A Psyché, A kőszívű ember fiai és a A veréb is madár operatőre a színek és a kompozíciók kísérletező mestere volt. Halálhírét a Magyar Filmművészek Szövetsége tette közzé.
Hildebrand István budapesti fiú volt még, amikor egy nap a krumpliosztáskor elcsábította egy barátja, hogy menjen vele felvételizni a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, színésznek tanulni. Makk Károly, Kovács András, Bacsó Péter, Vámos László és Fehér Imre osztálytársaként kerül be a színiakadémia első évfolyamára – de ő végül nem színésznek hanem operatőrnek tanul. Radványi Géza és Balázs Béla tanítványa volt, de Hegyi Barna asszisztenseként és Fejér Tamás mellett sajátította el a mesterséget. Tehetsége és elszánt kísérletező kedve korán megmutatkozott, már a második évfolyamon kamerát készített egy Leica fényképezőképből és egy hajszárítóból.
Hildebrand István
Radványi Géza Valahol Európában című filmjének forgatásáról készített werkfilmet, de gyakran alkalmazták statisztaként is. 1950-ben végzett a Főiskolán, de az utolsó évében már a Híradó-és Dokumentumfilmgyár aktív munkatársa volt, közel hatszáz dokumentum-, híradó-, sport- és természetfilmet forgatott. Ebben a munkakörben is megtalálta a helyét az újításnak és a kísérletezésnek; a Bajnokaink a víz alatt című úszófilmhez víz alatti guruló rendszert épített, melybe beszerelték a kamerát, a képet pedig periszkópon keresztül komponálta. Kitágította a szocialista realizmus és a híradófelvételek merev kereteit, tükröződésekben komponált, fényjátékokra fókuszált, miközben filmjei a kívánt információt is átadták.
A lelkes fiatal operatőrt Sztálin halálakor Moszkvába küldték tudósítani, itt találkozott Eduard Tisszével, Eizenstein operatőrével is, akivel a fény dramaturgiai hatásait, az optikák használatát elemezték.
Hildebrand István
Hazatérve hamarosan a magyar filmművészet markáns, kiugró képességű alakjává vált, rendszeresen vállalkozott bravúros, újító technikai megoldásokra. Virtuóz kézi kamerázásáról híresült el, például a Kilenc perc című kisjátékfilmben, ahol a kamera egy bokszoló szemével mutatta a drámai összecsapást a ringben. Emellett olyan modernista filmek is Hildebrand nevéhez kötődnek, mint a Fejér Tamással forgatott Kertes házak utcája, amelyben a kontrasztos fény-árnyék hatások teremtik meg az érzelmi csúcspontokat.
Hildebrandot a monumentális megvilágítások kiemelkedő mesterévé a hatvanas évek legnépszerűbb, leglátványosabb produkciói tették, többek között Keleti Márton és Várkonyi Zoltán alkotótársaként is dolgozott A kőszívű ember fiai, az Egy magyar nábob és a Kárpáthy Zoltán vagy a Szerelmi álmok - Liszt című sikerfilmekben.
Nárcisz és Psyché
Karrierje csúcspontját a magyar filmtörténet egyik legmeghatározóbb darabja, Bódy Gábor 1980-ban készült Nárcisz és Psyché című filmje jelentette. Hildebrand a klasszikus monumentális produkciók után ebben a nem kevésbé grandiózus munkában végre szabadon kísérletezhetett, különböző színes szűrőket használva a forgatás során, trükkökkel manipulálva a film anyagát. Bódy és Hildebrand vizuális játékából született meg a Nárcisz és Psyché világa, amely teljesen egyedülálló módon ötvözi a kosztümös film és az avantgárd formai sajátosságait, megőrizve Weöres Sándor szövegének esszenciáját, miközben ezer szállal kapcsolódik a nyolcvanas évek kulturális közegéhez. Hildebrand utolsó munkáinak egyike a máig közkedvelt, szintén 1980-ban készült A Pogány Madonna volt.
Operatőri és filmrendezői munkásságát több alkalommal is elismerték díjakkal és kitüntetésekkel. 1960-ban Balázs Béla-díjat kapott, 1962-ben és 1967-ben elnyerte a Magyar Filmkritikusok Díját, 1979-ben pedig érdemes művész lett. A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét 1994-ben kapta meg, 2004-ben Szkíta Aranyszarvas díjat, 2007-ben Legenda-díjat vehetett át. Magyar Filmszemle életműdíjas (2008) és Magyar Filmkritikusok Díja életműdíjas (2016) lett, 2018-ban megkapta a Jameson CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál életműdíját.
2015-ben Jelenetek egy operatőr életéből - Hildebrand István legendáriuma címmel készült róla portréfilm Kocsis Tibor rendezésében. Az archív felvételeket Hildebrand István visszaemlékezései mellett többek között Makk Károly, Ragályi Elemér és Venczel Vera kísérik, akik a filmművész technikai jártasságát és naprakészségét méltatják, munkabírásáról és sajátos érzékenységéről beszélnek.
