Tavaly májusban ezer ember társaságában éljeneztük a filmet, a Cannes-i első nyilvános vetítésen. Akkor azt hittük, hogy ez az élmény felülmúlhatatlan lesz, gondolni se mertünk arra, hogy a februári Oscar-díjátadón újra drukkolhatunk. 34 éve várjuk, hogy az Amerikai Filmakadémia figyelmének újra a középpontjába kerüljünk: Szabó István Mephistója után, a Saul fia is egyszer s mindenkorra beírta magát az egyetemes filmtörténetbe.

Az Amerikai Filmakadémia tagjait is rabul ejtette Saul Ausländer, aki látta a filmet, nem tud szabadulni archaikus-spiritualitásától. Mi is így vagyunk ezzel, Cannes óta próbáljuk megfejteni a titkát: „Paradox módon az új filmnyelv kialakításához az alkotóknak el kellett engedni a bűntudatot, a holokauszt filmek kliséit és ikonográfiáját, a meghatódottság kódjait, a túlélés paradigmáját. Hiszen a Sonderkommandó tagjai mindent tudtak a halál technológiájáról.” - írtuk a filmről a hazai premier után.

A 68. Cannes-i filmfesztiválon

Az Oscar előtti héten összehasonítottuk a Legjobb idegennyelvű film kategória többi jelöltjével is, és már akkor úgy gondoltuk, hogy Nemes Jeles László első nagyjátékfilmje a legnagyobb esélyes. Korábbi cikkünkben a nagy riválisának tartott Mustangról például így írtunk: „A Mustang tartalomban, a Saul fia pedig inkább stílusban erős, ami az előbbi győzelmét jósolná, hisz egy jó sztori általában hatásosabb, mint a virtuóz kameramunka és jelenetezés. Azonban a Saul fia sokkal inkább figyelemreméltó formailag, mint a Mustang a cselekményét illetően. Roppantul ambiciózus, bátor film, aminek stílusa ráadásul a témájában gyökerezik: Nemes Jeles egy felfoghatatlan hatékonysággal üzemelő halálgyárat mutat meg következetesen precíz és maximalista rendezésben. “

Nemes Jeles Lászlóval még Cannes előtt beszélgettünk, akkor egy terápiához hasonlította a film forgatását és előkészítését: „Számomra az derült ki, hogy mi érdekel elsősorban ebben a történetben. Ez pedig az, hogy mi történik akkor, amikor már minden remény halott. Mi marad akkor bennünk, ha már csak élő halottként tengődünk – akár a Sonderkommando tagjai. Mit jelent hinni valamiben? Van-e belső hang és tud-e erősebb lenni, mint a túlélési ösztön? És egy olyan helyen, ahol a vallás már nem létezik, mi a hit? Nem feltétlenül Istenhitről beszélek, hanem egyfajta belső moralitásról.”

Nemes Jeles László a Golden Globe díjával, a háttérben Erdély Mátyás operatőr (Fotó: MTI)

Néhány napja Erdély Mátyás operatőrrel a hirtelen jött siker természetéről is beszélgettünk nagyinterjúnkban, ahol felidézte nekünk azt a pillanatot, amikor Cannes-ban berobbant a Variety kritikusának Twitter-üzenete: „A lavina a premier napjának délelőttjén indul el, amikor a sajtóvetítésen, még a végefőcím alatt a Variety kritikusa feltett a Twiterre egy mondatot a filmről. Fantasztikus látni, hogy 2015-ben ez így működik: egy pillanattal a film után egy fontos kritikus ír 25 karaktert a neten, és onnantól kezdve felrobban a film körül minden. Fantasztikus élmény volt a premier.”

Nemes Jeles legközelebbi alkotótársát sem hagyhattuk ki, Clara Royer francia írónő így idézte fel a kezdeteket: „2010 nyarán jött oda hozzám László Budapesten, egyetlen mondattal, ami körülbelül úgy hangzott, hogy a Sonderkommandóról akar filmet készíteni, annak egy tagjáról, aki élő halottként dolgozik Auschwitzban, talál egy fiút, akiről azt gondolja, hogy az ő fia, és el akarja temetni… Rögtön tudtam, hogy fel fogunk szabadulni a klasszikus holokauszt-film kliséi alól, mert ismertem a Türelem című kisfilmjét. (...) És amikor arról volt szó, hogy egy Sonderkommandós ember történetéről fogunk írni, tudtam, hogy lesznek fekete pontok, mert soha nem fogunk mindent tudni erről az emberről. És ez jó.”

 

Röhrig Géza (Fotó: MTI / Kallos Bea)

A Sault alakító Röhrig Gézát, még szintén a forgószél előtt kérdeztük, akkor így nyilatkozott nekünk a film formanyelvéről: „A legfontosabb az volt, hogy a lehető legnagyobb ívben elkerüljük az e filmekre szinte kizárólagosan jellemző beszédhelyzetet: a vallomásosságot. Ódzkodtunk a főhőst lírai alannyá tenni. Semmit nem árulunk el se róla, se a többi szereplőről. Érdektelen, kik voltak ők a bevagonírozásuk előtt. A párbeszédek tehát rövidek, roncsoltak, a monológot, a zenei aláfestést pedig teljes egészében száműzte a forgatókönyv.”

Zányi Tamás hangmérnökhöz köthető a film újszerű hangkulisszája, amikor a holokauszt “hang-kliséiről” kérdeztük, így válaszolt: „Lászlóval előre megbeszéltük hogy nem szeretnénk klasszikus, érzelmes filmzenét hallani a Saul fia alatt, ugyanis ezek azonnal rányomják a bélyegét a hangulatra. (...) Ezen túl nem szerettük volna erősen és hosszan megjeleníteni azokat a halálhörgéseket, amik valószínűleg jellemzőek voltak a táborokra, csak foszlányszerűen és nagyon távolról tűnnek fel.” A kiváló hangmérnök munkáját külön is díjazták még tegnap este: az amerikai hangmérnökök szövegsége, az MPSE - Motion Picture Sound Editors, a Saul fiának ítélte a Legjobb Külföldi Film díját.

Zányi Tamás (Fotó: MTI/Kallos Bea)

Cannes után a Legjobb idegennyelvű film Golden Globe-díj okozta a legnagyobb örömet, de nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy az elmúlt fél évben számtalan más fesztiválon is sikereket ért el a film: a Stockholm Film Festivalon a Legjobb rendezés, a Chicago Film Critics Association Awards-on Legjobb külföldi film, a New York Film Critics Circle Awards-on a Legjobb elsőfilm, a Zagreb Film Festival-on a Legjobb film, a Szarajevó Nemzetközi Filmfesztiválon a zsűri különdíját kapta meg. A Guardian az év legjobb filmjének választotta, a Camerimagetől (a világ legtekintélyesebb és a legnagyobb múltra visszatekintő operatőri fesztiváljától) Bronz Békát kapott, az Indiewire Critics’ Poll szerint a Saul a legjobb elsőfilm, National Board of Review a Legjobb külföldi film díját adta neki, a San Francisco Film Critics Circle pedig idén a legjobb külföldi filmként értékelte. A Golden Globe előtti este elnyerte a LAFCA (Los Angeles Film Critics Award) díját szintén a legjobb külföldi film kategóriában, múlt héten Erdély Mátyás megkapta az amerikai operatőrszövetség Spotlight-díját, tegnap este pedig a 'függetlenfilmes Oscar'-ként is hívott Independent Spirit Awarddal lett gazdagabb a Saul fia.

 

A vizuális újítás és a hanggal való erőteljes kapcsolaton kívül, így fogalmaztuk meg a film legnagyobb erényét: „Nemes Jeles László filmje elérte a célját: szembenézésre késztet, párbeszédet indít, és a nyilvánosság részévé teszi a Soát, úgy, ahogy arra csak a film képes. Felnyitja egy új generáció szemét, beszélni kezdünk a vészkorszakról, benne a magyar felelősségről és szégyenről is.” Mi már Cannes óta tudjuk, hogy a Saul fia az év filmje, de ma hajnalban végre az egész világ megtudta.