakkecskével dolgoztak. A ti filmetekben is volt egy fekete kecske, hogyan boldogultatok vele?

Hollóval nehezebb dolgozni. Az állattrénerek már hónapokkal hamarabb elkezdtek több kecskét is trenírozni, és azt választottuk ki, aki tényleg le tudta szedni a zoknikat a szárítóról és odaülni az asztalhoz. Egy jelenet volt, amit nem tudott megcsinálni a kecske, így ezt kihagytuk. Neki kellett volna rohannia a boncmesternek. Az volt a baj, hogy ezt műteremben akartuk felvenni, de nagyon döngött a padló a kecske alatt, és ettől megijedt, nem volt hajlandó nekirohanni a kaszkadőrnek.

Jelenleg egy nagyszabású történelmi tévésorozaton dolgozól. Hogy áll a Tündérkert?

Holnap van a kilencvennegyedik, az utolsó forgatási nap. Azt kell, hogy mondjam, hogy meglepően jó lesz, felülmúljuk a várakozásokat. Nagyon erős a forgatókönyv. Alapvetően nem akartam középkori dolgokat csinálni, húztam is a számát, hogyan csak ilyenek készülnek mostanában. Helmeczy Dorottya megtalált engem ezzel a könyvvel, és igazából udvariasságból kezdtem olvasni, de annyira megtetszett, hogy már másnap felhívtam, hogy érdekel a dolog. Meglepett, hogy mennyire sötét, vad, szexi és cinikus. Amikor leültünk beszélgetni, azt kérdeztem, hogy tényleg ilyennek akarják? Mert akkor benne vagyok. És tényleg ilyennek akarták, egy középkori House of Cards. Remek volt forgatni, elképesztően jó a szereposztásunk és látványos. Jövő szeptemberben fogják bemutatni, úgyhogy most karácsonyozunk egyet és aztán indul az utómunka. 

Címlapkép: Madarász Isti az Átjáróház forgatásán / Fotó: Glódi Balázs