Filmhu: Mi volt a fő motivációd, amikor nekikezdtél a Margóhoz kapcsolódó kisfilmnek?
Reisz Gábor: Több dolog volt, ami ugyanannyira motivált. Például nagyon régen forgattam, ami iszonyúan hiányzott, hiszen az egész filmezésnek a forgatás a legjobb része. Valuska László hívott fel azzal az ötlettel, hogy minden évben csinálnak valami hasonlót a Margóra, és idén egy kisjátékfilmet képzeltek el. Ráadásul azt a fajtát, amit a legjobban szeretek, ami megmarad kisfilmnek és nem akar több lenni. Nem akar pár perc alatt nagy történeteket elbeszélni, hanem kiragad az életből egy kis szeletet. A szereplők néhány óráját szerettem volna megmutatni, ahol találkozik az irodalom a városi élettel. A színészekkel is nagyon élveztem a közös munkát, a próbákat, az improvizációk finom irányítgatását. Ezt mind nagyon szeretem.
Filmhu: Mit gondolsz magáról a jelenségről, hogy egyre több videó készül direkt az internetre?
R. G. : Fantasztikus dolognak tartom. Az egész módszer olyan utat jár, ami egyáltalán nem köszön vissza a nagyjátékfilmek nyelvében. Roppantul érdekel, mert furának tartom, hogy a két forma ennyire nem hat egymásra. A nagyjátékfilm persze bizonyos mértékig mindenre kihat, de visszafelé már nem működik. Itt elsősorban a kísérletező, filmnyelvi játékokkal működő videókra gondolok, amelyek kifejezetten azért készülnek, hogy három percre lekössék az embert.
Filmhu: Profi színészekkel dolgoztatok együtt?
R. G.: Szabó Zoltán a Szputnyik Társulathoz tartozott, profi színész, akit régóta ismerek és dolgoztunk is már együtt. A lányt Becsey Kristóf operatőr ajánlotta, egy hónapja ismerte meg egy fesztiválon. Ő egy külföldi, amatőr színész. Az, hogy nem magyar, sok mindent behozott a történetbe, főként a kommunikáció képtelenségét.
Filmhu: A harmadik szereplő, Horváth Kristóf hogy került a képbe?
R. G.: Nagyon szeretem Kristófot és dolgoztam is vele négy évvel ezelőtt szintén egy margós videónál. Most láttam a slam poetry-s munkáit is, és úgy gondoltam, hogy erre a szerepre most ő a leghitelesebb ember.
Filmhu: Az, hogy régen forgattál, összefügg azzal, hogy fél évet töltöttél Párizsban a Cannes-i Filmfesztivál rezidensprogramjában?
R. G.: Igen. Az a fél év kizárólag az írásról szólt. Azt nem mondanám rá, hogy forgatókönyv-fejlesztő program, hiszen nincsenek konzulenseink vagy script doctorok. Inkább az a lényege, hogy fél éven keresztül nyugodtan tudjál dolgozni, koncentrálni a munkádra egy elképesztően inspiratív városban.
Filmhu: Ekkor már az új nagyjátékfilm terved, a Rossz versek forgatókönyvét írtad?
R. G.: Párizsban három ötleten dolgoztam, ezek közül az utolsó másfél hónap munkája már ez volt. Itthon folytattam, majd elindult a Filmalap forgatókönyv-fejlesztésén, és mostanában lesz teljesen vége az írásnak.
Filmhu: Elmondasz valamit vele kapcsolatban? Az említett kisjátékfilmes nyelvből esetleg mégis használtál hozzá valamit?
R. G.: Igen, úgyhogy helyesbítenem kell önmagam, mert lehet, hogy tényleg van hatása a nagyjátékfilm nyelvére. Az én konkrét esetemben biztosan. Hozzátartozik ehhez, hogy mindenféle mozgókép hat rám, ami szembe jön, kisvideókban, Youtube-on, telefonon, bárhol. Nagyon az elején vagyunk még, így egyelőre nem is beszélnék róla. Annyit azért elárulok, hogy lesz benne csalódás és szerelem. Több is.
A Margó Irodalmi Fesztivál programfüzete itt érhető el.
