Kapcsolódó anyagok

Veszélyben az Inkubátor, három nyertes film mégsem készülhet el

Ők jutottak be az Inkubátor Program döntőjébe

Az Inkubátor Program Pitch Fórum zsűrijének döntése alapján a 10 döntőbe jutott projekt közül Ducki Witek: Kiszáradás, Tóth Lili Laura: Magda, Kocsányi András: Sine Morbo, Szabó Márton István: Zajkapitány című filmtervei nyertek, és Füzes Dániel: Ellentétes alapállás című projektje lett a közönségdíjas.

A nyertes projektekre a későbbiekben is érdemes lesz odafigyelni, különösen Füzes Dániel és Bíró Zsombor Aurél előadása és moodfilmje volt meggyőző az MMA-harcos testvérpár sportfilmbe oltott drámájáról, de más miatt is emlékezetes volt a pitch fórum: ritkán fordul elő Magyarországon, hogy filmesek nyílt színen tiltakozzanak az NFI döntései és a működésében tapasztalható problémák miatt, mivel ezzel kockára teszik a karrierjük későbbi alakulását, hiszen egyablakos a rendszer, és csak a filmintézethez lehet pályázni állami támogatásért.

Az NFI fiatal, elsőfilmes alkotókat támogató programjának pitch fórumát nagy érdeklődés övezte, a kilenc projekt teltház előtt mutatkozott be a Toldi moziban. A zsűriben idén Csáky Attila producer, az SZFE oktatója, a Magyar Mozgókép Fesztivál igazgatója, Fülöp József producer, a MOME rektora, Romwalter Judit producer, Szabó Csilla dramaturg, az SZFE oktatója és dr. Tóth István Zoltán televíziós szakember, a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. tartalomszolgáltatási igazgatója foglalt helyet.

Ellentétes alapállás

Aki az elmúlt években nyert az Inkubátor pitch fórumán, az mindig megkapta később a gyártási támogatást – jelenleg játékfilmeknél 120, dokumentumfilmnél 35 millió forint ez az összeg –, és elkészíthette a filmjét. Ez dőlt meg idén márciusban, amikor kiderült, a 7. Inkubátor öt nyerteséből hármat mégsem engedtek gyártásba. Ez bizonytalanságot okozott, és ezzel a lépéssel nehezített pályává vált az Inkubátor, hiszen mostantól nem elég megnyerni a pitchet, a fejlesztés után még az NFI döntőbizottsága is dönthet úgy, hogy nem engedi gyártásba a projektet.

„Ez az utolsó előtti állomás” – tisztázta le az egyik zsűritag, Szabó Csilla, rögtön a nyitóbeszédében, hogy mi is a tétje az Inkubátornak. „A legutolsó állomás az inkubátoros projektek esetében, ugyanúgy, mint a felnőtt, nem inkubátoros pályázatoknál, a döntőbizottság lesz, ahol a művészi minőségen túl költségvetési, megvalósíthatósági szempontok, portfólióba illeszkedés alapján dől majd el, mely pályázatok kerülnek majd gyártásba.”

A pitch fórumon kiválasztott öt elsőfilmes tehát azt nyerte meg, hogy a filmterveik forgatókönyveit tovább fejleszthetik a Filmintézet támogatásával, majd pályázhatnak gyártási támogatásért, amelyről az NFI Filmszakmai Döntőbizottsága vagy Televíziós Döntőbizottsága dönt. Vagyis csak most léphetnek annak a folyamatnak a rajtvonalához, ahol a többi NFI-hez beadott és befogadott filmterv fejlesztése elkezdődik.

Aki a konkrét filmtervekre részletesebben is kíváncsi, olvassa el a döntősökkel készült cikksorozatunkat.

Légy az atombunkerben

Másfél perc volt hátra az első csapat idejéből - mindenki hét percet kapott a pitchre, és hét percet a kérdések megválaszolására -, amikor Paczolay Zsófi és Bíró Bálint, a Máról holnapra rendezői témát váltottak, és arról kezdtek beszélni, hogyan viszonyult az NFI az előzsűri által kiválasztott, így a legjobb tízbe bekerülő projektükhöz.

„Egy éve jelentkeztünk az Inkubátor Programba, decemberben tudtuk meg, hogy megnyertük a fejlesztési támogatást, hosszú ideig nem történt semmi, aztán júliusban azt a határozatot kaptuk a döntőbizottságtól, hogy nem fogjuk megkapni a három millió forintos támogatást, fellebbezésünk hatására aztán ezt mégis megkaptuk” – mondta el Paczolay.

Sine Morbo

Bíró hozzátette, hogy a felkészülésük emiatt „rendkívül terhes volt és bizonytalanságokkal teli”. „E köré szerveztük az életünket, és egyik pillanatról a másikra, következetlenül, kommunikáció nélkül nem tudtunk számítani arra a keretrendszerre, ami amúgy már kommunikálva volt felénk. Ez egy vállalhatatlan helyzet nekünk és a szereplőinknek is.”

Majd kérdéssel fordult a zsűri felé, „Mi lehet a módja annak, hogy legyen egy transzparens kommunikáció a program működéséről a döntéshozók irányából, hogy ne abszolút bizonytalanságban kelljen dolgoznunk?” A kérdésre a zsűri egyik tagja annyit felelt, hogy feljegyezték, és tolmácsolják a döntőbizottság felé.

„Meg kell mondjam nektek, hogy nagyon szomorú vagyok, és a nyitóbeszédtől csak még rosszabb kedvem lett, méltatlan helyzetbe kerültünk mindannyian, az előző három kirúgott filmről nem is beszélve” – kezdett bele a színpadra lépő Brauner Máté, az Eltérítés című filmterv alkotója, majd egy kifejezetten szórakoztató, sok nevetést kiváltó pitchet nyomott le egy korábban Magyarországon élő skót ismerőséről, akivel egy biliárdszalonban ismerkedett meg. A férfiról egy ponton kiderült, hogy teljesen elszállt ezoterikus könyvek szerzője, amiket saját bevallása szerint egy Metatron nevű angyal diktál le neki pár évente. Személyes élményeivel ágyazott meg a konkrét filmtervnek, amelyben azt a folyamatot akarja bemutatni, hogyan lehet beleesni egy teljesen őrült ember hálójába.

Zajkapitány

A zsűri kérdésére, hogy mi a film üzenete, és ki a célközönség, Brauner inkább arról beszélt, hogyan éli meg ezt a helyzetet a színpadon: „A filmhez kapcsolódva Dani barátommal elmentünk egy szervvisszanövesztő tanfolyamra, és nagyon érdekes élmény volt abból a szempontból, hogy nem értettük, mi történik. Az emberek tök őszintén hittek abban, hogy a veséjüket vagy a fogukat visszanövesztik. És kicsit így érzem magam most is.” A közönség hangos nevetéssel reagált.

„Megalázó helyzetbe kerültünk” – folytatta a rendező. „Aktívan benne vagyunk egy programban, és közben mindenféle magyarázat nélkül kirúgnak három embert. És akkor jöjjünk fel ide, vagy jöjjek fel ide, és mondjam el ezt a pitchet mintha...? Teljesen hülyének érzem magam ebben a szituban.” A nagy tapsot kiváltó beszédéről, legalábbis egy jelentős részéről, videó is készült:

A zsűri egyik tagja, Csáky Attila előbb értetlenségének adott hangot, majd egy idézettel reagált az elhangzottakra: „Thomas Bernhardot idézném: légy az atombunkerben. Se ki nem jut információ, se be nem jut információ.” Brauner megkérte, fejtse ki, melyik részét nem értette annak, amit elmondott, de Csáky nem szolgált további magyarázattal.

A kritikákra Fülöp József reagált még: „Semmilyen illetékességet nem vélünk felfedezni az itteni szerepünk és azok között a problémák között, amik az első két pitchben elhangzottak. Nem tudom, hogy fog folytatódni, pitcheket hallunk-e, és azt játsszuk, hogy itt tényleg próbálunk szakmai munkát lefolytatni, vagy kihasználjátok arra az alkalmat, hogy demonstráltok. Mindkettőnek megvan a maga értelme és helye, csak egyszerre a kettőt nehéz vinni.”

A következő hét pályázó csak a saját filmtervéről beszélt.

Magda

„Kócos és kiegyenlítetlen volt a mai prezentáció” – összegzett Csáky a záróbeszédében. A zsűri döntéséről elmondta, hogy egyenlő arányban választottak mozifilmes és tévés alkotást, majd megköszönte az NFI támogatását, a szervezők munkáját, azoknak a produceri irodáknak, színészeknek, akik az egyes pályázatok mellé álltak is köszönetet mondott, és gratulált azoknak a pályázóknak, akik „komolyan vették a feladatot”.

Paczolay Zsófi, Bíró Bálint és Brauner Máté nem kerültek be az öt győztest közé.

Az öt nyertes még egyszer 

Füzes Dániel: Ellentétes alapállás
A sportfilmes és szerzői filmes elemeket vegyítő dráma a testvéri gyűlölet erejéről, a tesztoszteronszagú megbocsátásról szól, melyben mindaz, amit Dénes és a siketnéma Balázs nem bír elmondani egymásnak, ütések és rúgások formájában jön ki belőlük.

Ducki Witek: Kiszáradás
A dokumentumfilm középpontjában egy Alföldön élő fiú áll, aki a globális felmelegedés árnyékában próbálja apja halála után rendbe tenni a gazdaságot, ez azonban rengeteg nehézséggel jár.

Tóth Lili Laura: Magda
A folkhorror századokkal ezelőtt játszódik egy zempléni zsákfaluban, ahová egy titokzatos, elárvult leány érkezik. A dacos, nyugtalan, de büszke Magda napról napra egyre inkább a közösség perifériájára szorul, bár szerelemre talál egy ifjú tanítófiú személyében. A lány kívülállósága egyre inkább táplálja a babonákat, a falu egyre biztosabbá válik abban, hogy a lány természetfeletti erők birtokosa, mely gyanúra a pecsétjét nyomja a tanító halála.

Kocsányi András: Sine Morbo
Filmszatíra egy egészséges kisemberről, aki eltéved a kórházi labirintusban, és összekeverik a kórház egy súlyos betegével. Elveszíti személyiségét és egészségét, és még a másik ember daganatát is kinöveszti magában.

Szabó Márton István: Zajkapitány
A vígjátékban egy 75 éves, viszont soha fel nem növő DJ kénytelen szembenézni azzal a ténnyel, hogy hamarosan meg fog süketülni. Emiatt abba kell hagynia az egyetlen dolgot, amit komolyan vett az életben, a munkáját.