Sin City - A bűnös város

Quentin Tarantino és - most már látszik - Robert Rodriguez  a hollywoodi film jelenidejének legnagyobb újítói. (Előbbi rendezett is egy jelenetet itt, de az se minőségben, se a gesztusértéken túl - jó poén egy haver kedvéért - nem tesz hozzá semmit a filmhez.). A szerzőiség új formáját képviseli Rodriguez alkotásmódja, a hollywoodi stúdiórendszeren felülemelkedett szerzői látásmódot (az európai tradíciót most inkább hagyjuk): hiába dolgozik hozott anyagból, hiába marad meg a zsánerkeretek között és hiába dolgozik archetipikus sztorikkal (és csinál bűnrossz filmeket is), a művei mégis százszázalékosan az övéi. Rendező, vágó (a vágás a filmkészítés egyik legfontosabb fázisa, mint tudjuk), operatőr és zeneszerző – egyszemélyes stáb, aki minden képkockán rajta tartja a szemét, a történetet ő bonyolítja, a film arculatát (zenéjét, mindenét) ő határozza meg.

A nagy európai illúziót a szerzői alkotásmódról úgy tűnik jelenleg egy jöttment, állandóan beszívott mexikói indie-filmes valósítja meg, akit a közvélekedés szerint felzabált ugyan Hollywood – de a Sin City-t látva inkább úgy áll a helyzet, hogy ő zabálta fel Hollywoodot. És arra használja, amire akarja.