FB: Ha én csinálok egy tortahajigálós vígjátékot, az semmivel sem butább, mintha a filmben mindenki csak vagdossa az ereit. Az igazán jó filmben a sokféleség mutatkozik meg: itt még a tortát dobálják, ott meg valaki fölakasztja magát, és az egész neutrálissá válik, ez pedig melankóliához vezet, ez benne a bölcsesség. Sokszor van, hogy forgatás közben kiakadunk azon, hogy milyen durva a film. És amikor arról beszélünk, hogy mennyire brutális a film, a receptről, az egy bölcs dolog, akkor a saját beszélgetésünkről kéne filmet csinálni.