Az Anyáim története társrendezője, Dér Asia megfigyelői dokumentumfilmet forgatott Einspach Gábor sikeres galériatulajdonos és kortárs műgyűjtő, a budapesti művészeti világ egyik meghatározó szereplőjének hasnyálmirigy-rákkal folytatott, sikeres küzdelméről. Amikor megtudja, hogy hasnyálmirigyrákban szenved, nem omlik össze. A betegségben nem a tragédiát látja, hanem a lehetőséget a teljes újrakezdésre. Mennyire gyakori ez a szemlélet?

A Nagylátószög sorozat legújabb epizódjában Riskó Ágnes onkopszichológus sok különleges, laikus szemmel furcsának tűnő esetről is mesélt, amelyet közel harminc éves, onkológián eltöltött pályafutása alatt daganatos betegekkel kapcsolatban tapasztalt.

„Nagyon sok reakciót hall az ember, akár szélsőséges eseteket is. Van, aki azt mondja, hogy ha maximum hat hónapig élhetek, akkor nem tervezek előre, már nem veszek új télikabátot. Van, aki nem fogadja el, úgy gondolja, hogy ilyen nincs, nekem dolgom van, élni akarok, pozitívan fogok gondolkodik, nem hiszen el ezt az ítéletet. A leggyakoribb, hogy elindul egy kb. 6-8 hétig tartó folyamat, ami alatt a páciens felfogja és tudomásul veszi, hogy mi történik vele” - osztja meg tapasztalatait a szakértő.

 

Szintén változó, hogy mikor kezdődik el az onkopszichológusok munkája. Ha valaki nagyon tájékozott, tudja, hogy léteznek mentálhigiénés szakemberek az ontológiai centrumokban, már azelőtt felkeresi őket, hogy befeküdne az intézetbe, és akadnak olyanok is, akiket annyira tragikusan érint a hír, hogy az eredményt közlő orvos kéri a pszichológust, hogy beszéljen a pácienssel. A folyamat azonban hasonló: a lelki trauma fokozatosan átcsúszik lelki krízisbe.

„A trauma sokkol, megviselő, derült égből villámcsapás és kell egy kis idő, hogy valaki felfogja, hogy ez mit jelent. Felmerül, hogy meghalhat a páciens. Hiszen a rákhoz még mindig nagyon kötődik a halál asszociációja. A krízis akkor érkezik, amikor tudatosul valakiben, hogy mi történik, hogy mostantól megváltozik az élete, a napi rutinja. Néhány hónap, vagy esetleg év után tud valójában visszatérni a mostani életébe, a családjába.”

Riskó Ágnes felhívja a figyelmet arra is , hogy nem szabad elfeledkezünk róla, a rákbetegek, mint mindannyiunk, sokfélék: „Vannak nagyon tájékozottak, akik a mesterséges intelligencia használatával értelmezik a diagnózist vagy a kezelést, de nagyon sok az olyan ember is, aki alig tud erről a betegségről valamit, akik csodálkoznak, hogy hogyan alakulhatott ki náluk, amikor ők semmi rosszat nem tettek.” Azonban közös bennünk, hogy minden beteg keresi az okokat, mindenki próbál egzakt magyarázatokat találni a betegségre, legyen az önmaga vagy valaki más okolása.

„Mindig hallgatok a betegekre. Ha az adott beteg úgy gondolja, hogy egy nagyon erős lelki folyamat vagy sorscsapás okozója a betegség létrejöttének, akkor ennek mentén kezdünk el beszélgetni.” Annak ellenére, hogy a szakember szerint jelenleg nincs tudományos bizonyíték arra, hogy a lelki tényezők felelősek lehetnek a rákbetegség kialakulásáért. Kopp Máriával való közös kutatásuk azonban felhívja a figyelmet arra, hogy egy nagyon hosszan tartó lelki krízis lehet az utolsó csepp a pohárban, amely után egy genetikailag kódolt betegség elindulhat, legyen az cukorbetegség, magas vérnyomás, vagy rákbetegség.

A szakember azt is fontosnak tartja, hogy ne csupán a rákkal küzdő betegek kérjenek lelki segítséget, hanem az őt körülvevő család is. Különösen érdemes figyelni a gyerekekre, akiknél gyakran nem is látszik, hogy érzékelik a megváltozott helyzetet. Sőt, gyakori eset, hogy kifejezetten jól viselkednek, azonban ez annak a nyoma, hogy ők is magukat okolják, és úgy gondolják, ha nincs velük “gond”, meggyógyul a beteg.

 

Fontos kérdés, hogy a gyógyulás után hogyan tud minél egyszerűbben visszatérni a beteg a hétköznapokba. „Érdekes módon - és ez minket is meglep -, sokszor az utolsó kezelés szomorúsággal is vegyül. A beteg azt érzi, hogy már nem kapja a gyógyszereket, a sugárterápiát, a lelki támogatást és már nincs külső védelem alatt. Ez sok beszélgetést kíván a szakemberekkel, és itt nagy felelősségük van az asszisztenseknek, a nővéreknek, a gyógytornászoknak is, akik határterületen dolgoznak.” - fogalmaz Riskó Ágnes. Azonban pozitív hozadéka is van a betegségnek: érzelmi gazdagodás és értékváltozás jellemzi a gyógyult rákbetegeket. Változik a fontossági sorrend és a legtöbben eljutnak oda, hogy az igazi értékek a kapcsolatok, a szeretet, a jól végzett munka, ja óra törekvés és a másoknak nyújtott segítség.

A Nem halok meg ősztől látható a hazai mozikban a Mozinet forgalmazásban. A Nagylátószög sorozat korábbi, vetítések előtti beszélgetései elérhetőek a YouTube-on.

A cikk a Mozinettel együttműködésben született.