Az Inkubátor nyolcadik évében 70 pályázat érkezett be a Nemzeti Filmintézethez, melyek közül a szakmai előzsűri – Benkő Emese Orsolya forgatókönyv-fejlesztő, Bodzsár Márk és Grosan Cristina forgatókönyvíró-rendezők, valamint Józsa László és Sümeghy Claudia producerek – választotta ki a továbbjutó, így fejlesztési támogatásban részesülő tíz filmtervet. Eljött a pitchfórum ideje, ahol a tizből öt elsőfilmes tervét választják ki, amelyek gyártási támogatást kaphatnak. A program olyan nagysikerű filmek elkészítését tette lehetővé, mint az Egy nap, a Külön falka vagy a Magasságok és mélységek, viszont mivel a hetedik Inkubátor öt nyerteséből három mégsem készülhetett el, komoly kétségek merültek fel a program jövőjét illetően.
Miről szól a filmterved?
Ducki Witek: Dokumentumfilmet szeretnék készíteni arról a küzdelemről, ami a vidéki gazdaságokban folyik azért, hogy mi, városi emberek élelmiszerhez juthassunk. A filmem középpontjában egy Alföldön élő fiú áll, aki a globális felmelegedés árnyékában próbálja apja halál után rendbetenni a gazdaságot, ez azonban rengeteg nehézséggel jár.
Az egymást követő generációk gyakorlatilag évszázadokon keresztül adták egymás kezébe azt a tudást, amit életük során halmoztak fel földművelésről, állattenyésztésről. Azonban a most legfiatalabbnak számító generáció teljesen új kihívásokkal néz szembe a magyar földeken, itt már sokszor nem számít az apa vagy nagyapa tapasztalata. Az időjárás-változás ugyanis teljesen új helyzetet teremtett, és ezzel kell a filmem 37 éves főszereplőjének, Bélának is szembenéznie.
Mióta és miért foglalkoztat ez a téma?
Akik követték a tavalyi pitch fórumot a Toldi moziban, tudhatják, hogy nem előszőr próbálkozom meg támogatást szerezni erre a témára. Idén másodszor érkezem az Inkubátor döntőjébe egy olyan projekttel, ami a hazai gazdálkodók drámáját mutatja meg. Évek óta követem a sorsukat, és rendkívűl fontosnak tartom, hogy film készüljön róluk.
Nem kérdés, hogy az ő sorsuk mindannyinkat érint, ehhez képest nagyon kevés az ismeretünk róluk. Pedig itt dolgoznak értünk néhány kilométerre Budapesttől...
Milyen műfajban gondolkodsz és milyen vizuális világot képzelsz el a filmhez?
A film műfaja dokumentumfilm. Van egy főszereplőnk, akiknek az életét a kamera a következő időszakban követni fogja. Emellett úgy tervezzük, hogy sok időt szentelünk majd arra, hogy képileg minél közérthetőbben, és hatásosabban mutassuk majd meg azt a változást, amit az időjárás az állatok és a növények világában okoz.
Mennyire látod magad előtt a kész anyagot, és mekkora szabadságot hagysz a változásnak?
Bizonyos szempontból pont a "változás" az, ami a film egyik alappillérre, hiszen az időjárás-változás folyamatos újragondolásra készteti a főszereplőt. A legelők minősége napról napra romlik, egyre kevesebb marhát tartanak el, a tavaszi fagyok, a nyári pusztító viharok pedig folyamatosan amortizálják a gyümölcsöst, csak néhány példa ez, ami folyamatos akadályokat jelent a szereplőnknek.
A kész anyagot én már évek óta látom magam előtt, tulajdonképpen tényleg csak arra várok én is, és a stábom is, hogy végre eldördüljön a startpisztoly.
Kapcsolódik a tervhez valamelyik korábbi munkád?
Nem csak a tavalyi tervem kapcsolódik. Talán a legtöbben még emlékeznek arra, hogy a "mecenatúrás" időszakban létezett a Neumann János online filmes pályázat, itt mini támogatásokból lehetett filmet készíteni. A csapatommal már 2017-ben, a Neumann pályázat keretein belül foglalkoztunk a Duna-Tisza közi vízhiány problémáival.
Kikkel, milyen csapattal jelentkeztél az Inkubátorba?
Bármilyen filmet is csinálok, nehéz róla egyes szám első személyben beszélni, mert Vankó Bence barátommal és munkatársammal mindent együtt csinálunk. Török Zita volt a mentorom az idei fejlesztésnél, rengeteget lendített a terven. És túlzás nélkül állíthatom, hogy az alföldi gazdálkodók támogatása is rengeteg jelent a számomra, ők is részei a projektnek, folyamatosan segítik és inspirálják a film létrejöttét.
Dolgozol jelenleg bármi máson, vagy csak a pitchre koncentrálsz?
A csapatommal most már 3. éve gyártjuk a Svenk című heti mozimagazint, folyamatosan beszámolunk a magyar film ügyeiről, így az inkubátoros filmekről is.
Ducki Witek
Ducki Witek 2010-ben diplomázott a Pázmány Péter Katolikus Egyetem kommunikáció és médiatudomány szakán, majd egy évig Berlinben tanult. Késöbb a Magyar Televíziónál dolgozott rendezőként, először Pécsett, majd Budapesten. 2018-ban Vankó Bencével megalapította a Filmarin Stúdiót, azóta folyamatosan rövid dokumentumfilmeket rendez. A Sommelier című kisjátékfilmje a 2018-as Friss Hús versenyprogramjában szerepelt.
A sorozat korábbi részei:
Inkubátor 8.0 – Korom Anna: Lady Sunshine
Inkubátor 8.0 – Brauner Máté: Eltérítés
Inkubátor 8.0 – Szabó Márton István: Zajkapitány
Az Inkubátor idei döntőseit bemutató sorozatunk folytatódik!
