Filmhu: Hol voltál, amikor megtudtad, hogy bejutottál a Critics Week programjába?
Máté Bori: Otthon voltam.
Filmhu: Tudnád három szóval jellemezni a filmedet?
M. B.: Absztrakt kísérleti film.
Filmhu: Régi családi fotók negatívjaiból készítetted a filmet. A saját családod fényképei voltak, vagy máshonnan is kaptál anyagokat?
M. B.: Igen, elsősorban a saját családi fotóimat használtam fel. Mivel szerettem volna megőrizni a film személyességét, ezért eszembe sem jutott „idegen” anyagot használni. Talán két tekercsnyi negatív szerepel összesen a filmben, amit a barátomtól kaptam és nem otthonról hoztam el.
Filmhu: Korábban Lichter Péterrel dolgoztál együtt, ez az első önálló munkád. Milyen fázisokon ment végig a film és hogyan készült?
M. B.: Valójában egy viszonylag egyszerű folyamatról beszélhetünk. Egyszerűen csak kedvem támadt dolgozni valamin és az eszembe jutott, hogy valamelyik fiók alján vannak még fotónegatívok. Mivel a formátum nagyon hasonlított a 35 mm-es filméhez, arra gondoltam, hogy nem okozhat nagy problémát ezek megfestése és mozgóképpé alakítása, éppen azt kell csinálnom, amit korábban is.
Úgyhogy megkerestem a negatívokat, megfestettem őket, kockánként befotóztam a szalagokat, végül mozgóképet csináltam a fotókból. Ezután jött maga a vágás, amit néha megszakítottam, hagytam ülepedni a dolgokat, majd ismét visszatértem a projekthez, és ez így ment addig, amíg úgy nem éreztem, hogy elkészültem.
Filmhu: Mesélnél a címről?
M. B.: Szerintem a címadás sosem egyszerű, most is ez volt az utolsó lépés. Szinte le is mondtam arról, hogy egyáltalán címet adok a filmnek, amikor a sokadik megnézést követően észrevettem egy olyan képet, amin a gyermek alaknak nincs feje. Elfogyhatott a film fotózás közben, valószínűleg ezért lett ilyen, mindenesetre ez megadta a kezdőlökést és végül megszületett a cím, a The Headless Appearance.
Filmhu: Mit jelent számodra a kísérleti filmezés? Milyen technikákkal szeretnél még a jövőben dolgozni?
M. B.: Egész egyszerűen a teljes szabadságot jelenti számomra. Alkalom adtán minden hozzáférhető technikát szeretnék kipróbálni.
Filmhu: Vannak példaképeid ebben a műfajban?
M. B.: Több olyan alkotó is van, akinek a munkáit valami miatt érdekesnek, izgalmasnak, inspirálónak találom. Ilyen például Maria Magnusson, Sylvia Schedelbauer, Stan Brakhage, Peter Tscherkassky, Dan Browne vagy éppen Jeremy Moss.
Filmhu: Fikciós filmrendezők közül kit tartasz izgalmas kortárs alkotónak?
M. B.: Sajnos nem fogok tudni mindenkit felsorolni, ezért azt a két embert említem meg, akik először az eszembe jutottak. Két dél-amerikai rendezőről van szó, az egyik a mexikói Carlos Reygadas, a másik pedig a slow cinema egyik jeles képviselője, az argentin Lisandro Alonso.
Filmhu: Hogy zajlott a premier? Milyenek voltak a reakciók?
M. B.: Nagyon családias hangulatban zajlott, bár így is teltházzal ment a vetítés. Az én filmem mellett egy igazán érdekes japán Roman Pornt mutattak még be, az Aroused by Gymnopediest. A cél az volt, hogy két teljesen különböző filmet valamilyen módon egy adott téma fényében vizsgáljanak, ami ebben az esetben a filmnézés módjához kapcsolódott.
A vetítést egy panelbeszélgetés követte, ahol a moderátor beszélgetőtársa a kanadai elektropunk zenész és performer, Peaches, valamint Julian Ross filmkritikus, a Rotterdami Filmfesztivál kurátora volt. Szerencsére nagyon jól fogadták a The Headless Appearancet. A legnagyobb elismerést talán az jelentette, hogy Peaches egyenesen felkavarónak tartotta a filmet.
