A Bizalom már a 84. a magyar klasszikusok sorában, amit a MaNDA kiad DVD-n. Fazekas Eszter kiadványszerkesztő (MaNDA) szerint új fejezetet nyitott Szabó pályáján, és meglehetősen sikereset, mivel ezt a munkáját jelölték először Oscarra, amit három további jelölés (Mephisto, Redl ezredes, Hanussen) és egy díj követett (Mephisto). Arról beszélt, hogy Szabó korai filmjeit az új hullámok inspirálták, személyes és szubjektív volt a hangvételük, egy-egy motívumból, emlékből, lírai képből fejlődtek ki, és ezt a korszakot követte a kiforrott, letisztult, puritán Bizalom. Fazekas szerint ez a film sokat elmond a közép-kelet-európai sorsról: a főhősöket üldözi a hatalom, bujkálniuk kell, és ez sokakkal előfordult a régióban a XX században. A történelem sokak életét és jövőjét átírta. A direktor „lélektani oldalról ábrázolt egy félelemben és illegalitásban felnőtt embertípust”.
Szabó arról beszélt, hogy rendezőgenerációjának kétféle példaképe volt, az olasz neorealisták és a francia újhullámosok. Gaál István (Sodrásban) például az olaszokért rajongott, Szabó viszont a franciákért. Az újhullámosok követői szintén két csoportra oszlottak, a Godard- és a Truffaut-hívőkre, ő pedig a Lőj a zongoristára és a Jules és Jim rendezőjét tekintette hősének. A példaképeket fel is kellett vállalni, az Álmodozások korában például Szabó egy felirattal utalt Truffautra és egy plakáttal a 400 csapásra. Szerinte a korai filmjeiben a személyes sorsok csak részei a társadalminak. Ekkoriban a társadalom érdekelte, az egyén viszonya a világhoz. Korai személyes munkáinak zárása mind egyfajta nyitás volt a társadalom felé: az Álmodozások kora, az Apa, a Szerelmesfilm és a Tűzoltó utca 25. kódájában a főhős ráébred, hogy sokan osztoznak sorsában.
Elmondta, hogy az Apa különösen személyes film volt részéről, a Szerelmesfilmet József Attila és Radnóti költészete ihlette, a Tűzoltó utca 25. és a Budapesti mesék idején pedig „elvesztette a fejét” és szürrealizmussal kísérletezett. Bevallása szerint egy idő után megunta a „nagy mozizást”, a „fakszlikat”, azaz a kamerával való játékot, és emberközelibb filmet akart készíteni, az arcokra szeretett volna koncentrálni. Két karakter viszonyán keresztül, két színész arcát fényképezve elmesélni egy történetet, ez volt neki az igazi kihívás. Új kedvencre talált Bergman személyében, megtetszett neki a Persona, A nap vége és a Suttogások és sikolyok stílusa. Tanult Bergmantól, bár szerinte a svéd mester pedig a japán Ozutól merített sokat.
Nem csak ő váltott stílust ezzel a filmmel, de operatőre, Koltai egységes kézjegye is megújult. Munkásságát addig a „mézbarna félhomály” képi világ határozta meg, amit többek közt a Déryné, hol van? című filmben járatott csúcsra. Ezzel szemben a Bizalom képi világa hideg, rideg, kékes, zöldes, szürkés színekben fürdik. Szerinte ez a váltás a stílusában tökéletesen illett a film bonyodalmához: a hősnőt egy moziból kifelé jövet figyelmeztetik, hogy nem mehet haza, helyette álnéven, hamis papírokkal kell bujkálnia egy idegen házban, egy idegen férfi feleségeként - nem csoda, ha ezzel a nő világából eltűnik minden otthonos melegség, és jódarabig nem jön elő. A hősnő az első nap nagykabátban ül le az ágy szélére egy befűtött szobában, ahol a csilláron három helyett csak egy izzó világít, hogy még az is kietlenséget sugalljon. A film fő helyszínéül szolgáló szobabelsőben eleinte még a kandallóban ropogó tüzet is csak a tükörből mutatták, és egyetlen szerelmi jelenetben alkalmaztak meleg színeket. Bútorokból, tárgyakból, ruhából, mindenből igyekeztek hideg színűeket használni.
A javarészt egy szobában játszódó filmet épített díszletben forgatták, amit nagy kihívás volt másfél órán keresztül izgalmasan fényképezni. A helyszín egy Budapest környéki munkásház, de a város zajától tartva műteremben forgattak, kronologikus sorrendben. Kis stábbal dolgoztak, hosszasan próbáltak és egy-egy fontos snittet több tucatszor is felvettek. A díszletből úgy varázsoltak lelakott szobát, hogy Romvári József díszlettervező grafitceruzával firkált repedéseket a falra. Szabó bevallása szerint eleve Andorai Péterre és Bánsági Ildikóra írta a két főszerepet, akikhez egyaránt közel állt a film témája. Előbbi megerősítette, hogy Humphrey Bogart a Casablancában mutatott alakítását vette követendő példának, utóbbi pedig Szabóval együtt látta a Jelenetek egy házasságbólt, és közben odasúgta a rendezőnek, hogy „honnan ismer engem ez a Bergman?”.
A Bizalom digitális felújítását Koltai Lajos felügyelte, a kiadvány tartalmaz egy negyven perces beszélgetést is a rendezővel és az operatőrrel.
