filmhu: A Final Cut válaszreakció a filmtámogatás befagyasztására?
Pálfi György: Mit csinálhat egy filmes, ha nincs pénze filmre, viszont tele van tettvággyal? Nekem volt néhány kevésbé költséges ötletem, köztük a Final Cut, amelynek megvalósításához először évekkel ezelőtt kezdtünk hozzá Lemhényi Réka vágóval. De annyira kezelhetetlenül nagynak tűnt az anyag, hogy az előkészítés fázisában abban állapodtunk meg Rékával, hogy majd nyugdíjas éveinkben, amikor majd sok szabadidőnk lesz, elővesszük ezt a tervet. És akkor jött ez a finanszírozási vákuum és újra felmerült ez a filmterv. Az utolsó pillanatban, amikor már látszott, hogy be fognak fagyasztani mindent, a normatív támogatásomból lecsippentettem egy hozzáférhető pénzösszeget, hogy a munkatársaimat ki tudjam fizetni. Szóval ez egy túlélési ösztönből jött reakció.
A Final Cut teasere
filmhu: A filmedet 500 filmből vágtad össze. Ismersz ilyesfajta kísérletet a világ filmgyártásában?
Pálfi György: Igen, ott vannak például a VJ-k, akik az ötletet ihlették. Bármilyen képet bármivel össze lehet kavarni zenére, amivel hangulatokat lehet előidézni. Engem régóta foglalkoztatott a VJ-zés, csak a parttalanságával nem tudtam mit kezdeni. Azt, hogy akár távoli snittek és képek tudnak találkozni társítottam azzal az igénnyel, hogy a snittek között legyen összefüggés. Nem a véletlenszerűséget akartam hangsúlyozni, hanem azt megvizsgálni, hogy ily módon lehet-e történetet mesélni. Mióta csinálom, az ismerősök küldözgetik, ha látnak valami hasonlót. Van például egy 10-15 perces akciófilm sűrítmény, amit egy amerikai filmes csinált – 50 akciófilmből összevágta az összes futást, pisztolyrántást, menekülést, zuhanást, robbanást, autósüldözést, és ezeket egy húzós zenére folyamatos egységgé vágta. De nekem ez még mindig kevés, én nem csak formai azonosságot keresek, hanem történetet. Az érdekelt, hogy el lehet-e hitetni a nézővel, hogy egymás után sok nő, vagy sok férfi egyetlen egy személy – amennyiben ez megtörténik, kikerekedhet egy történet.
filmhu: Mi volt előbb, a történet vagy a kiválasztott snittek?
Pálfi György: Előbb voltak meg a filmek, mert fontos szempont volt, hogy mely filmekhez lehet hozzájutni. A sarki art-videotéka kínálatát leszűkítettem 500 filmre és kikölcsönözgettem ezeket – ezek adták meg az alapot, úgy sejtettem, hogy ennyi film kell egy egészestés filmhez. Ezután, azt kellett eldönteni, hogy mi lehet az az alapkonfliktus, ami ennek az 500 filmnek a közös halmaza. Innentől kezdve nem kellett sokat gondolkozni azon, hogy a közös nevező a ’boy meets girl’ - férfi és nő kapcsolata még a legkeményebb akció vagy horrorfilmekben is megjelenik.
Úgy kezdtünk neki ennek a feladatnak, mint egy kutató. Személyekre és cselekvésekre bontottuk le a különböző filmeket: nő iszik, nő leül, nő feláll. Leltárt készítettünk a filmekről, majd megvizsgáltuk, hogy ezek a cselekvések milyen történetet adhatnak ki. Aztán egyre bonyolítottuk a dolgot, amikor azt láttuk, hogy a kísérlet működik. Kiderült, hogy ezeket a különböző arcokat, különböző embereket és különböző beállításokat, és ezen belül még a különböző minőségű és formátumú felvételeket, különböző helyszíneken játszódó cselekvéseket egymásba lehet úgy fűzni, hogy az a néző számára egy személy egy konkrét cselekvésfolyamatát mutassa meg. És nemcsak, hogy ez sikerült, de kiderült az is, hogy úgy lehet ezzel a technikával történetet mesélni, hogy érzelmeket él át a néző.
A kezdeti szkepticizmusunk hamar elmúlt és elkezdtük bonyolítani a történetet, oly módon, hogy behoztunk egy harmadik karaktert, ami azért nehéz, mert a vágás során világossá vált, hogy férfi és nő szerelmének bemutatásához ivarérett nők és ivarérett férfiak kellenek, tehát 14-től 55-60 éves korig egymás mellé lehet rakni a szereplőket. Hogy lehet ebbe behozni egy harmadik személyt? Vagy úgy, hogy a korkülönbséget nagyon eltoljuk, és egy 70 év fölötti karaktert hozunk be, vagy megpróbáljuk a comedia dell’arte alapkarakterei közül nem a hősszerelmeseket használni, hanem a mulattató vagy a történetet segítő furcsa karaktereket, akikhez képest a mi általunk felépített férfi markánsan más. Azután elkezdtünk azzal játszani, hogy mi van, hogyha két hasonló karakterű férfi találkozik, aki a nő szívéért harcol. Ebben az esetben filmnyelvi technikákat kell használni a két szereplő kettéválasztásához, szakkifejezéssel tartanunk kell a tengelyt. Ha van két ivarérett férfink, akkor úgy kell megszerkesztenünk a jelenetet, hogy az egyik jól érezhetően a tér egyik oldalán, a másik pedig a másik oldalán álljon. Az, hogy egy lakás után egy rétre, majd egy metróaluljáróra vágunk, teljesen mindegy, a néző a környezetet elfogadja, mert a szereplőre koncentrál.
Ma már azt gondolom, hogy bármilyen tipikus történetet fel lehet építeni ezzel a technikával. Tovább megyek, azt gondolom, hogy hogyha írnék egy forgatókönyvet, de pénzügyi okok miatt nem tudnám leforgatni, akkor a megfelelő filmrészletek kiválasztásával meg tudnám valósítani azt egy ugyanilyen kollázsfilmben. Ennek az egyetlen feltétele, hogy a jeleneten belül ne kelljen túl sok információt közölnie. Markáns, egyszerű történések kellenek.
filmhu: Minden működött, amiről úgy gondoltátok, hogy működni fog?
Pálfi György: Vannak bizonyos befogadási nehézségek. Érdekes, hogy míg pl. egy fürdőszobára gond nélkül rávághatsz egy kikötőt, a nappal-éjszaka változását nehezen tudja elfogadni a néző. Ez egy nagyon érdekes játék volt, a gyakorlatban derültek ki a szabályok. De voltak olyan alapszabályok, amiket az elején lefektettünk: például, hogy képet meg nem változtatunk, nem gyorsítjuk fel, nem lassítjuk le, nem színezzük ki, nem tükrözzük, képarányt nem változtatunk meg. A kép szent.
filmhu: Ki a film vágója?
Pálfi György: Czakó Judit, Szalai Károly, Richter Nóra és Lemhényi Réka a vágók, és mögöttük dolgozott még hat vágóasszisztens. Már a bedigitalizálás nagyon nagy munka volt, majd a vágóasszisztensek feldolgozták az első 120 legromantikusabb filmet, ezeket vágták szét férfira, nőre, férfira és nőre, majd leválogatták cselekvésekre. Rá kellett döbbennünk, hogy rengeteg történet lehetősége van benne ezekben a snittekben, és nekünk kell kiválasztani egyet, így vált szerzőivé a film. Nekem és a film dramaturgjának, Ruttkay Zsófinak kellett eldönteni, hogy merre menjen tovább a történet. Ugyanakkor a vágók is sokat segítettek ebben.
Részlet a Final Cut plakátjából
filmhu: Mennyiben volt más vágói feladat ez, mint egy forgatott anyag megvágása?
Pálfi György: Mindenképpen más, hiszen szinte csak remek snittekkel dolgozhattak. Ami nehézséget okozott, hogy csak vágásponttól-vágáspontig tudtuk használni a filmek képkockáit, illetve ezeken belül tudtunk játszani a ritmussal – rengetegszer éreztük azt, hogy na ide kéne még tíz képkocka, de jó lenne ezt a mosolyt még kitartani, milyen egyszerű lenne ezt továbbengedni a következő snittre. Abban is más, hogy nem egy meghatározott forgatókönyv alapján vágtak, hanem az ötszáz film adta keretek közt. Most találtam rá például egy olyan weboldalra, ahol filmekben elhangzó mondatokra lehet keresni – ez sajnos nem volt a birtokunkban, amikor a filmet készítettük. A párbeszédeket sokszor kellett átvágni annak megfelelően, hogy mit találtunk éppen. Annak stimmelnie kellett nézésirányban, a szereplők életkorában, a napszakban és a mondatoknak is referálniuk kellett egymásra. Nagy szerepe volt ebben a véletlennek is, hogy épp megtaláltuk-e azt a mondatot, amit kerestünk, vagy sem. Itt bizonyos mértékben nagyon le van korlátozva az alkotói szabadság, bizonyos mértékben pedig sokkal több múlik a vágón, mint egy leforgatott film esetében.
filmhu: Mondasz pár filmcímet a Final Cutból?
Pálfi György: Hol kezdjem? Keresztapa, 300, Cápa, Indiana Jones, E.T., A sanghaji asszony, Modern idők, Metropolis, Kék angyal, Nosferatu, Az élet csodaszép, Sin City, Avatar, Áldozathozatal, Jelenetek egy házasságból, magyar filmek közül Körhinta, Szerelem, Ház a sziklák alatt, Bizalom, 80 huszár, Kontroll, benne van az én két filmemből is egy-egy snitt. Vannak benne animációs filmek is, Hófehérke, Cowboy bebop, János vitéz, vannak benne tv-sorozatok is, mint a Dexter, a Mad Men vagy a Twin Peaks. Próbáltam nagyon igazságos lenni a válogatásban, szempont volt, hogy nagyjából lefedje a filmtörténetet, az elmúlt 116 évet, a legkorábbi film A vonat érkezése, és mivel ezt két éve kezdtük el, a paradigmaváltást előidéző Avatar-ral fejeződik be a lista. Nagyon figyeltem rá, hogy egy rendező se legyen fölülreprezentálva, egy rendezőnek maximum két filmje lehetett bent a válogatásban, és arra is próbáltunk figyelni, hogy az országok és nemzetek között is igazságosan osszuk el az arányt – ezért természetesen a hollywoodi filmek jelennek meg a legnagyobb számban. Nagyon figyeltünk, hogy az európai film, a német, a francia, a skandináv, az olasz film megjelenjen, a kelet-európai film is fontos volt és a távol-keleti is – legyen benne japán, kínai és bollywoodi film is.
filmhu: A film élvezeti értékét befolyásolja az, hogy a néző ismeri-e az összevágott filmeket?
Pálfi György: Nagyon! Minél többet ismer, annál jobban élvezi a filmet, hisz a felismerés örömével gazdagodik.
Egy másik részlet a Final Cut plakátjából
filmhu: És nincs az az idegesítő érzés, hogy de ez nem is így folytatódik?
Pálfi György: Gyakran játszunk is ezzel – az én kedvenc jeleneteim azok, ahol teljesen más kontextusba tudtuk helyezni az eredeti filmből származó snittet. Ilyen például, amikor a nő szomorkodik, és Hitchcock Psycho-jának zuhanyzós jelenetéből a nő haldoklását vágtuk be, ahogyan lecsúszik a fehér csempén. Ezt teljesen koherensen be tudtuk tenni, noha az eredeti kontextus egészen más. Egy másik Hitchcock filmet is átértelmeztünk, férfi és nő kergetőzésébe bevágtuk az Észak-északnyugat azon jelenetét, amelyben a férfi menekül a kukoricásban a repülőgép elől. Ilyenkor kezd el küzdeni a nézőben az az érzet, hogy nemhogy nem így folytatódik, de nem is erről szólt ez a snitt! Az a kérdés, hogy melyik kerekedik felül, a mi jelentéstartományunk, vagy az eredeti élmény van annyira beépülve, hogy nem tudja fölülírni ez a film.
filmhu: Hogyan tudtatok ebből az ötszáz filmből nagyvásznon vetíthető minőséget beszerezni?
Pálfi György: Hál’ istennek vannak olyan nemzetek, akik gondozzák a filmjeiket, kiadják azokat HD vagy Blue-ray minőségben. Azonban 450 film esetén a jogdíjakat nemcsak anyagi , hanem adminisztrációs szempontból is lehetetlen megszerezni.
filmhu: Mi a helyzet a filmjogokkal?
Pálfi György: Ez a film alapvetően a Színház- és Filmművészeti Egyetem oktatóanyaga, semmilyen anyagi ellenszolgáltatást nem kérünk a megtekintéséért. Az alkotásommal nem bántok senkit, senkinek nem okozok sem anyagi, sem erkölcsi hátrányt, hiszen ebből a filmből soha nem lesz bevételünk, sosem fogjuk pénzért eladni, nem lehet belőle nyilvános vetítést tartani, sosem lehet rá mozijegyet venni és sosem lehet bemutatni televízióban. Ha jogilag megtámadnának, akkor pont úgy lennék, mint egy amerikai akcióhős, aki a törvények ellenében az igazságot képviseli. Én most a törvények ellenében a művészetet képviselem, és azt mondom, hogy az alkotói szabadságba ennek bele kell férnie. Ez a film a mozi dicsőségét zengi. Esterházy Péter – mint tudjuk - a Harmonia Caelestisbe oldalakat másolt be mások műveiből. Németországban is megjelenhetett a könyv, forrásmegjelöléssel. Itt is így dolgoztunk, megjelöltük a forrásokat. Önálló alkotói értéket hoztunk létre úgy, hogy a világ filmművészetére, mint nyersanyagra tekintettünk.
A kép az szent Fotó: Valuska Gábor
filmhu: Ezek szerint Te beletörődtél abba, hogy a Szemlén lesz 1-2 ingyenes vetítés, és azon túl sem itthon, sem külföldön, sem moziban, sem tévében nem lesz látható a film?
Pálfi György: Azt gondolom, hogy zártkörű vetítések lesznek ebből a filmből, illetve filmklub-jellegű, belépődíjmentes mozielőadásokon fog megjelenni. Televízióban biztosan nem lehet vetíteni. Azon vagyok, hogy az egyetem honlapján elérhetővé tegyük, az Uránia moziban történt bemutató után.
filmhu: Hány perces a végefőcíme?
Pálfi György: Hat. Minden filmcím, rendező, gyártó stúdió és minden képen megjelenő szereplő, akit fel tudtunk ismerni szerepel a végefőcímen.
filmhu: Ha egy néző gyanútlanul, minden előzetes információ nélkül beül erre a filmre, be fogja tudni fogadni?
Pálfi György: Igen! Nagyon közönségbarátra csináltuk.
Nézd meg a filmhu hasonló eljárással készült imidzsfilmjét, amit a tizedik születésnapunkra csináltunk!
Pálfi György filmje két alkalommal látható a Filmszemlén: február 4-én 16 órakor a Toldi moziban, 20 órakor pedig az Uránia moziban.
