„No future” – énekelte a Sex Pistols 1977-ben, és ugyan cizelláltabb módon, adatokkal és tanulmányokkal alátámasztva mondja azt, hogy Stumpf-Bíró, hogy az összeomlás elkerülhetetlen, de a hatás nem kevésbé mellbevágó, mint amikor a hetvenes évek végén a punk zenekarok színre léptek.
Az erős szavak mögött világos szándék húzódik: „Nyiltan, őszintén, rendszerszinten kell beszélnünk arról hogy ez a problémahalmaz ránk fog szakadni”. Azt is hozzáteszi, hogy egyszerűen fenntarthatatlan a jelenlegi életmódunk, szerinte az „abnormális találóbb kifejezés arra, hogyan élünk, főleg a fejlett világban”.
Arról beszélt Alindának, hogy a közelgő összeomlásnak csak egy szegmense az éghajlatváltozás, az valójában egy következmény, problémák összetett halmazával állunk szemben. Emiatt önmagában a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése nem elég a katasztrófa elhárítására.
Ennél csak jobb jöhet
Ő realista-optimistának nevezi magát, de a jövő amit megfest kifejezetten borús. A probléma gyökerének magát az embert és az emberi viselkedést tartja. Példának hozták, hogy a covid-járvány közbeni lezárások alatt megfogalmazódott egy remény, hogy utána talán kevésbé pazarló életmódot fogunk folytatni, aztán a pandémia után minden visszatért a régi kerékvágásba. Veiszer ara is kíváncsi volt, lát-e arra esélyt, hogy a kapitalizmut lelkiismeretesebbé tegyük? Egy olyan rendszert, aminek az alapja a folyamatos növekedés.
Stumpf-Bíró felhozott egy kutatást: ahhoz, hogy érdemben lassítsuk a folyamatot, hatodára kellene csökkenteni a világgazdaság méretét az első évben, aztán jó darabig felezni. Mindezt egy olyan világrendben, ahol a kitűzött klímacélokat sem teljesíti sok ország. A filmhez kapcsolódva arról is szó esett, van-e bármi értelme az aktivista csoportok látványos akcióinak.
Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy az egész beszélgetés azt súlykolta volna, tegyük fel a kezünket, net együnk semmit, úgyis jön az összeomlás. A legérdekesebb részében azt részletezte Stumpf-Bíró, hogyan készülhet fel az egyén erre az eseménysorozatra, mit tehetnek a közösségek, a cégek, az országok és az országcsoportok. Nem az a kérdés tehát, hogy kerülhetjük el, hanem hogy mit tegyünk, hogyan csökkentsük az összeomlással járó hatalmas társadalmi változás megrázkódtatásait.
Paradigmaváltásra van szükség minden szinten, és ez a beszélgetés alkalmas arra, hogy illúziók nélkül – azzal nem mentjük meg a világot, hogy szelektíven gyűjtjük a hulladékot, de attól még érdemes csinálni –, egy kicsit tudatosabban kezdjünk neki az új évnek.
És ebben a beszélgetés apropójául szolgáló francia vígjáték, az Életrevalók alkotói által jegyzett Ennél csak jobb jöhet is segíthet, amelyben két hitelkárosult férfi ingyen sör reményében csapódik egy zöld aktivista csoporthoz.
Az Ennél csak jobb jöhet december 28-tól látható a magyar mozikban, a Mozinet Nagylátószög-sorozatának korábbi részeit itt találod.
