Ötvenezren látták már a VAN-t a hazai mozikban

Az alkotók közleményben mondtak köszönetet a nézőknek, valamennyi közreműködőnek, és „mindenkinek, aki részt vett a film elkészítésében, beleértve a jelenetek hátterében sétáló járókelőket, akik mind tudják: van valami furcsa és megmagyarázhatatlan”. A rendező pedig maga készítette fotóillusztrációval emlékezett meg az ötvenezres számról.

Reisz Gábor kis költségvetésből, barátok segítségével, gerillamódszerekkel készült SZFE-s diplomafilmjét itthon a miskolci Cinefesten láthatta először a hazai közönség. A bemutató után ezt írtuk róla:

„Amolyan coming of age történetről beszélünk tehát, Áron felnövése pedig rendkívül szórakoztató, leginkább azért, mert a havertól kapott csajozási tanácsokkal, a kocsmai lingvisztikával („a magyarok mennek, a külföldiek jönnek”), a bús földrajztanár panaszaival, a szép orrpiszkáló lányokkal, a busz után futással, a Caesar-beli vodkával, a fogközi citromdarabbal és a lefolyóban maradt hajszálakkal mindennapian ismerős és igazi. A tizen-huszonévesek lebegéséről és sodródásáról őszintén, és minden nagy tanulság erőltetése nélkül szól a VAN, miközben Reisz Gábor, mint író, csak a közvetlen környezetéből – beleértve saját magát is – merít ihletet.”