Üdítő színfoltja volt a Szájtépés programjának a Celluloid Műhely bemutatkozása. A Műhely története önmagában is rendhagyó, hiszen a filmhu fórum Kezdők+álmodozók topikjában beszélgető, vitatkozó fiatalok kezdeményezésére kezdett formálódni a csoport, és az egy évvel ezelőtti II. Szájtépés fórumon alakult meg formálisan az önszerveződő autodidakta, lelkes fiatalokból és tapasztalt filmesekből álló filmkészítő műhely.

A csoport az elmúlt évet szorgalmas önképzéssel, szervezéssel, forgatással töltötte. Megalakulásuk óta eltelt egész éves munkájuk gyümölcsét mutatták be az idei szájtépésen 10 rövidfilm formájában.
A Celluloid Műhely vezetőjével, Lóth Balázzsal beszélgettünk a kezdeményezés eddigi eredményeiről és lehetséges jövőjéről.

– Mi volt a Celluloid Műhely előtörténete, hogyan jött létre ez az alkotócsoport?

– Két nevet szeretnék megemlíteni, Csejdy Andrásét és Grunwalsky Ferencét. Csejdy Andrást a Filmhu miatt, a magyar.film.hu-n volt ugyanis egy Kezdők+álmodozók című fórum, ahol összeverődött egy filmezés iránt érdeklődő kisebb társaság. Ezt a kezdeményezést azután Grunwalsky Ferenc karolta fel, és a 2000 júniusában megrendezett II. Szájtépés vitasorozat alkalmával jött létre maga a Műhely.

– Mennyire ismerte egymást ez az Interneten toborzódó tagság?

– A Műhely magját az a csapat, a Mark Produkció, alkotja, akikkel én már 6 éve filmezek, és már 33 rövidfilmen vagyunk túl, ezek főleg független filmek, videóklipek és hasonlók. E köré a mag köré szerveződött a Celluloid Műhely. Mindez azt is jelentette, hogy volt némi technikai hátterünk, és főként független szakembereink: világosító, operatőr, hangmérnök, akik velem együtt a nulláról tanulták meg a szakmát, és ma már igen magas szinten gyakorolják. A Műhely többi tagját azonban egyáltalán nem ismertem azelőtt, az Interneten spontán módon szerveződött a tagság.
A 2000-es Szájtépés vitára ezen előzmények után már egy kész kiáltvánnyal érkeztünk, amihez ott helyben is csatlakoztak emberek, és ez a befogadói attitűd a mai napig érvényes a csoportra, hiszen mi egy nyitott Műhely vagyunk. Ezzel együtt kialakult mára egy 10-20 fős kemény mag, amelyik valóban megbízhatóan, keményen dolgozik. Két alapelv alapján működik a Műhely: az egyik a kölcsönösségi elv, azaz: segítsd a Műhely munkáját, hogy az segítsen neked a te filmed elkészítésében. A másik, hogy a Műhelyben résztvevők a professzionális, minőségi munkát tűzték ki célul, az erre való feltétlen törekvés nagyon fontos irányelv.

– Ha az utcáról beesik hozzátok egy lelkes fiatal, hogyan tud részt venni a Műhely munkájában?

– Kéthetente vannak találkozóink a Ferencvárosi Művelődési Központban keddenként 5 órakor, a következő január 8-án lesz. A tagoktól aktív részvételt várunk el, folyamatos jelenlétet, a vitákban, beszélgetésekben, filmek értékelésében való részvételt. Emellett havi rendszerességgel szakmai kiselőadásokat tartunk, technikai, filmelméleti kérdésekről vetítéssel, szakértőkkel. Ezen előadások, illetve a félévente megrendezésre kerülő Celluloid Workshop megszervezésében való közreműködést várjuk még el a tagoktól (a következő workshop 2002 februárjában lesz, valószínűleg ismét a Kultiplexben), illetve, ha megkezdődik egy film forgatása, ott mindig szükség van segítő kézre. Ezen kívül van saját Hírlevelünk, és még millió olyan dolog adódik, amihez közös munka szükséges.

Érzel valamilyen közös huzatot, amely azt a huszonéves fiatal nemzedéket jellemzi, motiválja, amelyhez te is tartozol?

-Szerintem jelen pillanatban ezt a nemzedéket nem valamilyen közös eszme vagy vágy hajtja, inkább egyfajta ambíció, a filmcsinálás vágya fogja össze. Nem egy közös gondolat, vagy cél fog egybe minket, nekünk most a túlélés a cél, hogy egyáltalán filmet tudjunk csinálni. Ebben a Műhelyben az tartja össze az embereket, hogyha eddig 0% sanszuk volt a filmben való bizonyításra, akkor itt legalább valami esély adódik erre. Ugyanakkor, sajátos módon, mindig van valamilyen visszatérő elem, egyfajta életérzésre való utalás az itt dolgozó fiatalok filmjeiben.
Közös bennünk az újfajta magyar film megteremtésének szándéka, egy olyan típusú filmé, amely nem szét- és elfolyik, hanem kemény kontúrokkal, határozott elképzeléssel, szilárd szerkezettel rendelkezik, amely egyrészt beleillik a világ független filmes vonulatába, ugyanakkor sajátos magyar ízekkel rendelkezik. Ez egyrészt technikai kihívást jelent, mert a világ ma elvárja a jól, magas színvonalon leforgatott filmeket, a magyar jellegzetesség már nehezebb kérdés. Azt gondolom, mi akkor tudunk a világ filmművészetéhez csatlakozni, ha olyat adunk hozzá, ami csak nálunk van, csak ránk jellemző, ami miatt kíváncsiak lesznek ránk. Emir Kusturica ezt vitte sikerre tőlünk délre, mi is képesek lehetünk hasonlóra. Én a magam részéről például a magyar népmesét látom egy jól beépíthető, sikerrel felhasználható nyersanyagnak.

– Ha jól tudom az USA-ban is részt vettél egy filmes képzésen.

– Ez a képzés a New York Film Academy másfél hónapos kurzusa volt, amire ösztöndíjasként jutottam be. Bár én négy éve filmeztem már ekkor, de 16 mm-es filmnyersanyagra akkor dolgoztam először.

Mik azok az alapvető eltérések, amiket az ottani és az itteni helyzet között tapasztaltál, és itt most nem csupán az anyagi lehetőségekre gondolok.

– Az USA-ban a független filmek esetében is erősen érzékelhető a piaci, marketing szemlélet. Nagyon fontos, hogy ők megjelenő, forgalmazásba kerülő filmekben, és közönségben gondolkodnak. De emellett, vagy éppen ezért, nagyon fontos számukra a közérthetőség, a ködösítések, a lilaság kerülése, ami nem egyszer csupán a szakmai vagy koncepcionális hiányosságok elfedésére szolgál. És a közérthetőség itt nem pejoratív fogalom. Végső tanulságként a letisztult egyszerűségre való törekvést említhetném.

– Ha jól gondolom, a Celluloid Műhely számára is fontos cél a minél szélesebb közönséghez jusson el.

– Feltétlenül ez a célunk. Alkotói elképzeléseink megmérettetésének legfontosabb elemét a közönségben látjuk. A film és a közönség találkozásakor derül ki legtisztábban, hogy működik-e az, amit elképzeltünk, és a film készítése során, lehetőleg minél kevesebb kompromisszummal, megvalósítani igyekeztünk. Nem hiszek a közönségfilm, művészfilm kettéválasztásban, abban hiszek, hogy jó filmek és rossz filmek vannak.

- Mik a távlati céljaitok? Egyáltalán mennyire lehet itt előre gondolkozni?


- Szeretnénk eljutni nagyjátékfilmek készítéséig, de egyelőre még a további kisfilmek sorsa is bizonytalan. Jelenleg a kisfilmes műhelyek között szeretnénk helyet, rangot kivívni magunknak, és ez nem is halad rosszul, eddig 16 fesztiváldíjat sikerült begyűjtenünk. Hosszú távon kisköltségvetésű független filmek során át szeretnénk olyan alkotókat kinevelni, akik később akár nagyköltségvetésű nagyjátékfilmekben is képesek lesznek megállni a helyüket.

- Milyen forrásokból vagytok képesek fenntartani a Műhely működését, finanszírozni a filmjeitek forgatását?


- A filmjeink készítésére – eddig 13 hosszabb-rövidebb kisfilmet készítettünk – mindeddig egyetlen fillér állami támogatást sem kaptunk. Eddig egyedül a félévenként megrendezett filmkészítő workshopunk megszervezésére kaptunk állami támogatást. Inkább a privát és üzleti szférától érkezett némi segítség, gondolok itt az Ericssonra vagy a Kodakra, illetve számos kisebb-nagyobb alkalmilag segítő cégre, magánszemélyre. Mindez azonban a tartós túléléshez, pláne az előrelépéshez kevés, ahhoz már állami támogatás, segítség kellene.
Az adományozói kedv felkeltése érdekében igyekszünk minél nagyobb felületen láthatóvá tenni magunkat. Részt veszünk minden fesztiválon, szemlén, vitán, igyekszünk pályázni az állami forrásokért, valamint eddigi filmjeinket tartalmazó CD-Rommal spékelt szponzori levélben keressük meg a lehetséges üzleti adományozókat.
Most ezt tesszük, dolgozunk, filmezünk, és megmutatjuk, hogy itt vagyunk, ezt és így csináljuk, ezek az eredményeink, és bízunk benne, hogy lesznek olyanok, akik lelkesedésükkel, munkájukkal, támogatásukkal segítenek nekünk abban, hogy továbbra is meg tudjuk mutatni a közönségnek, hogy látjuk mi a filmen át ezt a világot.