Primanima 2017: Elsőfilmes rajzfilmcsodák kavalkádja

Az idei megnyitó a nemrég elhunyt Nepp József előtti tisztelgéssel indított, a szervezők a neves animációs rendező egyik kevésbé ismert, ám talán legmorbidabb alkotását választották: a 60-as években készült Öt perc gyilkosság pontosan azt nyújtja, amit címében is ígér. Kissé zavarba ejtő érzés látni, ahogy a Mézga család és a Gusztáv ismerős stílusában rajzolt figurák szoros egymásutánban mészárolják le egymást hosszú perceken keresztül, még az ironikus felütés ellenére is. A film elején felbukkanó rendező kaján mosollyal állítja, hogy ő csak a nézői igényeket szeretné messzemenően kiszolgálni.

A versenyprogram előtt kedvcsinálóként egy kisfilmet is megtekinthettünk, M.Kapitány címmel. A Primanima sajátossága, hogy animációs fesztivál létére élőszereplős promófilmmel harangozzák be a szervezők, amely ráadásul nem is kapcsolódik szorosan az animációhoz, pusztán a fesztivál szellemiségéhez hivatott igazodni. Az idei kisfilmet (amelynek megjelenéséről oldalunkon is beszámoltunk) Püsök Botond rendezte, és az első magyar szuperhősfilm castingján játszódik, a szituációt pedig a készítők ügyesen fel is használjanak arra, hogy kicsit odacsípjenek a zsánerkonvencióknak.

Püsök Botond: M.Kaptiány

Az első két blokkban öt magyar versenyzővel találkoztunk, melyek közül Lovrity Anna Katalin Vulkányszigete, Barkóczi Noémi Second handje és Wunder Judit Köteléke is kedves ismerőseink az idei KAFFról. Mint ahogy azt nyáron is megállapítottuk, furcsa véletlen, hogy mindhárom kisfilmben macskák a főszereplők, ám mégis három rendkívül eltérő stílusú és kiemelkedő alkotásról van szó. A kellemes színvilággal dolgozó Vulkánszigetben egy nősténytigris menekül egy megtermett tigriskandúr elől, aki megbolygatja a vulkanikus szigetecske békés világát. A Second Hand főszereplő cicája a használt ruhaboltok veteránja, aki egy kötött pulóver alakjában jár kézről kézre. A Kötelékben pedig egy nagyra nőt kandúr és gazdájának intim kapcsolata tárul fel.

Barkóczi Noémi: Second hand

Kántor Zsolt Prométheusz, a cickány című munkája fanyar humorú mese egy kis erszényesről, aki új otthont keres a szeméttelepen, közben pedig majdnem elsajátítja az eszközhasználatot (és a fegyvergyártás tudományát) egy gyufa segítségével. Szucher Ágnes Tudod, mitől félek? című kisfilmjének érdekességét az adja, hogy a címbeli kérdést gyerekek válaszolják meg: a kicsik még kisebb korukból idéznek fel emlékeket, amelyeken már ők maguk is csak jót nevetnek. A bájos kis történetek egyszerű, gyermekrajzokat mímelő stílusban elevenednek meg a pár perces alkotásban. Szentesi Imre Örvény című igazán rövid animációja egy tengeri tragédia újrajátszása, amely elsősorban készítőjének technikai tudását demonstrálja a kis edényben kialakuló hullámverés és örvény látványos megjelenítésével.

 

Kántor Zsolt: Prométheusz, a cickány

A külföldről érkezett nevezők körében sem volt hiány figyelemreméltó animációs munkákból. A német Robert Löbel Link (Kapcsolat) c. rajzfilmje főszereplői ikrek, akik a lehető legfurcsább helyen, a hajuknál fogva nőttek össze. A két testvér nemcsak az ismeretlen külvilágot fedezni fel, hanem a (szószerinti) elszakadás nehézségeivel is szembesül a rövid mesefilm során. A francia alkotók által készített Garden Party szinte fotórealisztikus számítógépes animációval dolgozik, ám nyugalmas természetfilm helyett morbid csattanóval végződő szatírának bizonyul: különféle békák és varangyok veszik át a hatalmat egy elhagyatott luxusvillában, ám az igazi történet a háttérben bontakozik ki. Szintén Franciaországból érkezett az Eugéne Boitsov Az Asztal című kisfilmje, amely zseniálisan játszadozik geometriai formákra épülő karaktereivel. A főszereplő szögletes mesterember számára egy asztal kiigazítása csap át egyszerű rutinmunkából komoly nehézséggé.

Florian Babikian, Vincent Bayoux és mások: Garden party

Lucréce Andrea kisfilmje olyan gyöngyszem, amit egy csikkekkel és rothadó hínárral borított partszakaszon mosott szárazföldre a tenger. A Nagypapa, a rozmár című történet pár percben elragadó mélységű viszonyrendszert képes megteremteni a látszólag diszfunkcionális, valójában a gyász különböző állapotában járó családtagok között. Mindezt remek, többek között Myazaki stílusát idéző, hagyományos animációval, miközben az emberi dráma mellett némi természetfeletti horrort is csempész a történetbe. ‘Kés, villa, olló, gyerek kezébe nem való’ – lehetne az alternatív titulusa Suraya Raya stop-motion bábfilmjének, de helyette a Ne gondolj a rózsaszín elefántra címet kapta. A főszereplő kamaszlánynak öccsére kell vigyáznia, közben kénytelen megküzdenie félelmeivel, ugyanis a lány retteg a szúró-vágó eszközöktől. Balszerencséjére a konyha és a kerti sufni is tömve van velük és vásott kistestvérének köszönhetően nem kerülheti el őket. Szorult helyzetbe kerül Paul Jadoul Totems című rajzfilmjének főszereplője is: a favágó lába beszorul egy kivágott fa alá, a meneküléshez pedig meg kell tanulnia azonosulni azokkal a lényekkel, akiknek otthonát eddig szorgalmasan pusztította.

Paul Jadoul: Totems

Beszámolónkat a Primanima Fesztiválról hamarosan folytatjuk!

Borítókép: Vulkánsziget